Néhány hónapja eltávozott közülünk kedvesem kedvenc kisállata, Töki, a 7 éves csíkos mókus. Személy szerint rövid ideig ismertem a vidáman ugrándozó, folyton csintalan és mogyorófaló mókust, de annál jobban megszerettem. Nem volt kérdéses, keresni kell egy új kedvencet. Kezdetben lehetetlen feladatnak tűnt, hiszen az interneten folyton arra figyelmeztetik az embert, ne vegyen kétes származású, vagyis vadon befogott mókust, ugyanis az sohasem szelídül meg, de szerencsémre rátaláltam a szabadkai Nagy Torma Zoltánra, aki Szerbia talán egyetlen hivatalos mókustenyésztője.
Belépve udvarába óriási ketrecek fogadnak, mindegyikben csupán egy-egy mókus, de mint megtudtam Zoltántól, területvédő állatok lévén, külön-külön kell tartani őket, mert megtámadhatják egymást. Pillanatnyilag 35 mókus található nála, különféle tenyészetekből. A kistestű mókusok közül otthonra lelt nála a szibériai csíkos mókus, a tibeti fehér csíkos mókus és a kínai csíkos mókus, míg a nagytestű mókusok közül a kanadai vörös mókus és a japán mókus. Zoltán korábban papagájokkal foglalkozott.
Nagy Torma Zoltán
– Fiam, amikor kitűnő tanulóként befejezte az iskolát, egy csíkos mókust kért ajándékba. Nem tudom, honnan vette az ötletet, de utánajártunk, átgondoltuk. Végül úgy döntöttünk, két mókust veszünk, ugyanis két gyermekünk van. Így kezdődött a szerelem – mondta Nagy Torma Zoltán.
Ez hét évvel ezelőtt történt. Mivel párban vették a mókusokat, egy hím szibériai csíkos mókust és egy tibeti fehér mókust, következő évben már kis mókusokkal is gyarapodtak. Ekkorra már megszerették a mókusokat, mint Zoltán megjegyezte, megbarátkoztak velük, újabb mókusokat vettek melléjük egy másik tenyészetből.
– Annak ellenére, hogy a mókusok tartása akár házi kedvencként, akár díszállatként Európa-szerte évek óta elterjedt, Németországban például nagy múltja van, Szerbiában csupán most kezdett divatba jönni. A legtöbb mókustartó és leendő gazdi Belgrádból jelentkezik.
Vörös mókus
Szavai szerint évekkel ezelőtt nemhogy tenyésztő, de jóformán mókus sem volt Szerbiában, ma viszont egyre többen tartanak egy vagy két pár mókust. Mint megjegyezte, tenyészetét bejelentette, és az új állatvédelmi törvénnyel összhangban engedélyt kért rá a hatóságoktól.
– Az engedély kiadása folyamatban van, csakhogy előbb meg kell várnom, míg feldolgozzák a papagájtenyésztők és -tartók számát, akikből csak Szabadkán mintegy félezer van.
A nagytestű mókusokat udvarban díszállatként szokták tartani, ugyanis amellett, hogy nagy a helyigényük – minimum 1 köbméteres ketrecet igényelnek –, nehezebb megszelídíteni őket, míg a kistestű mókusok, a csíkos mókusok – ők megelégszenek már a 0,4 köbméteres ketreccel is – sokkal szelídebbek, sok lakásban házi kedvencként élnek gazdájukkal. Mindkét mókusfajta odúkban él – a csíkos mókus a nagy testű rokonaival ellentétben nem fán, hanem a földön él, ezért az odúk mellett üregeket is használ – a természetben több fészkük van, egy, ahol alszanak, több magtár és egy a kölyöknevelésre, így kedvencünk akkor érzi magát jól új otthonában, ha van egy odúja, amit berendezhet.
Betegségektől nem kell félni, azonban vigyázni kell, hogy ne adjunk neki mosatlan, penészes gyümölcsöt, mert attól hasmenést kaphat és elpusztulhat, illetve nagyon érzékenyek a huzatra és a 33-35 fokos kánikulára. Legfőképp magvakat eszik, mogyorót, napraforgót, diót, stb., de minden nap biztosítani kell számára friss gyümölcsöt – almát, barackot, banánt – és kedvelik a kerti zöldségeket is – paradicsom, répa stb. –, míg a fehérjéket lisztkukacból, főtt csirkehúsból és főtt tojásból pótolják. A legfontosabb viszont, hogy mindig legyen vizük. Nem ajánlatos ugyanakkor almamagot, barackmagot és mandulát adni, mert mérgező számukra. Az olajos magvakat is mértékkel kell adni, mert elhízhatnak tőlük, de ugyanígy kell vigyázni a kekszekkel, a palacsintával és a csokival is.
– Sok örömöt tud okozni egy mókus, mindegyiknek külön egyénisége van, mást szeret enni, van, amelyik játszik is a gazdijával, de sohasem lesz olyan szelíd, mint egy macska vagy egy hörcsög. Nem szereti, ha megfogják, simogatják, ezért mindig nyitott tenyérrel kell közelíteni felé – magyarázta a mókustenyésztő. – Lényegében a mókusok a gazdijukat a hangjuk és az illatuk alapján ismerik fel, és nagyon fontos, hogy nem szabad erőltetni a szelídítést.
Tudni kell még róluk, hogy nappali állatok és téli álmot alszanak, ilyenkor is mindig kell vizet és eledelt biztosítani számukra, ugyanis néhány naponta előbújnak enni, inni. A vadon élő mókusok legfeljebb 8 évig élnek, míg a fogságban élő állatkák – megfelelő gondozás mellett – akár 12 évig is elélnek. Mókust mindig tenyésztőtől kell venni, ugyanis a vadon befogott mókus sohasem szelídül meg, és csupán onnan fogjuk megtudni, hogy van egy házi kedvencünk, hogy elfogy a mogyoró. Nagy Torma viszont senkinek sem ad oda egy mókust, amíg kiskorától fogva meg nem szelídíti. Havonta többen fel is hívják és elmesélik, hogy kedvencük milyen elképzelhetetlen dolgokat csinált, vagy csak egyszerűen elmondják, hogy van a mókus.
– Egy belgrádi családban a feleség ellenkezett, hogy márpedig a lakásába nem fog állat költözni. Férje végre mégis meggyőzte, eljöttek érte. Másfél hónap sem telt el, mire felhívott az asszony, hogy mennyire megváltoztatta az életét a mókus, és mekkora örömöt szerez neki. Egy nyugdíjas férfi pedig havonta felhív és elmeséli, milyen élményei voltak a mókussal. Nincs annál jobb érzés, mint tudni, hogy szeretik a mókusaimat – mosolygott Zoltán, akihez olykor az utcán sétáló gyerekek is bekéredzkednek, mert az udvarában mókusokat láttak.
Hogy mekkora öröm egy mókus, e sorok írója is tudja már, azonban senkinek se jusson eszébe erdei mókust tartani, mert könnyen börtönben találhatja magát.
