Lapunk és a Jó Pajtás szervezésében immár harmadszor jutalmaztuk meg azokat a kishorgászokat, akik nemcsak a horgászbotot, hanem a tollat is kellő ügyességgel meg szorgalommal forgatják. A zárórendezvény házigazdája ez alkalommal Seregély András és Darinka voltak az Óbecse melletti Andi-tavon.
Most történt meg először, hogy a díjazottak között nem voltak leányok, a két korábbi versenyünket ugyanis ifjú hölgyek nyerték. Idei versenyünk harmadik helyezettje, akárcsak tavaly is, a temerini Pásztor Krisztián lett, aki édesapjával Róberttel, szakavatott pontyhorgásszal érkezett Óbecsére. A második helyet a magyarkanizsai Dobó Dávid foglalta el. Őt, valamint öccsét, Szabolcsot, barátját, Sánta Krisztiánt Farkas István kísérte el. Versenyünk győztese, Volford Dávid Adáról jött húgával, Évával, valamint szüleivel, Mártával és Sándorral.
Dobó Dávid, Volford Dávid és Pásztor Krisztián Seregély András tógazdával
Tekintettel arra, hogy országos viszonylatban is egyedülálló rendezvényről van szó – a nyári horgásziskolák meg -táborozások más jellegűek –, a hároméves tapasztalat alapján érdekes észrevételekkel gazdagodhattunk. Elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a különböző vérmérsékletű, és más-más helyről érkező gyerekek miként olvadnak bele a vízparti környezetbe, és ebben milyen gyorsan megtalálják egymást. Az iskolával meg a számítógéppel a vízparton érintőlegesen sem foglalkoznak. Beszerelnek, felcsaliznak, bevetik a szerelékeket, és kapásra várnak. Azok a gyerekek, akikből év közben a Jó Pajtás horgászrovatán keresztül úgymond ömlöttk a szöveg, a vízparton kurtára fogták mondanivalójukat. Többnyire szakmai dolgokról váltottak szót, és kirekesztették a beszélgetésből a felnőtteket. (Ne avatkozzanak a gyerekek dolgába!) A gyerekek horgászása, már ami a téma megközelítését illeti, különálló műfajt képezett. Tele volt kísérletezéssel és próbálkozással, melyek a pillanatnyi megérzésen meg az ősi ösztönökön alapultak, ezért hiányoztak belőle az idősekre jellemző előítéletek, tévhitek és álbölcseségek. A gyerekek horgásznak, és ennyi!
Vendégek, házigazdák, szervezők…
Dobó Dávid és csapata klasszikus úszózó és fenekező technikát alkalmazott, Volford Dávid előbb bekeverte az etetőanyagot, majd feederezett, Pásztor Krisztián pedig beküldte a korszerű pontyozószerelékeket, majd utánukcsúzlizta a bojlikat. És míg a fiúk a szakmában vajó jártasságukat csillogtatták, addig Volford Éva fogta a halat. Csontival csalizott spicbottal szedegette a dévéreket meg a bodorkákat. Senki se számolta, nem is mérte a zsákmányt, de a kislány biztosan több halat bűvölt elő a vízből, mint a fiúk együttvéve. A belemagyarázások és élcelődések elkerülése végett ki kell mondani, hogy ezt éppen a fiúk állapították meg. Aki olyan horgász, mint amilyenek a Jó Pajtás kishorgászai, annak már ebben a korban sem kell tárgyilagosságért és lovagiasságért a szomszédba járni. Meg aztán az Andi-tó és rendezett környéke olyan hangulatot áraszt, melyből a mellébeszélés és a rosszindulat száműzetett. De nem mindig volt így.
Éva és zsákmánya
Valójában olyan agyagbányatóról van szó, melyből széles e tájakon bőven akad. Kiszedik az agyagot, feltör a víz, majd madár és ember révén kerül bele némi hal. Amelyik vagy elszaporodik, vagy nem. Az Andi-tóval is így kezdődött, majd azzal folytatódott, hogy partján rögtönzött szeméttelepet alakított(ak) ki valaki(k). És ez éveken keresztül „gyarapodott”. Egészen addig, amíg Seregfély András és családja kezelésbe nem vette a tavat és környékét.
A sakkozók úgy fogalmaznának, hogy Seregélyék három lépésben rendet teremtettek. Eltakarították a szemetet; fásították a partot; behalasították a vízet. Csahogy e három lépés megétételéhez tizenkilenc évre volt szükség.
A kietlen, csupasz és elcsúfított területről első nekifutásra harminc kamion szemetet takarítottak el. Második lépés gyanánt közel kétezer fát ültettek. A harmadik lépés pedig állandó jelleggel tart, hiszen módjával de rendszeresen halasítanak. Azóta a környéken senki sem szemetel, a fák nagyra nőttek, a halasítások pedig továbbra is napirenden vannak.
Szaporábban a fényképezéssel, mert vissza akarjuk engedni…
A tónak állandó jelleggel gazdag a pontyállománya, de kerülnek elő belőle kapitális csukák, olykor süllő is. Külön érdekességként szolgálnak a pisztrángsügérek, melyek öt évvel ezelőtt is már két kilón felüliek voltak. Mivel a tavat többnyire pontyozók látogatják, a ragadozókat pedig senki sem fogja vallatóra, elképzelhető, hogy nemcsak vidékünk, hanem a Kárpát-medence legnagyobb pisztrángsügérei az Andi-tóban találhatóak. Mert takarmányhalból is bőven akad.
Szép, tiszta és nyugalmat árasztó helyen vendégeskedtek kishorgászaink. És csak futólag mondjuk – mert ez magától értetődik –, hogy Seregélyék kitűnő halászlét tudnak főzni.
