A magyar közmédia koporsója (fotó: nol.hu)
Budapesti tudósítónktól
Nem csak a nyári szabadságok időszaka okozza, hogy hirtelen számos szeretett, kedvelt vagy éppen nem igazán szívesen látott, hallott műsorvezető, szerkesztő, riporter egyszerűen eltűnt a köztelevízió képernyőjéről vagy a közrádió adásaiból. Sokakat bocsátottak el ugyanis az elmúlt napokban a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda összevonásával létrehozott Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól.
A munkáltató, az MTVA ugyanis csoportos létszámleépítést hajt végre – ez pedig egy olyan munkajogi formula, amelynek keretében nem kell indokolni, hogy kit miért bocsátanak el. A leépítésnek elsősorban a műsorkészítők az áldozatai. Az érdekvédők tiltakoznak; szerdán volt az első és a jövő hétre szervezik a második demonstrációt, amellyel az elbocsátások ellen emelik fel hangjukat.
Hogy miért van szükség a leépítésekre a közmédiában, arról Cserháti Ágnest, az MTVA szóvivőjét kérdeztük.
– A magyar közmédia megújítása elodázhatatlan. A közmédiumok pazarlóan, átláthatatlanul gazdálkodtak, nézettségük drasztikusan alacsony volt, presztízsük visszaesett. Néhány sikeres és értékes színfolt maradt meg csupán a hajdan nagy elismertségnek és szeretetnek örvendő közszolgálati tájékoztatásból és szórakoztatásból. Ez nem maradhat így, ezen változtatni kell, és a változtatás igénye magában foglalja a munkavállalók létszámának csökkentését is. A csoportos létszámleépítés megszünteti a párhuzamosságokat, hatékonyabbá, ésszerűbbé teszi a működést.
Hány embert, a dolgozók hány százalékát érinti a leépítés?
– A közmédia-rendszerben közel 3200 munkavállaló dolgozik, ebből több mint 3000 az MTVA kötelékében. A munkaügyi központoknak július 7-én elküldött, a leépítésekről szóló döntés 587 fő csoportos létszámleépítés keretében történő munkaszerződés-bontását tartalmazza. Jelenleg 550 fő kap előzetes értesítést arról, hogy munkáltató a munkaszerződésének megszüntetését tervezi.
Kik és milyen kritériumok alapján válogatták ki az elbocsátandókat?
– A csoportos létszámleépítés során a munkahelyi vezetők, igazgatók és főszerkesztők a szervezeti egységük alá tartozó munkatársak elbocsátásáról szakmai szempontok alapján döntöttek.
Tekintettel voltak-e az elbocsátandók szociális helyzetére? Az elbocsátottak között van gyermekeit egyedül nevelő édesanya és a nyugdíjazástól csak néhány hónapra lévő újságíró is…
– A csoportos létszámleépítés során a vezetők az emberi szempontokat figyelembe véve, szakmai megítélés alapján döntöttek a kollégák elbocsátásáról. Az ideiglenes üzemi tanáccsal megkötött megállapodásunk számos olyan elemet tartalmaz, amellyel azokat kívánjuk segíteni, akik munkájára nem számítunk. 25 millió forintos segélyalapot hozzunk létre, melynek elosztásába bevonjuk a munkavállalók képviselőit. A bruttó 200 000 forint alatti keresetűek számára egyhavi keresetüket fogjuk kifizetni. Álláskeresési, jogi és pszichológiai tanácsadást biztosítunk, melynek részleteiről az előzetes értesítő átadásakor adunk tájékoztatást.
Várhatóak-e a továbbiakban is elbocsátások?
– A szervezet jelenlegi szervezeti és működési szabályzatában nem érintett területeken még tervezünk további megújítást.
A leépítés érinti-e az esetenként igen szerteágazó tudósítói hálózatot?
– A vidéki tudósítói hálózatainkat is érinti a megújítás, de továbbra is számítunk a regionális stúdiók munkáira.
