Szerbia turisztikai potenciálját elsősorban a fürdőturizmus képezi. Vajdaság is számos termálvízlelőhellyel rendelkezik, ám a kapacitások kihasználása nemzetközi viszonylatban egyelőre igen szerénynek mondható. Habár az utóbbi években mind többen fedezik fel a földben rejlő geotermális energiát, az egészségturizmus, a gyógy- és wellnessturizmus fejlesztésére nincs átfogó és markáns országos stratégia. Az akarat mellett persze a befektetendő pénz is hiányzik.
A dél-bácskai Petrőcön a napokban fejezték be a Petroland nevű aquapark első fázisának munkálatait. A hihetetlennek tűnő, összességében 20 millió eurósra tervezett beruházás mindenféle állami segédlet nélkül jött létre, egy szlovákiai vállalatnak köszönhetően. Az Aqua Therm Invest ugyanis fantáziát látott abban, hogy a melegvízlelőhellyel is rendelkező, (nem) mellesleg szlovák többségű Petrőcön létrehozza az ország, sőt a Balkán legnagyobb turisztikai-rekreációs központját, amely két év múlva, amikor a teljes 26 hektárnyi területet kiépítik, valószínűleg Európa legnagyobb aquaparkjának számít majd. A sajtónak nyilatkozó igazgató elmondta, ezt a komplexumot az különbözteti meg más, hasonló létesítményektől, hogy egész éven át működtethető lesz a 800 méter mélyről jövő, 48 fokos termálvíznek köszönhetően. Ugyanis a termálvizes, szabadtéri medencékben akkor is kellemesen lehet fürdőzni, amikor a levegő hőmérséklete alacsonyabb, télen pedig egy óriásballonnal fedik be a területet, és tartják melegen a benti levegőt.
A petrőci aquapark az eddigi legnagyobb szlovák befektetés Szerbiában, amely feltehetőleg fölvirágoztatja a jelenleg mintegy 7000 lakosú települést. Kérdés, hasonló sikertörténet lesz-e a minapi temerini kezdeményezés. Három héttel ezelőtt ugyanis egy spa-központ kiépítésére vonatkozó beruházásról írtak alá szándéknyilatkozatot az érdekelt felek: a tartományi energetikai titkárság, a temerini önkormányzat, valamint egy belgrádi és egy zentai székhelyű, de magyarországi érdekeltségű cég. A tervek szerint egy, Európában is egyedülállónak számító rekreációs központ építését tervezik, amely átmenet volna a gyógy- és termálturizmus, valamint a wellness turizmus között. Az üzemeltetést itt is a geotermális energiára alapoznák, a központ pedig mintegy 48 hektáron terülne el.
Hogy a szándéknyilatkozat aláírása, különösen válság idején, korántsem számít garanciának, azzal az óvatos derűlátással nyilatkozó temerini polgármester is tisztában lehet. Hiszen számos példa volt arra a közelmúltban, hogy az érdekelt felek szándéknyilatkozatokat írtak alá, majd végül nem történt előrelépés. A fürdőturizmusnál maradva, jó példa erre a zentai eset. Mintegy három évvel ezelőtt egy magyarországi kft. jelezte, hogy szeretne termálfürdőt és wellness központot kiépíteni a község területén. Alá is írták a szándéknyilatkozatot, amely 8 millió eurós projektumról szólt. Sajnos, a történet még a próbafúrások elvégzéséig sem jutott el, mert még erre sem volt pénz. Širková Anikó polgármester lapunknak elmondta, hogy a magyarországi befektetési társaság azóta nem jelentkezett, a próbafúrások elvégzésére pedig várják a Tartományi Nagyberuházási Alap által jóváhagyott, csak még át nem utalt 50 millió dináros tételt.
Az is gond, hogy az állam még nem ismerte fel kellő mértékben az egészségturizmusban, ezen belül is a fürdőturizmusban rejlő lehetőségeket. Bár az utóbbi években történt némi előrelépés e téren, növekszenek az állami támogatások, a sikeres beruházások azonban továbbra is elsősorban a helyi kezdeményezéseknek, a polgárok összefogásának köszönhetőek – véli Pálinkás József, a Vajdasági Egészségturizmus Klaszter igazgatója. A 2007-ben alakult, ma már 18 önkormányzat területén tevékenykedő, magyarkanizsai székhelyű társulás éppen ezeket a helyi kezdeményezéseket próbálja összefogni és segíteni a környező országokból, mindenekelőtt a Magyarországról szerzett tapasztalatokkal. „Magyarország már az uniós csatlakozás előtt fölismerte, hogy európai uniós eszközök felhasználásával érdemes a fürdőturizmusra áldozni. 30 évvel ezelőtt mindössze 20-22 fürdőközponttal rendelkeztek, mára viszont ezek száma elérte a 103-at. És persze a nagy fürdőközpontok számos kísérőtartalmat is életre keltettek, hiszen ha az ember kijön a szaunából, a fürdőből vagy a wellness központból, megéhezik, szeretne valami szuvenírt hazavinni, bevásárolni stb. Csak a dél-alföldi régió 1 milliárd 1o4 millió euró vissza nem térítendő összeget hívott le, ezáltal 18 000 fővel növelhették az egészségturizmusban dolgozók számát, ami jelenleg eléri a 98 000-et. Nálunk mindössze 12 000-en dolgoznak ugyanebben a szférában. A vendégéjszakák tekintetében még drasztikusabbak a különbségek: Magyarországon tavaly 19,5 millió vendégéjszakát számoltak össze, nálunk egész Szerbiában mindössze 2 milliót – ez nagyságrendileg egy Hévíznek vagy Szegednek megfelelő szám” – érzékelteti lemaradásunkat Pálinkás.
Néminemű előremozdulás az igazgató szerint az utóbbi öt évben tapasztalható, de igazi előrelépést az jelenthet majd, ha a külföldi befektetők komolyan szemet vetnek térségünkre, és a megfelelő uniós alapok is megnyílnak előttünk.
