Az aratás pedig már megkezdődött. A felvásárlók taktikáznak, előbb meg akarják látni, mekkorák a hozamok, mennyi búzát adnak át a gazdák, és mennyit hagynak a padláson. Ha a potenciális vevők úgy látják, hogy kevés kerül a magtárakba, akkor kicsit megnövelik a felvásárlási árat... A helyzet pedig a piacon olyan, hogy 21,5-22,6 dinárt kínáltak még a múlt hét derekán. A termelők viszont 26 dináros végső árat követelnek. Pontosabban két gazdaszervezet: a Földművesek Társulása, valamint a 100 P plusz. A többi képviseleti, nonprofit, „elkötelezett” vagy „el nem kötelezett” szervezet pedig hallgat, mert sikerült megosztani őket, s még annyi erő sincs bennük, hogy összefogjanak, és együtt tiltakozzanak. Hol vannak már azok az idők, amikor útzárlatok alakították a búza kezdeti, felvásárlási árát?
A statisztika pedig máris ferdít. Az elmúlt napokban megjelentek olyan hírek, hogy jó termésre van kilátás, hogy átlagosan hektáronként 3,5–4 tonnás hozamra van kilátás, s hogy ennél fogva összesen 1,8 millió tonna búzát takarítunk majd be, ami pedig nemcsak a hazai szükségletek kielégítésére, hanem még kivitelre is elegendő lesz.
Minden valamire való termelő tudja, alig akad búzaparcella a határban. A gazdák az elmúlt években már számtalanszor megjárták az alacsonynál is alacsonyabb felvásárlási ár miatt. Emlékeztetőül: 2010-ben ilyentájt 9 dináros felvásárlási árral kezdődött a sáfárkodás. Aztán nagy nehezen kikerekedett a 10, majd a 12-13 dináros kilónkénti felvásárlási ár. Nem múlt el sok, mindössze néhány hónap, a kereskedők pedig máris 20 dinárnál magasabb áron tudták továbbadni a kenyérgabonát.
Tavaly az állam, azaz az állami árutartalékok 100 000 tonna búzát vásárolt fel kilónként 20 dináros áron. Ha igaz, márpedig való igaz, hogy a termelési költségek az elmúlt év folyamán 20–30 százalékkal növekedtek, akkor a kenyérgabona árának az aratás után inkább 26 dinár felé kellene hajlania... A számítás egyszerű, hektáronként több mint 1000 eurót kellett befektetni. Ha a parasztok ezt az ezrest nem kapják vissza, s ha ezen felül még valami nem csurran a zsebükbe, akkor valószínűleg jövőre tovább csökken a búza vetésterülete, amely az idén Vajdaságban 237 000 hektárra „zsugorodott”. Minden idők legszerényebb vetése volt a 2011-es. A folytatás következik...
Mintha senkit sem érdekelne a búza. Legalábbis azokat nem, akiknek hivatásból gondoskodniuk kellene arról, hogy mennyi kenyérgabona lesz az országban, s vajon terem-e majd belőle elegendő legalább a hazai szükségletek kielégítésére. Továbbá: milyen áron vásárolja majd fel az állam az árutartalékokba tervezett 200 000 tonnát? Hogyan lehetne megfelelő körülményeket teremteni arra, hogy az európai viszonylatban is kitűnő minőségű és már régen elismert „bánáti liszt” visszanyerhesse a régi helyét? Ezek a kérdések azokhoz szólnak, akiknek már régen lépniük kellett volna. Nem pedig bevárni az aratás kezdetét.
Sajnos minden jel arra utal, hogy ez az év sem fog különbözni az előzőektől, ezért azok, akiknek pénzük van, zsarolhatnak: aki azonnal pénzt akar a terméséért, az a most kialakult tőzsdei 23,5 dinárnál jóval olcsóbban adja oda nekik a búzáját! Aztán röpke néhány hónap alatt a feldolgozóipar és a kereskedők zsebében marad a közben megdrágult búza árkülönbözete... Így kell meggazdagodni Szerbiában – munka nélkül. Mert a termelésből nincs haszon, csak a kufárkodásból, a kereskedelemből, az árucseréből...
Most már senki sem készít számításokat, még a gazdasági kamarák jól fizetett csinovnyikjai sem, hogy mennyi a búza önköltségi ára. Minek is készítenének, hiszen úgyis tudja mindenki, nálunk a kenyérgabona nem gazdasági, hanem szociális kategória, nem stratégiai termék, s nem a minőség fogja eldönteni, hanem a piaci erőviszonyok, hogy mennyi lesz a felvásárlási ár. Alkudozás most sem lesz. Az ár annyi, amennyit a pénzes emberek adnak.
Az eredmény pedig már most körvonalazódik: egyszer valóban oda kerülünk, hogy behozatalra szorulunk. A termelők tudják, más kultúrából többszörösen magasabb jövedelmet valósíthatnak meg, mint búzából. Csak a szárazság el ne rontsa a számításokat. A kilátások szerint a következő napokban sem lesz eső.
Mi a helyzet külföldön? Az Amerikai Egyesült Államokban is szárazság van. Ott a tőzsde azonnal reagált. A múlt héten tipikus időjárási piac alakult ki. Mindössze hét nap alatt a búza 7,2, a kukorica 6,9, a szójabab pedig 3 százalékkal drágult, mert hetek óta komoly szárazság veszélyezteti a termést. Az USA-ban a kukoricatermés számára ez a június a legforróbb és legkritikusabb 1988 óta. Mindeközben a globális készletek egyre kisebbek, ami szintén erősíti a feszültségeket a nemzetközi árupiacokon. De nem így Szerbiában. Függetlenül a szárazságtól, az árak csak nem akarnak mozdulni – felfelé.
