„A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja az adott föld területét. Ahogy megóvta, azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek megmaradni és szaporodni.
A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények, gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. A régi gyógynövénykönyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is. Ezért szeretik legelni az állatok is. A múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambróziaillat volt az úri és az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az ambrosia artemisifolia illata volt. Aromaolaját aromamécsesekben hevítették, de lehetett kapni a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölőt is” – ezeket a sorokat olvastam az egyik blogon. Egy igen érdekes megközelítés, gondoltam. Legalábbis a parlagfűhöz való hétköznapi hozzáállástól teljesen eltérő. Néhány éve egy olyan szakintézményben jártam, ahol kutatással foglalkoznak, és a szakemberek egyik kutatásának tárgya éppen a kecsketej hatása volt. Ott mondták el, hogy a parlagfüvet legelő kecskék teje bizonyítottan gyógyhatásúan hat elsősorban a parlagfűre érzékenyekre, de nem csak rájuk.
A parlagfűről nagyon ritkán hallunk ilyen információkat, ennek a növénynek a hallatán nekem is azok az ismerőseim jutnak eszembe, akik a parlagfű virágzásakor egy csomag zsebkendővel a kezükben, vörös szemekkel járkálnak az utcán, ugyanis egy rendkívül allergén növényről van szó. A szakemberek szerint a pollenje minden harmadik embernél kivált valamilyen allergiás reakciót. És a gyerekek körében egyre több az allergiás beteg.
Én egyelőre azon többség közé tartozom, akiknél MÉG nem jelent meg a parlagfű-allergia. A növénnyel pedig már egész kicsi koromban megismerkedtem, hiszen a saját készítésű homoktorta egyik kedvelt díszítő alapanyaga volt. A levele különlegessége és a virág fürtös formája kiemelkedő népszerűségnek örvendett nemcsak nálunk, hanem az utcabeli gyerekek körében is, együtt kerestük, gyűjtöttük csokorba az út mellett. Vagyis a parlagfű jelenléte nem új keletű, itt él velünk már hosszú évek óta. És mégis, amíg akkoriban az iskolatársaim között senki nem volt allergiás (még az ételallergia fogalmát sem ismertük), most egyre több gyereknél alkalmazzák a légúti terápiákat, illetve egyre több gyerek és felnőtt szed allergiagyógyszert. Az önkormányzatok pedig egyre több pénzt fordítanak a kaszálásra, ugyanakkor a lakosságot is különböző rendelkezésekkel, határozatokkal igyekeznek rábírni erre. A parlagfű ugyanis egy igen agresszív növény, és ha nem kaszálják rendszeresen, elszaporodik. Magyarországon például, ahol mintegy 3 millió ember szenved a parlagfű pollenjétől, rendszeresen gondot viselnek ennek a növénynek a kaszálásáról, és aki nem végzi el, hatalmas büntetést fizethet. Ugyanakkor Szabadkán habár érvényben van egy határozat a parlagfű irtásáról, nem sikerül minden területen lekaszáltatni a füvet. Egyrészt azért, mert „nem lehet” megtalálni a terület tulajdonosát, másrészről pedig jegyzőkönyvezni kell ezeket a területeket, amit eddig a városi kommunális felügyelőség végzett (kevesen voltak). Most, amióta a kommunális rendőrség átvette ezt a feladatkört, talán javul a helyzet…
Hogy miért reménykedem a helyzet javulásában? A napokban egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a szomszédságában az elhagyatott parcellán burjánzik a parlagfű. Nem volt nehéz megtalálni ezt a helyet, ugyanis nemcsak azon a parcellán, hanem szinte utca hosszan, a szántőföldeken, a gyümölcsösökben, vagy az út mellett, de még a Palics–Szabadka-út mellett is mindenhol lehetett parlagfüvet találni.
Sajnos azt kell mondanom, hogy azok, akik nem foglalkoznak a parlagfű kaszálásával, nyilván nem is érzik a növény pollenjének hatását. De ez nem lesz mindig így, később is kialakulhat, ezért is hangsúlyoztam fenn, hogy nálam MÉG nem jelent meg a parlagfű-allergia. A szakemberek szerint ugyanis az allergia megjelenése összefüggésben van az immunrendszer gyengülésével. És az, hogy korábban kevesebben szenvedtek ettől a betegségtől azért van, mert tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban. A táplálkozás igen fontos tényező, ami kihat az immunrendszer állapotára. Megváltozott. Ma általában sietve eszünk, gyakran gyorsételeket, amelyek különféle tartósítószereket, ízfokozókat, mesterséges színezékeket, „természetazonos” aromákat, emulgeálószereket tartalmaznak. Vagyis előbb-utóbb mindenkinél megjelenik valamilyen érzékenység, allergia.
És ezek tudatában felmerül a kérdés, hogy mindezt hogyan lehetne elkerülni? Életmódváltással? Füstmentes környezettel? Rendszeres kaszálással? Talán ez a legkézenfekvőbb, hiszen kecskét mégsem tarthat mindenki.
