Megkezdődött a bejegyzett gazdaságoknak járó területalapú támogatás kifizetése. Hektáronként 14 000 dinár. Tegnap röppent fel az említett hír, melynek a hírügynökségek szinte semmilyen fontosságot nem tulajdonítottak, hisz mindössze néhány média tette közzé. Talán azért, mert jócskán megkésett az állam idei agrártámogatásokra vonatkozó döntése – és már senki sem számított rá, de lehet azért is, mert az országban, nem hivatalosan, a mintegy negyedmillió gazdaságnak mindössze néhány százaléka jogosult rá.
A hír tehát nem közérdekű, ezzel párhuzamosan a gazdatársadalom problémái sem. Senkit sem érdekelt a tavasszal, hogy miből vet a paraszt. Azok, akik csak a paraszt zsebére gondolnak, jól tudják: parlagon nem hagyja a földet, még akkor sem, ha nem lesz mit ennie. Minek terhelnék hát a feneketlen hordónak nevezett állami költségvetést agrártámogatásokkal? Azok, akik három váltásban gondolkodnak azon, hogyan lehetne „megfúrni” a paraszt szalmazsákját, valahogy így érvelnek: „Az aratás befejeződött, ha a paraszt dinárt akar látni, hát adja el a termést. És akkor majd lesz pénze. Ne akarja kivárni a búzáért a jobb árat...”
Az aratás már elmúlt – de a szégyen marad. A Szövetkezeti Szövetség még a múlt héten egyenesen szégyenletesnek nevezte az állam ilyen viszonyulását, hogy lám, az aratás megkezdődött, a rengeteg csinovnyik pedig hallgat, a támogatásokról sehol egy szó sem esik.
Az idei befektetést a termelők teljes egészében saját zsebükből fedezték. Ilyenre nincs sehol példa a térségben.
A területalapú támogatásnak nevezett szociális juttatás kifizetése pedig a jelen pillanatban törvényellenes módon történik. Csak ezt nem mondja ki senki. Még azok sem, akiknek ez kötelessége volna: az ügyészég és a bíróság. Mert, amikor az állam megjelentette a mezőgazdasági birtokok lajstromozására vonatkozó rendeletet, nem volt feltétel, hogy valaki a nyugdíjalapba is fizessen, hogy megkaphassa a szubvenciót. De hát Szerbia a korlátlan lehetőségek és lehetetlenségek országa. És messze még a jogállam...
Az államkassza üres. De morzsák talán még jutnak az ágazatnak. Mert hogy lehet másként értelmezni azt, hogy a mintegy 800 milliárd dináros büdzséből az idén szubvenciókra összesen csupán 8,6 millió dinárt kellene a termelőknek kifizetni. Állítólag eddig mindössze 1,7 milliárd dinárt teremtettek elő az államkasszában erre a célra. És kérdés, hogy nemcsak a területalapú támogatásokat, hanem a többi juttatást mikor kapják meg a gazdák.
Nyilvánvaló: Ágyúval lőttek a verébre! A területalapú támogatások kifizetésére vonatkozó bejelentés csupán reklámcélokat szolgál. És örülhet az a gazda, aki megkapja, azaz visszakapja az előzőleg nyugdíj-járulék címén az államkasszába befizetett pénzét, ami az idei évre 42 818 dinárt tesz ki.
Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az itteni gazda akkor is kitűnő termelési eredményeket tud felmutatni, ha nem kap egy vasat sem támogatások címén. Az agrártárcának pedig más dolga nem igen adódik, azonkívül, hogy folyamatosan gyártania kell a közleményeket, melyekben beszámol arról, hogy ennyi meg annyi millió dollár származik a mezőgazdasági termékek kiviteléből... Abból a kivitelből, amelybe az állam nem fektetett semmit.