Nagy Navarro Balázs, a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsának elnöke a szerdai demonstráció után nyilatkozott a Magyar Szónak. Az érdekvédők egy koporsót helyeztek el a Magyar Rádió előtt, s arra szólították fel a tiltakozás résztvevőit, hogy csak egy szál virággal, egy mécses meggyújtásával fejezzék ki egyet nem értésüket az MTVA elbocsátásaival. „Mintegy 1500-2000 ember jelent meg a Rádió épülete előtt. Mi csak megjelenésre, a virág, a mécses elhelyezésére kértük az embereket, ehhez képest a többség órákig ott maradt. Elégedettek vagyunk ezzel a néma tiltakozással, amelyet a közmédiumok szétdúlása ellen szerveztünk” – értékelte a szerdai tiltakozást a szakszervezeti vezető.
A szakszervezet nehezményezi, hogy számokkal nem alátámasztott a leépítési hullám indoklása a munkáltató részéről, ráadásul nem látja a párhuzamosságok felszámolását sem. „Aránytalanul, diszkriminatív módon érinti a leépítés az 50 év feletti korosztályt: az elbocsátottak 40 százaléka tartozik ebbe a korcsoportba, miközben a leépítés átlagosan 20 százalékos. Aránytalanul nagynak tartjuk a műsorkészítők körében történt leépítést is; 25-35 százalékos arányban küldtek el újságírókat, szerkesztőket, vezető szerkesztőket, szerkesztő-műsorvezetőket. Tehát a műsorkészítők is jóval nagyobb számban kerültek utcára, mint amekkora maga a létszámleépítés aránya” – hangsúlyozza Nagy Navarro Balázs. Az érdekvédő egy harmadik csoportra is felhívja a figyelmet: elmondása szerint szinte lefejezték a vidéki stúdiókat, hiszen azokban a leépítés 30-40 százalékos, de volt, ahol a dolgozók felét is elbocsátották. „Kértük a munkáltatótól mindennek a magyarázatát, de vagy nem kaptunk indoklást, vagy nem tudjuk azt elfogadni, hiszen szakmai érvek nem szólnak amellett, hogy mindennek így kellett megtörténnie.”
A szakszervezeti vezető szerint az elbocsátások alkalmával sok esetben hátrányos megkülönböztetés esete tapasztalható, amelyet az egyenlő bánásmódra vonatkozó, hatályos törvény tilt, s amelynek alapján a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa a hatóságokhoz fordul közérdekű érdekérvényesítés címén, az életkor szerint diszkrimináltak ügyében. Az elbocsátott műsorkészítők arányában ilyen jogorvoslati lehetőség nincs. „Emberileg nagyon nehezen élem meg mindazt, ami történik. Tragédiák tanúi vagyunk, egy-egy elbocsátás egész családokat érint, három-négygyermekes családfenntartók kerültek most utcára. Azon vagyunk, hogy rábírjuk a munkáltatót, másítsa meg a szándékát, mégse mondjon fel legalább azoknak, akik esetében ezt a szociális helyzet indokolja” – mondta a szakszervezeti vezető. Azt a 25 millió forintos segélyalapot, amelyet a munkáltató hozott létre, gyalázatosan kicsinek tartja egy olyan cég esetében, amely 65 milliárd forintból gazdálkodik. „Rudi Zoltán, a Magyar Televízió egykori vezetője ugyancsak felmondást kapott; a neki kifizetendő végkielégítés legalább a háromszorosa lesz a segélyalap teljes keretének” – mondja keserűen Nagy Navarro Balázs, hangsúlyozván: szeretnék elérni, hogy az MTVA a tízszeresére növelje a segélyalapot. Egyúttal arra is figyelmeztet: eddig még „csak” mintegy négyszázan kapták meg a felmondási értesítést, a leépítendők 30-35 százaléka a jövő héten tudja meg, mi vár rá. „A konzultációk során az MTVA vezérigazgatója megerősítette, hogy lesz újabb csoportos létszámleépítés még az idén. Tudomásunk szerint mintegy 400 főtől még megválik a munkáltató, valószínűleg az ősz folyamán”.
