2024. július 16., kedd

Az oroszok és a paradicsom

Míg tavaly ilyenkor a háziasszonyoknak és a piacra járó férfiaknak a paradicsom egekbe szökkenő ára okozott bosszúságot, az idén épp fordított a helyzet. A paradicsom ára a szerbiai piacokon az utóbbi napokban minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt, és ami még bosszantóbb, senkinek sem kell.

Ennek több oka van. Míg tavaly a túlzott esőzések folytán a szabadtéri és a háztáji paradicsomkertekben elpusztultak a tövek, az idén az időjárás is jobban kedvezett. Jelenleg a melegágyi ültetvények utolsó terméseit szedik le a termelők, és amellett a szabadtéri termelésben is érik már az akár gyümölcsnek is nevezhető konyhakerti növény.

A piacot mégsem a bőséges termés ingatta meg, mert nálunk már egy ideje csupán elméletben működik a kereslet-kínálat törvénye, mely szerint ha valamiből sok van, olcsón adják. Mint tapasztalhatjuk, hiába olcsó, úgysem kell, a lakosság ugyanis nem vásárol. Kevesebbet jár a piacra, mert nem telik neki rá. Elfogyott a vásárlóerő. Az egyik utóbbi hivatalos statisztikai jelentés is arról számol be, hogy egy átlagos család fogyasztói kosarába mintegy 20 000 dinárral többnek kellene kerülnie, mint amennyit az országos átlagfizetésből megvehetnénk. Pénzből tehát sosem elég, még az alapszükségletekre sem, nem beszélve az emberhez méltó életvitel szavatolásához.

Nyári szabadságok ideje lévén, fordítsuk egy kicsit komolytalanabbra a szót. Nem ellenőrzött információ, mert csupán az utca emberétől, pontosabban az Újvidék környéki gazdáktól hallottuk, még egy oka van annak, hogy a paradicsom ára ekkora port kavart. Egy évvel ezelőtt az országban megtermelt konyhakertit jól el lehetett adni, a piacra szánt mennyiség jókora részét elvitték az oroszok. Jól jártak velük a gazdák: a kért árnál is hajlandók voltak többet fizetni a közép-szerbiai termelőknek, csupán egy kikötésük volt. Ne csapják be őket. Nem is tették, hiszen megérte nekik.

A tavalyi jó év tapasztalatai után az idén több palánta került a földbe a busás nyereség reményében. A termés is kiváló, és az orosz felvásárlók is érdeklődtek. Elterjedt a hír, hogy az idén az Újvidék környéki piacokról viszik az árut. Ennek hallatán a közép-szerbiai áru a tartományi székvárosban összpontosult. Óriási volt a kínálat. Ám történt egy nem várt fordulat, az üzlet, ki tudja, mi okból, nem köttetett meg. Az oroszok üres kézzel távoztak, a sok paradicsom pedig megmaradt.

Az újvidéki piacok zsúfoltak, és most panaszkodnak az őstermelők, s a viszonteladók is. A termelő azért, mert az utóbbi években, hacsak drága pénzért nem tart fenn magának egész éven át, az idényben nem jut asztalhoz a városi piacokon, de még a környékükön sem. Erről tesznek a viszonteladók. Így történetesen a paradicsomtermelők kiszorultak a piacozásból, kizárólag másodkézből értékesíthetik terményeiket. Panaszra van okuk az eladóknak is. Az újvidéki piacokon a napi helypénz 450 dinár, forgalom pedig nincs. Szinte alig éri meg számukra egész nap az asztal mögött ácsorogni, mikor a paradicsom kilóját annyi pénzért árusítják, mint amennyi az illemhely egyszeri használata.

A termelők azt mondják, ilyen árviszonyok mellett nem bocsátják áruba termékeiket. Érdemesebb a disznókkal feletetni, úgyis drága a kukorica. Amit pedig a sertés sem fogyaszt el, azzal van a gond. Nem marad más, mint a paradicsomot eldobálni. Csak a célpontot kellene jól megválasztani.