Mi a véleményed a munkaközvetítőkről? Miért döntöttél úgy, hogy ajánlat nélkül vágsz neki?
– Véleményem szerint a magyarországi és a szerbiai közvetítőket messziről el kell kerülni, mert csak lehúznak anyagilag. Semmit sem szabad elhinni nekik – ilyen az euwork.hu, a londonimagyarok.hu vagy az iranylondon.hu. Meg lehet próbálni, de már a legkisebb összegnél is, amit elkérnek, ott kell hagyni őket. Nekem az egyetlen biztos pont a lakás volt, ahol meg tudtam szállni egy hónapig – ezúttal is köszönöm a segítséget Kis Sz. Évának.
Hogy jutottál végül munkához?
– Három nap után regisztráltam egy ügynökséghez, amit egy barátom ajánlott. Elküldtek próbamunkára a Hilton bárjába evening shiftre – ami azt jelenti, hogy csakis délután négytől éjfélig dolgozom. Az első nap után visszahívtak, tetszett nekik, ahogy dolgozom. Eszméletlen a munkatempó, a 10–12 órázás és a 7-től 9 napig egyfolytában dolgozás dívik. Néha el is gondolkodom, hogyan lehet ezt bírni. Márciusban a Hilton felajánlotta, hogy átvesz az ügynökségtől, és adott egy úgynevezett casual contractot, vagyis szerződést. Ez azt jelenti, hogy annyit dolgoztatnak, amennyit akarnak. Ha nincs munka, hazaküldenek, ha többet kell dolgozni, maradok, de előnyben részesítenek az ügynökség által küldött munkavállalókkal szemben, mert előbb őket küldik el, ha nincs mit csinálni. Szeptember óta állandó munkaviszonyban vagyok. Ha határozott vagy, akkor találni fogsz munkát, de az kemény áldozatokkal jár. Mindenről le kell mondanod, a barátokról, a családról, a szabadidőről. Itt minden a munkáról és a pénzről szól. Ha nincs pénzed, a távolságok miatt még állásinterjúra sem tudsz eljutni. Ami fontos még, hogy az úgynevezett NI number nélkül is dolgozhat az ember. Én anélkül kezdtem el, azzal, hogy így több adót fizettem, és nem járt az egészségbiztosítás. A bankszámla megnyitása az első, amit csak úgy tud elintézni az ember, ha van munkája vagy lakásszerződése.
Említetted, hogy hitelt vettél fel, hogy kijuss. Mekkora az az összeg, ami nélkül meg sem érdemes indulni?
– A minimális összeg, amit magaddal kell vinni, 1300 euró. Ha ettől több van, az mindenképpen nagyobb biztonságot ad, mert nem tudhatja az ember, mikor kap munkát.
Mi a helyzet most? Ennyi hónapnyi munka után mennyit tudsz megkeresni, és az mire elég?
– Jelenleg a minimálbérnél kicsit többet keresek, vagyis mintegy havi 1000 fontot. Abból mindent ki tudok fizetni, és ha ügyes vagyok, meg a jatt is jó, akkor marad is belőle. Ennyi pénzre van szükség, hogy az ember megélhessen. Ettől kevesebből csak kínlódni lehet. Előrelépési lehetőség is van, félévente elbeszélget a főnök az alkalmazottal, hogy mennyire elégedett, mit szeretne elérni. Persze, azért ez nem olyan egyerű, mint ahogy hangzik.
– Amikor azt mondja az ember, hogy tudok angolul, de még nem járt Angliában vagy Amerikában, akkor azt a tudást el kell osztani kettővel, így tudhatja meg, milyen szinten van. Angoltudás nélkül azonban senkinek sem javaslom, hogy meginduljon. Azok az idők már elmúltak, amikor úgy jöttek ki az emberek, hogy nem tudtak angolul. Rengeteg bevándorló érkezik, akik már jól beszélik az angolt, és természetes, hogy előbb veszik fel őket, mint azt, aki alig makog valamit.
Az angolok nem a konyhájukról híresek. Hogy oldod meg az étkezést?
– Az ételek katasztrofálisak. Teljesen mindegy, mit eszem, mindennek ugyanolyan az íze, legyen szó sonkáról, kolbászról vagy szalonnáról. A tápérték pedig gyök kettő, ezért többször is eszem naponta. A Lidl nálam a nyerő, több a külföldi termék, és az ételeknek van ízük is. Az Asda nevű bevásárlóközpont a legolcsóbb. A gyorséttermeket csak akkor választom, ha már éhen akarok halni, és muszáj bekapnom valamit 2 perc alatt.
Az árak hasonlóak a magyarországiakéhoz és szerbiaiakéhoz. Az öltözködés határozottan olcsóbb, ezért is vásárolnak ész nélkül az emberek, aztán csak dobják ki az alig hordott darabokat, és ebből lesz a használtruha-biznisz. Az étkezésre körülbelül havi 100–120 fontot költök, ezenkívül naponta egyszer vagy kétszer eszem a hotelban. A szórakozás nagyon drága, egy 0.33-as sör belekerülhet akár 5-6 fontba is. Utazásra, attól függően, hogy merre lakik és mivel utazik az ember, 100 fontot kell számolni.
Feltételezem, hogy az albérlet sem olcsó, ha az ember jobb helyen akar lakni.
– Én gyönyörű helyen lakom. A lakásárak változóak, attól függ, milyen környéken laksz, hány emberrel együtt. Inkább fizetek többet, de tiszta és rendes lakásban lakjak, és ne érezzem úgy, hogy menekültszállón élek. Ha rosszak lennének a körülmények, már hazamentem volna. A normális lakások árai 360–450 font között mozognak, 450 felett már királyság van.
El tudod képzelni az életed Londonban?
A talpra álláshoz körülbelül fél év kell. A munkahelyen nem vesznek emberszámba, senkit sem érdekelnek a tapasztalataid, mert tudják, ha te nem csinálod, van mögötted másik 800 ezer ember, aki dolgozni akar. Ahhoz, hogy elérd, hogy megbecsüljenek, megint csak idő kell. Egyedül voltam, nem volt időm barátokra, senkivel nem tudtam beszélni, pedig van kinn pár ismerősöm, és szeretek emberek között lenni. Mindig éjszaka melózom, nem tudok ismerkedni, a munkatársakkal sem mehetünk ki, csak munka után, másnap pedig megint dolgozni kell. A legrosszabb viszont, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit.