Nagy Navarro Balázs hangsúlyozza: a szerdai tiltakozás csak az első lépés, a jövő hét folyamán egy tömegdemonstrációt szeretnének tartani, ahol már beszédek is elhangzanak a tervek szerint.
A vajdasági Bódis Gábor is érintett az elbocsátási hullámban. Azt mondja, őt különösebben nem lepte meg a dolog. „Várható volt valami ilyesmi. A Duna Televízió hírigazgatója voltam, s mivel a magyarországi közmédia teljesen új szerkezetűvé vált, látszott, hogy nekem ebben az új struktúrában nem lesz helyem” – szögezte le Bódis. Elbocsátásának körülményeit taglalva elmondta: egy fiatal újságíró, Papp Dániel, az MTVA hír- és hírháttér-műsorainak közelmúltban kinevezett főszerkesztője közölte vele, hogy egy hónap múlva megválik tőle a cég.
Bódis azonban egy másik dologra hívja fel a figyelmet: „A Duna Televízióban összesen hét vajdasági származású szerkesztő volt eddig, közülük négynek már felmondtak, hárman pedig (mivel szabadságon voltak) még nem tudják, milyen sorsot szánt nekik a vezetőség. Arányait tekintve sokkal több vajdaságit bocsátottak el, mint például erdélyi származásút, akik tízszer annyian vannak a Duna Televízióban. Az erdélyi magyar pártok azon tisztségviselői, akik bejáratosak a mostani magyarországi kormánypártokhoz, erőteljesen lobbiztak a »sajátjaikért«, hiszen tudják, hogy választási kampányok idején a Duna TV milyen hathatós eszköz a határon túli pártok számára. Ennek a lobbizásnak szem- és fültanúja voltam. Sajnos, úgy tűnik, a vajdasági magyar pártoknak ez vagy kevésbé szívügye, vagy kevésbé tudnak hatást gyakorolni a magyarországi döntéshozókra: ha a hétből csak négyünket bocsátják el, az a vajdaságiaknak már így is a több mint 50 százaléka” – hangsúlyozza Bódis, emlékeztetve, hogy a most eltávolítottak között egyetlenegy erdélyi származású található a Duna Televízióban. A televíziós kolléga úgy látja: azok, akik a leépítéseket tervezték, a legtöbb érintettet és annak eddigi munkásságát nem is ismerik, így ebben tudatos koncepciót nem kell keresni. „Engem már többször rúgtak ki, nem hat rám az újdonság erejével a dolog. 1988-ban bocsátottak el először, akkor az Újvidéki Televízióból, többekkel egyetemben – ez a harmadik vagy negyedik ilyen alkalom. Meg lehet szokni a kirúgást is” – állította Bódis, aki a hogyan tovább kérdésre válaszolva elmondta: elképzelhető, hogy visszatér egykori anyaegyesületébe, az Újvidéki Televízióba.
Bódis Gábor legalább tudja, merre induljon. A nagy többség azonban bénultan fogadta az elbocsátásáról szóló hírt. Azt mondják, sejtették, hogy készül valami, azt is sejtették, hogy nagyarányú lesz a leépítés, de úgy gondolták, minőségi kritériumok alapján születnek meg a döntések. Senki nem számított azonban arra, hogy a Duna Televízió törzsgárdájától válik meg az új vezetés, hiszen most zömmel azokat küldték el, akik 16-18 éve dolgoztak ott. „Az elbocsátottak listáját tekintve az derül ki: nem számít, hogy ki hogyan és mennyit dolgozott, nem számít a nyelvtudás, az ismeretség… Mintha olyan emberek döntöttek volna a listákról, akik nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy adott kolléga mennyit ér, mit tud, mennyire sokoldalú…” – mondta egyik, neve elhallgatását kérő kollégánk. Az MTVA még alkalmazásban lévő és épp elbocsátott munkatársai közül is sokan úgy látják: a leépítéssel veszélybe került számos műsor puszta léte is – a Duna Televízió esetében ez fokozottan vonatkozik a határon túli műsorokra.
