A múlt hét végén, pontosabban pénteken délután jégeső söpört végig Közép-Szerbia jelentős részén. A meteorológusok nem jósoltak az említett napra szélsőséges időjárást, de a globális klímaváltozás miatt manapság már az időjósok sem lehetnek biztosak a dolgukban, gyakrabban tévedhetnek, mint bármikor korábban. A média azonban résen volt, érkeztek a hírek, a késő esti híradókban részletesen beszámoltak a jégeső erejéről, a károkról…
Megmozdult a hatalmas állami apparátus is, és a jégeső utáni harmadik napon a köztársasági kormány telefonos ülést tartott, melyen 36,7 millió dináros gyorssegélyt hagyott jóvá azoknak a községeknek, amelyek komoly anyagi károkat szenvedtek az ítéletidő miatt. A mezőgazdasági miniszter is hallatott magáról: az említett összeg még nem végleges, tekintettel arra, hogy az érintett községek még nem adták át a kártérítési igényeket. A jóváhagyott gyorssegély csupán az objektumokban és az infrastruktúrában keletkezett károk szanálására fordítandó, mondta. Ez azt jelenti, hogy a termést sújtó károk következményeinek enyhítésére csak ezután kerül sor. Tovább gombolyítva a fonalat, az említett 36,7 millió dinárnál jóval nagyobb lesz a kártérítésre szánt végleges összeg, de akármennyi is lesz, egészen biztosan nem fedi majd a teljes kárt, hisz az államkassza – üres. Azaz, hogy van pénz, csak nem mindenki számára. Nem, nem irigyeljük a bajba jutott szerbiai parasztot, hisz akármennyi pénzt kap kártérítés címén, az valószínűleg nem fedi majd a kár tényleges szintjét, hisz például csak Aleksinacon 600 millió dináros kárról beszélnek.
Viszont az is igaz, hogy választások előtt állunk, s ilyenkor nagyon fontos a marketing. No meg az, hogy Közép-Szerbia központi része hogyan szavaz majd. Mert a pártstratégák jól tudják, az említett vidék szavazóbázisa eddig inkább az ellenzéki színeket éltette. Ezen kellene most változtatni, s a kártérítés formájában kiutalt pénz hirtelen meggyőzheti a parasztokat arról, hogy lám, manapság is van valaki Belgrádban, aki éjjel-nappal gondol rájuk. Nem csak a zsebükre.
A vajdasági gazda pedig érthetetlenül szemléli a legújabb eseményeket. És visszaemlékezik. Például arra, hogy az elmúlt évek során jégkárt szenvedett vajdasági települések (tavaly például Zentagunaras, Tornyos, Ada szenvedett jégkárt), eddig egyetlen vasat sem kaptak a köztársasági kormánytól a károk következményeinek – legalább – enyhítésére. Azt is tudnia kellett volna a kormánynak, hogy Vajdaságban tavasszal 180 000 hektárt borított a belvíz, minek folytán teljesen ellehetetlenült a vetés. A kár legnagyobb részét éppen azok a községek szenvedték el Bánátban, amelyek egyébként is fejletlenek, amelyekben a megélhetési lehetőségek szinte kizárólagosan a mezőgazdaságra korlátozódnak. A belvízkárok megtérítésére sem a kormány, sem az agrártárca egy dinárt nem utalt át, s más segítség sem került a gazdáknak. De még csak szóban sem. Mindössze a tartományi árutartalékokból utaltak ki vetőmagot, azt is csak megkésve, már a vetés optimális időszakának lejárta után. Sebaj, ezt a vetőmagot legalább a jövő évben tudják hasznosítani a termelők.
