Sohasem voltam a Kommunista Párt tagja, és nem is leszek az. Pedig, amikor ez a párt uralkodott, jól éltem. Mindenem megvolt, ami szerény igényeimet kielégítette. Tudom, hogy még több javat teremthettem volna magamnak akkor, ha belépek a pártba, mégsem tettem.
És ma sem teszem, pedig ma is tudom, hogy ha belépek a Pártba, jobb körülmények között élhetnék. Sőt, ma már nem kell ehhez pártba lépni, csak ügyesen lobbizni, ahogy vidékünkön teszik is egyesek.
De én nem lépek be a Pártba.
Persze nem a Kommunista Pártba, melyről – azt hittem – már mindenki megfeledkezett. Közben mégsem.
Tavaly a hamuból éledt újjá, és élére ki mást is választhattak volna, mint a valamikori nagy párt vezetőjének nevét viselő embert. Az unokát.
Öregapja nevét viseli, ami előnyös lehet. Mert Brozra nagyon sokan emlékeznek.
És sokan vissza is sírják. Egyesek talán még meg is bocsátanák a háborúban elkövetett ballépéseit, és lehet, hogy a háború utáni vérengzéseket is, amelyek felett a partizánok főparancsnokaként szemet hunyt, csak olyan körülmények között élhessenek, mint ahogyan sok-sok éven át egyeduralma alatt.
Bevallom, korábban nemigen hallottam Joška Brozról. Josipról igen, de őt hagyjuk ezúttal békében nyugodni. Amióta újraéledt a Kommunista Párt, és élére állt, gyakrabban fordul elő a médiában. Sokat szerepel. Ami érthető is, hiszen közelednek a választások vagy az előrehozott választások, és támogatókat kell szereznie.
Valahol olvastam, hogy erre az emberre, aki semmiben sem hasonlít öregapjára, inkább ivócimborák által éjjeleken át sanyargatott ember képét idézi fel bennem, még a vajdasági magyarok közül is felfigyeltek néhányan! Kapaszkodót látnak benne kilátástalanságukban.
Ezt a kilátástalanságot lovagolta meg az unoka.
Nem tudom, hogy hatalomra kerülése előtt „népfelszabadító” háborút indít-e, de azt tudom, hogy bizonyos tettekben követné öregapját. Mondjuk, ki kellene még irtani jó néhány csetnik utódot, de ha jobban belegondolunk, voltak itt annak idején más „bűnösök” is, akiknek élnek utódaik. Hát velük sem ártana leszámolni. Mert ugye, a nagypapa nem végzett kellően tiszta munkát. Megteszi helyette az unoka.
Ha hatalomra jut.
Bízom abban, hogy nem.
Különösen azon tévészereplése után, ahol nyíltan kijelentette, hogy itt még vannak befejezetlen munkák.
Persze, nem így hangzott el, de mit jelentsen az a kijelentése, amelyet a csetnikek kapcsán mondott a napokban az egykori szerb királypárti csetnik mozgalom ideológusának örökösével folytatott tévévitában: „Többet kellett volna, hogy megöljenek. Keveset öltek meg, így, így…?”
Talány.
A választ nem szeretném megtudni.
Persze Józsika kijelentése kapcsán megszólaltak az újságíró-szervezetek, meg egy-két párt is közleményben jelentkezett, de ez minden. Pedig, ha normális társadalomban élnénk (van egyáltalán ilyen a világon?), ennek az embernek, mármint az unokának, talán a törvényszék előtt is felelnie kellene. De őrá, ahogyan a többi politikusokra sem, nem vonatkozik az idevágó törvény, csak az újságírókra. Ezért nem is merem szapulni tovább.
Szapulják a politikusok.
Akár még a magyar politikusok is.
Ha akarják.