Arra a felvetésre, hogy a köztelevíziók, közrádiók nézettsége, hallgatottsága nagyon kicsi, az ott alkalmazottak száma pedig nagyon nagy, főleg, ha a kereskedelmi adókkal állítjuk őket szembe, a közmédiások arra figyelmeztetnek: nem mindegy, hogy egy adó kultúrát szeretne-e közvetíteni a társadalomnak, emelni szeretné-e a színvonalat, vagy le akar menni Győzike vagy a Való Világ alá. „Lehet, hogy egy vetkőzőshow nézettsége jóval nagyobb, mint egy kisebbségi műsoré, de a közmédia feladata éppen az, hogy emelje a lécet, a színvonalat. Erre egy országnak áldozni kell” – hangsúlyozzák a kollégák, akik arra figyelmeztetnek: egy televízió, egy rádió akkor működőképes, ha vannak műsorkészítői, márpedig az elbocsátási hullám során éppen ezektől az emberektől (és nem az adminisztrátoroktól) válik meg az MTVA.
„Egy név vagy a listán. Vagy egy sorszám. Minden ötödiket kihúzzák. És ennyi. Nincs indoklás, nincs magyarázat. A csoportos létszámleépítésnek éppen ez a lényege. De a legnagyobb baj, hogy nem látjuk a leépítések célját” – mondják rendre az elbocsátottak.
Dormán László hasonlóképpen vélekedik. Az ő neve is szerepelt a listán. A vajdasági magyar újságírás emblematikus figurája 1999 óta dolgozott a Kossuth Rádióban. Egészen a múlt hét szerdájáig, amikor közölték vele, hogy másnap még megcsinálhatja a műsorát, de pénteken már nem. „Olyan tömeges ez a leépítés, annyira személytelen és embertelen módon csinálják, hogy az döbbenetes. Az újonnan jött rádiós vezetőket küldik a tévébe a tévéseknek felmondani, a televíziósokat pedig hozzánk küldték, hogy a rádiósokat bocsássák el. Három, számomra teljesen idegen ember közölte velem, hogy nem tartanak igényt a munkámra” – mondta. Dormán emlékeztet: az MTVA létrehozásakor az volt az elv, hogy felszámolják a párhuzamos állásokat a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban, a Duna Televízióban és az MTI-nél. „Most viszont nincs, aki csinálja a műsorokat” – teszi hozzá. „Nyugdíjaskorú vagyok és minden nap, amit dolgozhatok, valamit hozzátenne a majdani nyugdíjamhoz. Most ott tartok, hogy Szerbiában 25, Magyarországon 12 ledolgozott munkaévem van – 17 ezer dinárra és néhány tízezer forintra számíthatok nyugellátás címén, miközben a két legkisebb gyerekem még egyetemre, középiskolába jár. Valahol tehát dolgozni kell” – mondja Dormán, majd elmeséli: a rádiótól nagyon sok, 50 év feletti kollégát bocsátottak el, olyanokat, akik már biztosan nem tudják feltalálni magukat a munkaerőpiacon. Már előkészített anyagai vagy adásba kerülnek, vagy nem. „Nem számítottam erre. A rádió egészét illetően sem, de arra sem, hogy tőlem is megválnak. Ráadásul ez csak az első leépítési hullám, augusztusban újabb várható, így az sem örülhet, aki egyelőre maradt” – teszi hozzá. Teljesen mégsem reményvesztett, ugyanis azt mondták neki, elképzelhető, hogy jövő év januárjától visszafoglalkoztatják a Határok nélkül című műsorban. Erre számít.
