(Fotó: Dávid Csilla)
A kormány mezőgazdasági intézkedéscsomagjának elfogadására régóta várnak a gazdák, hiszen a legnagyobb kárt a még most is tartó kánikula és szárazság okozta, de nem szabad megfeledkeznünk a téli fagyokról és a tavaszi jégkárokról sem. Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke az elfogadott intézkedések legtöbbjének nem örül. Azt mondja, terület alapú támogatást kellene fizetni minden termelőnek, ennek köszönhetően oldódna meg az őszi és a tavaszi vetés problematikája, s hosszútávon is ez lenne a leghatékonyabb.
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a termelőkkel, több lakossági fórumot tartottunk az elmúlt időszakban Szabadkán és a környékbeli településeken, de az újvidéki szervezetekkel és a szabadkai önkormányzattal is együttműködve próbálunk megoldást találni az aszálykárok következményeire. A gazdák mindannyian ugyanazon a véleményen vannak: a terület alapú támogatás véleményük szerint minden problémát megoldana. Úgy az őszi, mint a tavaszi vetést is. A rendeleteket minél inkább csűrik-csavarják, annál messzebb kerülünk a céltól, s a lényeget nem oldjuk meg.
– Természetesen így viselkedik az állam abban az esetben, ha nincs pénze, és ha nincs szándéka sem, hogy valahonnan előteremtse azt a pénzt és eljuttassa a gazdákhoz. A kormány mindig olyan javaslatokkal áll elő, amelyek nem hoznak tartós megoldást. A kötelezettségek eltörléséről beszélnek most is, példaként említem a lecsapolási illeték kifizetése halasztásának a lehetőségét. De mi van azzal a gazdával, aki becsületesen befizette a 2011-es illetéket? Arról nem beszélve, hogy 2013-ban majd egyszerre ki kell fizetni ezt az elmaradást, és semmi nem garantálja, hogy akkor a gazdák jobb helyzetben lesznek. Ehelyett az új beruházásokat és a fejlesztéseket kellene támogatni terület alapú támogatással, hiszen ebben az évben nemcsak az aszály, hanem a téli fagy, a tavaszi jég, majd a nyári meleg következtében csak Szabadkán a 83 000 hektár termőföldön összesen átlagosan hetvenszázalékos terméskieséssel kell szembesülnünk bármelyik kultúra esetében. Minden szektort érintett a rossz időjárás, és nemcsak az alacsony hozammal, hanem a termés minőségével is gond lesz. A szántóföldeken és gyümölcsösökben tulajdonképpen már beállt az ősz.
Ha nem efféle könnyítésekre, akkor mire lenne szükség ahhoz, hogy a segítség valóban célt érjen?
– A legnagyobb segítség első körben az lenne, ha az aszályt elemi csapássá nyilvánítanák. Ez nagyrészt megoldaná a gazdák gondjait – elég, ha csak a hiteleket, biztosításokat említjük. Ha versenyképesek akarunk lenni, akkor példát kellene venni a környező országokról, ahol hektáronként 300–400 eurós támogatást kapnak a termelők, s akkor nemcsak az őszi vetésen, hanem már a tavaszin is tudnának gondolkodni a gazdák.
Melyek azok a rendelkezések, amelyekkel semmiképpen sem tud egyetérteni, amelyeket nem talál hasznosnak, sőt esetleg hosszútávon károsnak vél?
– A kereskedelmi lobbinak, úgy tűnik, sikerült beépülnie a rendeletekbe. Az, hogy az árutartalékok 200 000 tonna szemes kukoricát akar majd felvásárolni hazai piacon, azért tragikus, mert tudjuk, hogy az árutartalékok mindig a piaci ár alatt vásárolja fel az árut. Az a céljuk, hogy leverjék a gabonaárakat, ami azt jelenti, hogy azt a keveset is, ami termett, áron alul értékesítik majd. Teljesen tönkreteszik a családi gazdaságokat.
Mellbeütő, s egészen bizonyosan padlóra kényszeríti majd a gazdaságokat az, hogy az ország megkönnyíti a gabona behozatalát. Ezzel sem a termelőt védi, hanem a kereskedőt részesíti előnyben. Külföldön lehet majd találni jó minőségű árut, hiszen valahol mindig jól terem. Viszont ezzel is a kereskedelmet és nem a helyi termelőt támogatja. Nem beszélve az állami földek bérleti díjának javasolt eltörléséről, ami egy nonszensz, hiszen ezzel azoknak a nagy üzletembereknek kedveznek, akiknek „köszönhetően” az állami földek hektáronkénti bérleti ára 35–40 000 dinár lett. Ezt senki nem támogatja. Arról nem beszélve, hogy ennek következményeként az önkormányzatok, a tartomány, az állami költségvetés rövidül meg, ami pedig a beruházások leállításához vezet.
Továbbra is azt mondom, hogy terület után kell a támogatást kapni, attól függetlenül, hogy mivel foglalkozik a gazda az adott területen. Ezenfelül azt lenne fontos belátni, hogy mi nem vevők szeretnénk lenni, legyen szó állattenyésztésről, vagy gabona, gyümölcstermesztésről, hanem termelők, eladók. Attól tartok, amíg úgy hoznak rendelkezéseket, hogy mindezt nem veszik figyelembe, nem vezet eredményre a törekvésük.
