2024. július 17., szerda

Nenad Čanak

PORTRÉ

Komolyan vehető politikus vagy cirkuszi bohóc? – ezt a kérdést már sokan, sokszor felvetették Nenad Čanakkal kapcsolatban, és ki így, ki úgy adott rá választ. A miloševići idők harcias békeaktivistája, a „legnagyobb autonomista” sohasem vetette meg a földi örömöket, bulváros megnyilatkozásaival és tetteivel pedig rendre felhívja magára a figyelmet. Szimpatizánsai azt mondják, mindezzel csak az általa képviselt eszméket igyekszik szélesebb körben elterjeszteni, kritikusai viszont úgy gondolják, bolondos viselkedésével éppen ezeket az eszméket teszi hiteltelenekké.

A közvagyonról szóló törvényjavaslat körül kialakult helyzet ismét reflektorfénybe helyezte őt és pártját, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, amely mindazt visszaköveteli Vajdaság számára, amivel a tartomány az 1974-es alkotmány szerint rendelkezett. Követeli a szavak szintjén, egyre kétségbeesettebben és idegesebben, hiszen patthelyzetben van: ha a gyakorlatban, minden lehetőséget kimerítve próbálna érvényt szerezni elképzeléseinek – akár a képviselőházi hatalmi többség meglétét is kockáztatva –, elbúcsúzhatna a köztársasági parlamenti képviselettől, amit a DP-vel alkotott koalíciónak köszönhet jelenleg is, ha viszont nem tudja fenntartani még a látszatát sem annak, hogy mindent megtett a széles körű autonómiáért és a jogos juss visszakövetelése érdekében, akkor saját politikai alapjait számolja fel.

Nenad Čanak Pancsován született 1959-ben. Édesapja egykor Újvidék polgármestere és Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány Elnökségének tagja volt. Čanak a gimnáziumot és a zenei középiskolát Újvidéken végezte el, majd a szabadkai székhelyű Közgazdasági Karon diplomázott. Karrierje elején (1982 és 1985 között) kávézókban fuvolázott. 1986-ban a Naftagas promet vállalatban helyezkedett el külkereskedelmi munkatársként. A kilencvenes évek elején a háborús propagandát ellensúlyozni hivatott YUTEL-ben lett marketingigazgató, de ezen a poszton csak nyolc hónapot töltött el, utána magánvállalkozásba kezdett. Zeneszerzőként is alkot, több filmnek és rádiódrámának is ő komponált zenei aláfestést. Mintegy fél tucat, különböző műfajú könyv szerzője.

1990-ben megalapította a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, amelynek azóta is elnöke. 1997-ben a Vajdaság Koalíció listáján bekerült a szerbiai parlamentbe. Miután Mile Isakov reformpártjával és Dragan Veselinov parasztpártjával szétszedik a babaruhát, Čanak 1998-ban elveszíti képviselői mandátumát. 2000-ben a DOS listáján bekerül a vajdasági parlamentbe, amelynek első elnöke lesz Milošević bukása után. 2004 óta képviselőként van jelen a köztársasági és a tartományi parlamentekben.

Čanak a kilencvenes évek elejétől fogva ádáz küzdelmet folytatott Milošević rezsimje ellen. 1991-ben tüzes beszédet mondott a nagy visszhangot kiváltott, tömeges zentai béketüntetésen. A vajdasági magyarok többsége ekkor ismerte meg a nevét. Čanak egyik interjújában – a maga humoros stílusában – ezt a pillanatot nevezte meg valódi politikai karrierje kezdeteként: „Egy erkélyen álltam, ahonnan nem láthattak a polgárok. Ezért kénytelen voltam áthajolni az erkély korlátján, amelynek az utóbbi 30 évben senki sem viselte gondját – a galambokat kivéve, amelyek hatalmas mennyiségben hagytak nyomokat létezésükről. Kénytelen voltam tehát megfogni kézzel a korlátot, a galambok metabolizmusának melléktermékeivel egyetemben. Ekkor ébredtem rá és mondtam magamnak: Nenad, beletenyereltél a szarba, beleléptél a politikába.” Aktivizmusáért hamarosan meg is érkezett a „jutalom” egy katonai behívó formájában. „Önkéntesként” őt is bevetették a horvátországi harcokban.

Házelnöki éveit követően mind többször bocsátkozott enyhén szólva furcsa vállalkozásokba. A legmeghökkentőbb talán az volt, amikor 2009-ben beköltözött a Big Brother-házba, ahol kétes hírnevű énekesekkel, színészekkel és egyéb celebekkel volt összezárva. „Ez a legalja” – nyilatkozta a műsorról.

Komolyan vehető politikus vagy cirkuszi bohóc? – ki-ki döntse el maga. Egy biztos: személyisége könnyebben elviselhetővé teszi az országos méretű politikai cirkuszt, amelyet a bűvészek és a kard helyett karót nyelt politikusok uralnak.