Mennyire érzik jól magukat Szerbiában a különféle kisebbségek? A Vajdasági kultúrák dialógusa projektumról Nedim Sejdinovićot, újvidéki írót és újságírót, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének főtitkárát a projektum keretében készült filmek mitrovicai bemutatóján kérdeztük.
– A legkülönfélébb kisebbségeket igyekeztünk bemutatni a projektumunkban szereplő rövidfilmekkel, melyekkel most a Vajdaságot járjuk. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy egy társadalom akkor halad jó úton, ha a benne élő nemzeti, vallási, nemi, vagy bármilyen más kisebbség jól érzi magát. Szerbiáról ez bizony nem mondható el, erről tanúskodnak a Vajdasági kultúrák dialógusa projektum keretében készült filmalkotások.
A hangulatos, hűvös pincében levő kis színházteremben három filmet mutattak be, talán a legérdekesebbeket, a legszínvonalasabbakat az elkészültek közül.
– A projektum során gyakorlatilag megkíséreltünk dialógust kialakítani a különféle kisebbségekkel, a háttérbe szorult csoportokkal a tartomány területén. Csöppet sem volt könnyű feladat megszólaltatni őket, mert a stigmatizáció, a megbélyegzés olyan szinten van – különösen a vallási kisebbségek esetében –, hogy tagjai egyszerűen kerülik a nyilvánosságot, sőt mondhatnám úgy is, hogy menekülnek előle. A filmet készítő fiatal újságírók először is tanfolyamon, tréningeken vettek részt, megismerkedtek az érintett témákkal. Ezután következett a terepi munka, aminek végeredménye 8 oknyomozó szöveg lett – ezeket az újvidéki Dnevnik napilap közölte –, továbbá 5 félórás dokumentumműsor, melyeket a Vajdasági RTV már műsorra tűzött. Terveink és a megnyilvánuló érdeklődés szerint a továbbiakban a B92 Info, az újvidéki Panonija, a zombori Spektar és a nagykikindai VK TV is várhatólag hamarosan sugározza, Pancsován pedig már bemutatkoztunk.
A projektum eleve azzal az edukatív szándékkal készült, hogy a kisebbséget közelítse a többséghez?
– Természetesen. Ezenkívül az újságíróképzés, a témaérzékenység, a megközelítés fontossága is lényeges szerepet játszott, ezért is társult egyesületünk a nagyszabású projektumhoz, melyet a belgrádi Beomedia és az újvidéki Tušta i tma kiadóházakkal közösen bonyolítottunk le, és az Európai Unió Integrációs Média Alapítványa támogatott.
Mitrovicán sajnos a közönség nem mutatott érdeklődést a nyilvános, ingyenes bemutató iránt.
– Gyakran tapasztalható sajnos az érdektelenség a toleranciára, párbeszédre, megbékélésre felszólító üzenetek esetében, nemcsak itt, másutt is. Pedig rólunk szólnak ezek a filmek. A Život pored (szabad fordításban: Egymás mellett élni) a vegyes, szerb–magyar családban született Dalibor Stupar filmje Temerinben készült. Filmjét nyilatkozatokra építette, temerini embereket: fiatalokat, időseket, szerbeket, magyarokat faggatott, miközben arra jött rá, hogy a helybeliek élesen elkülönülnek egymástól nemzeti alapon, vagyis nem egymással, csupán egymás mellett élnek. A többi dokumentumfilm témája: a vallási, a nemi, a földrajzi származáshely, vagy más különbségek ugyancsak megkerülhetetlenek a vajdasági, és a mai kor emberének egyaránt. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell, mert ezek a dokumentumfilmek a legjobb bizonyíték arra, hogy nagyon távol vagyunk a politikusok által gyakran hangsúlyozott, már-már idealisztikus helyzettől. A Tartományi Képviselőházban gyakran elhangzik, hogy az Európai Unió parlamentje után épp itt nálunk van legtöbb nyelv hivatalos használatban. De vajon így van-e? Valóban megvalósulnak-e a nemzeti közösségek jogai olyan mértékben, mint azt a törvények lehetővé teszik, és olyan mértékben, mint ahogyan dicsekszünk? Miért félnek a kis felekezetek hívői, vagy miért bántalmazzák a homoszexuálisokat Szerbiában?
Előítéletekről van szó, vagy annál többről?
– Előítéletekről, sztereotípiákról, tudatlanságról van szó az esetek többségében, és ez a jobbik eset. A közhiedelem szerint ugye, a szerbek pravoszlávok, a magyarok katolikusok, a szlovákok evangélikusok, a ruszinok görögkatolikusok, a férfi az férfi, a nő, az nő… nos, hát a valóság nem ennyire egyszerű.
Tervezik-e a projektum folytatását?
– Reméljük, lesz folytatás, hiszen épp csak belecsippentettünk a „nagy témákba”. Mint újságíró-egyesület szeretnénk az interkulturalizmus promócióját továbbvinni, kiaknázni ezt a fajta gazdagságot, amit térségünk kulturális sokszínűsége kínál.
