A Kopár sziget valóban kopár, a rabokkal követ törettek
Februárban alakult meg a rehabilitációs és kárpótlási bizottság, amelyhez a valamikor jogtalanul elítéltek, de ma már rehabilitáltak fordulhatnak. Ez a bizottság a Goli otokon raboskodók kérvényei közül – eddig mintegy 190-en adták át a szükséges dokumentumokat – 15-öt hagyott jóvá. A kártérítés minden börtönben eltöltött nap után 700 dinár. A legtöbben elégedetlenek, szégyentelenül kevésnek tartják ezt az összeget, a tortúrát átéltek közül viszont már mind elmúltak nyolcvanévesek. Belefáradtak a harcba.
A Goli otokon a becslések szerint mintegy 16 500-an raboskodtak, jó néhány ezren ott haltak meg, s tízezernél is többen az elszenvedett traumák következtében, a szabadulást követően hunytak el. Ma a szörnyűségeket átéltek közül alig háromszázan élnek. Az elítéltek átlagosan három évet – volt, aki csak egyet, de volt, aki többet – töltöttek a börtönben. Ez 1095 napot tesz ki.
Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjét a kártérítési igénylés átadásának folyamatáról, az összeg meghatározásának módjáról, az elégedetlen rehabilitáltak további lehetőségeiről kérdeztük.
– A rehabilitáltaknak külön kérelmet kell benyújtaniuk a rehabilitációs és kártérítési bizottsághoz. Arról, hogy pontosan milyen okiratokra van szükség, minden érintett tájékoztatást kap a jogsegélyszolgálattól, amelyet a CMH irodák működtetnek – magyarázta Varga László, aki hozzátette: egyáltalán nem bonyolult a folyamat, érdemes segítséget kérni. – A bonyolult része a leginkább az, hogy egyrészt meg kell becsülni, mekkora volt az illető vagyoni, illetve nem vagyoni kára, másrészt pedig amennyiben a kérelmező elégedetlen a kártérítés összegével, hosszadalmas bírósági eljárással kell számolnia – mondta.
Varga az összeg kapcsán elmondta: az igazságügyi államtitkár nyilatkozata szerint ez a 700 dinár nagyságrendileg valamiféle standard volt a régióban, vagyis a térség többi országában 7–10 eurós volt a kártérítés.
- Nagyon nehéz ebben a kérdésben igazságot tenni, mert akit jogsérelem ért, az nyilván kevésnek tartja az összeget, aki pedig kötelezettként jelenik meg, annak mások az érdekei. Abban azonban biztos vagyok, hogy ennél differenciáltabb rendszert kellett volna felállítani, mert nem mindegy, hogy valaki közvetlenül érintett, vagy esetleg a leszármazottai kérvényezik a kártérítést. Az is perdöntő, hogy amikor jogsérelem történt, a gyermekek kiskorúak voltak-e. Az sem mellékes, hogy mindkét szülőt bebörtönözték-e, vagy csupán az egyiket. Rengeteg körülményt kell figyelembe venni, de mindenképp cizelláltabb rendszert kellett volna kitalálni. Nehezebben lett volna, ebben az esetben viszont támadható. Így viszont, ha az érintett elégedetlen, akkor először a szerbiai, majd a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulhat – mondta Varga, aki szerint a bizottság nem változtat majd az összegen. Véleménye szerint annyi bizonyos, hogy a bírósági út járható, s nem lesznek esélytelenek azok sem, akik elmennek egészen a strasbourgi bíróságig. Jó esély van rá ugyanis, hogy ezt a 700 dinárt kevésnek találják. Az idősek és a család nélküliek azonban valószínűleg elfogadják majd a kínált összeget.
A Goli otokon raboskodók egyesülete sértőnek és szégyenteljesnek minősítette a kártérítés összegét, s máris bejelentette, hogy a strasbourgi bírósághoz fordul. A szervezet arra hivatkozik, hogy azoknak, akiket ártatlanul zártak börtönbe, ma Szerbiában minden eltöltött napért hozzávetőlegesen 3000 dinár kártérítést fizetnek, nekik pedig csak 700 dinárt kínál fel az állam. Pedig a Kopár szigeten raboskodók egész életét tették tönkre, mert nemcsak az ott eltöltött napokon sínylődtek, hanem egész életükben magukon viselték a megbízhatatlanság bélyegét. Voltak, akik évekig munkát sem kaptak, vagy évtizedeken át képzettségüknek nem megfelelő munkát voltak kénytelenek végezni. Ha a városba, ahol éltek, politikusok érkeztek, a látogatás idejére a politikailag megbízhatatlanokat összeszedték és bevitték a fogdába, nehogy szabotázst kövessenek el.
Sajtóértesülések szerint a szigeti rabságot túlélők nagy hányada nem fogja elfogadni az állam által felkínált kártérítést. Mint mondják, ma egy napszámért többet fizetnek, mint amennyit nekik kínálnak. Egyesületük elnöke szerint az állam azzal is kijátssza őket, hogy egy olyan megállapodást kínál fel nekik, melynek értelmében csak az elszenvedett lelki sérelmekért kapnak kártérítést (ez a 700 dinár), az anyagi kártérítésről azonban önként lemondanak.
A Goli otokon raboskodók egyesületének elnöke, Zoran Ašanin azt nyilatkozta, hogy tárgyalt az Európai Bizottság egyik tisztségviselőjével, aki szerint legalább napi 100 eurós kártérítés járna nekik. Ez is biztatás arra vonatkozóan, hogy előbb Szerbiában, majd a strasbourgi emberi jogi bíróságon pereljék be az államot.
Horvátország a kilencvenes évek elején, Szlovénia pedig 1996-ban kártalanította a Kopár sziget egykori börtönlakóit.
