„Amennyiben nem kérnek menekültstátust, nem tudunk nekik segíteni. A törvények nem teszik lehetővé, hogy az illegális bevándorlók bármilyen segítséget kapjanak” – mondják a szabadkai önkormányzatban. Ezekben az esetekben is csak azok a városok nyújthatnak segítséget, ahol már léteznek befogadóközpontok. Szabadkán nincs ilyen befogadóközpont. Viszont a szeméttelep környékén több mint száz pakisztáni, líbiai, és marokkói illegális bevándorló él.
Egyesek már négy hónapja vannak itt. Fiatal férfiak, 14 évestől 40-ig, akik azért indultak útnak a hazájukból, hogy Nyugaton találjanak jobb életkörülményeket. A határon viszont nem tudtak átjutni, annak ellenére (mint ahogy rossz angolsággal elmondták, illetve elmutogatták), hogy 1200 eurót fizettek valakinek azért, hogy segítsen nekik Ausztriába eljutni. Amikor jöttek, nem számítottak arra, hogy nem tudják majd meghúzni magukat valahol, hogy ilyen hideg lesz, és nem lesz mit enniük, mert rövid idő alatt elfogy a pénzük.
– Itt vagyunk a dzsungelben – mondta tört angolsággal egyik líbiai beszélgetőtársunk, majd a másik javította: – Nem dzsungel ez, hanem egy kis erdő. Egyik pakisztáni fiatal férfi pedig, aki kiválóan beszél angolul, így folytatta: – Itt a szeméttelepen sikerült felállítanunk egy kis tábort, de a rendőrség lerombolta. Félünk a rendőröktől. De ennél is rosszabb, hogy nagyon hideg van. Nem tudunk tüzet gyújtani. Múltkor tábortüzet raktunk, de a műanyag mérgező anyagokat bocsátott ki, voltak, akik ettől lebetegedtek. Nincs pénzünk, volt, hogy kaptunk egy kis krumplit, vagy egy kis élelmiszert, ennyit eszünk. Egy nap nem lesz ennivalónk sem – mondta a pakisztáni férfi, aki másfél hónapja van Szabadkán. Hozzáfűzte: – Nyugatra mentünk volna, de sajnos azt kell mondanom, hogy nincs remény arra, hogy el is jussunk oda. Viszont haza nem mehetünk, már csak azért sem, mert azért vágtunk neki az útnak, mert otthon nem volt jó. Nagyon nehéz lenne visszajutni Pakisztánba. Ha vissza is mennék, börtönbe zárnának. Ez vár rám itt is, de ha visszamegyünk Görögországba, ott is. Szeretnék eljutni a befogadóközpontig, mert itt borzalmas körülmények között élünk. Ha van arra lehetőség, és lenne munka a számomra, akár itt is maradnék Szerbiában. Mérnök vagyok. Otthon 10 évig mérnökként dolgoztam. Csak tudja, Pakisztánban a terrorizmus olyan szintre nőtt, hogy szinte mindennaposak a támadások, a bombázások. A politikusok, a rendőrség korrupt, nincs munkalehetőség. Minden, amit otthon láttam, arra ösztönöztek, hogy elhagyjam a hazámat. Valóban, ez egy hosszú út volt idáig, és még ennyi vár ránk. De vannak akik egy éve úton vannak, hogy eljussanak az Európai Unióba. El kell mondanom, hogy nem tetszik, amit eddig Európából láttam – mondta a férfi.
A menekültekkel akkor találkoztunk, amikor a Baptista Szeretetszolgálat a napokban meleg ruhát, meg élelmiszert vitt nekik. Csak úgy kapkodták ki egymás kezéből, és húzták magukra, a rövid ujjú pólójukra egymás után a kabátokat, a rövid nadrágjukra pedig a hosszú nadrágokat.
A Baptista Szeretetszolgálat lelkésze elmondta, hogy egy nagyobb mennyiségű segély kiosztását szervezik. Az elmúlt napokban sikerült beszélni a szabadkai rendőrfőnökkel, illetve az önkormányzati illetékesekkel, hogy a segítség nyújtása ne illegálisan történjen. A következő időszakban ugyanis hetente kétszer szeretnének valamiféle segítséget nyújtani a menekülteknek. Felvették a kapcsolatot egy arabul beszélő orvossal is, aki havonta egyszer megvizsgálja majd őket.
– A napokban a magyarországi szeretetszolgálat is eljön majd. Ők 300 kabátot tudnak felajánlani. Ám ez elsősorban „tűzoltás”, hogy a hideget túléljék ezek az emberek. Egy olyan befogadóközpontra lenne szükség, ami az állami szervek felügyelete alatt működne – magyarázta a lelkész. Rámutatott, elsősorban emberi viszonyulásra lenne szükség, ami után az állam megtehetné a kötelességét: visszatoloncolni őket, vagy haza küldeni. Hozzátette: – Sajnos ezek az emberek nem ismerik a rendszert, és van aki haza szeretne menni, de nem tudja felhívni a nagykövetséget, nem tudják magukat feltalálni. Ezért mi következő lépésként összegyűjtjük a követségek elérhetőségeit, kinyomtatjuk azokat és jelezni fogjuk a nagykövetségeken, hogy itt vannak az állampolgáraik.
A szabadkai önkormányzatban hivatalosan nem kaptunk információkat a probléma megoldási lehetőségeiről. Annyit viszont megtudtunk, hogy ilyen esetekben ők nem tudnak eljárni, főként addig nem, amíg ezek az emberek nem kérnek menekültstátust. Megtudtuk azt is, hogy a város vezetői hamarosan írásban foglalnak állást a kérdésben.
