Ma kezdődik és három napig tart a Kosztolányi Dezső Színház showcase-programja, minifesztiválja, amelyen az elmúlt hat évben született Urbán András-előadások szerepelnek. Brecht – The Hardcore Machine , Urbi et orbi , Turbo Paradiso , The Beach , A kisinyovi rózsa , Béres Márta one-girl show – mind a hat előadás legalább egy, de jellemzően több díjat, elismerést söpört be az elmúlt évek során, mindegyikről szép számban jelentek meg kritikák különböző nyelveken és országokban, a legfrissebb alkotás kivételével mindegyik szerepelt már nemzetközi fesztiválon, itthon és külföldön.
Novemberben immár harmadik alkalommal rendezik meg a Desiré nemzetközi színházi fesztivált, amely szintén e szabadkai székhelyű színházhoz kötődik. A más-színháznak, alternatív vagy kísérletező színháznak is titulált Kosztolányit pedig több mint öt éve Urbán András rendező neve fémjelzi, aki igazgatóként, művészeti vezetőként hihetetlen energiákat megmozgatva pezsdítette fel nem csak a város, hanem a régió és nem utolsósorban a vajdasági magyarság kulturális és szellemi életét. Fiatal színészek és háttéremberek csapatával az Urbán vezette színháznak sikerült fél évtized alatt nemzetközi presztízsre szert tennie, és olyan egyedi nyelvezetű, markáns előadásokat „kitermelnie”, amelyek – bizton állítható – színháztörténeti jelentőséggel bírnak.
Urbán András 1970. október 4-én született Zentán. Az elemit és a középfokú jogi technikumot itt végezte. Már tizenhét évesen önálló színházi és irodalmi alkotóműhelyt indított, ahol szerzőként, rendezőként és színészként volt jelen, majd hamarosan társaival létrehozta a híres-hírhedt AIOWA csoportot, amely a színházat specifikus, ám mégis összművészeti és nem utolsósorban ideológiai akciónak látja. A rövid, de viharos zentai AIOWA-időszaknak a kötelező katonai szolgálat letöltése, majd a háború kitörése vetett végérvényesen véget, a csapat jó része ugyanis Magyarországra költözött. Ezt megelőzően még 1992-ben, immár a Ljubiša Ristić vezette Népszínház falai között volt két autentikus „aiowás” föllángolás: a csoport egy része összeállt, és Urbán rendezésében színpadra vitt két klasszikust – korántsem klasszikus formában –, a Woyzecket és a Hamletet.
Urbán 1990-ben felvételizik az újvidéki Művészeti Akadémiára, a Drámai Tanszék Rendezői Szakára, Vlatko Gilić filmrendező vezetőtanár osztályába. Az egyetemen film és színházrendezést tanul, közben rendezőként dolgozik Szabadkán. Harmadéves, amikor hirtelen megszakítja tanulmányait, színházi munkáit, és évekre teljesen visszavonul. Szüleivel él Zentán, időszakosan alkalmi munkákat vállal, néha napszámba jár, a nyilvános szereplésektől távol tartja magát. A színházról csak gondolkodik. Egyik interjújában erről az időszakról így vall: „Nem volt más képzetem arról, hogy mivel foglalkozhatnék az életben. Próbáltam elképzelni, kitalálni, mit lehetne csinálni, hogy életben maradjak, de nem jött semmi egyéb. És a szüleim mindig mellettem álltak ebben. Nem erőltették, nem forszírozták, de örökké fenntartották a lehetőséget, hogy ha akarom, folytassam a tanulmányaimat.”
Öt év eltelte után visszatér az akadémiára, immár Boro Drašković rendező, vezetőtanár osztályába, és 2000-ben kitűnő eredménnyel diplomázik. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban kezd rendezni, ugyanakkor a szegedi MASZK támogatásával alakuló Urbán András Társulatában hoz létre előadásokat. Közben dolgozik Újvidéken, Bulgáriában, alkotóműhelyt vezet Romániában, tanulmányútra megy Japánba.
2006. május 25-től igazgatja a Kosztolányi Dezső Színházat, amely Urbán vezetése alatt válik önálló társulattal és saját épülettel rendelkező intézménnyé. 2009 márciusában az oktatási és kulturális miniszter Jászai Mari-díjat adományozott neki kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységéért.
Urbán András jelenleg Palicson él, nős, két gyermek édesapja.
