Čedomir Jovanovićnak, azaz az általa vezetett Liberális Demokrata Pártnak sikerült a héten tematizálnia a közvéleményt. A Preokret (Fordulat) című kiáltványuk állandó beszédtéma lett, hiszen olyan pártok és megbecsült közéleti személyiségek adták hozzá a nevüket, akiket ideológiai szempontból nem igazán lehet ugyanabba a táborba sorolni. A jobboldali Szerb Megújhodási Mozgalom (Vuk Drašković), a baloldali Szociáldemokrata Unió (Žarko Korać), két sandžaki párt, egy bunyevác és egy dél-szerbiai albán szervezet is csatlakozott a kezdeményezéshez. (A vajdasági magyar politikai szervezeteket viszont nem igazán hozta lázba a dolog.)
A dokumentum legfőbb követelése az eddigi Koszovó-politikával való azonnali szakítás, és az európai integrációs törekvések határozottabb képviselete. Mindehhez, az aláírók szerint, politikai bátorságra volna szükség a hatalom részéről. Jovanović föl is kínálta Boris Tadić államfőnek a kiáltvány aláírását, amit az menten elutasított, mondván, „Koszovó feladásával nem jutnánk közelebb Európához”. Hogy Tadićot mégsem zavarja különösképpen az LDP hatásos kampányfogása, azt azok a bennfentes információk is alátámasztják, melyek szerint a hatalmi koalícióban részt vevő Vuk Draškovićot nem dorgálták meg a kiáltvány aláírásáért és népszerűsítéséért. Tadić ugyanis arra játszik – vélik egyes elemzők –, hogy a „fordulat-koalíció” begyűjtheti a „vad européerek” szavazatait, így a választások után a mérsékeltnek mutatkozó Demokrata Párt kényelmesen alakíthat majd kormányt – velük és a szocialistákkal karöltve.
Nem a Preokret az első aktivitásra serkentő írás, ami Čedomir Jovanović nevéhez fűződik. Politikai karrierje is egy kiáltvány felolvasásával kezdődött 1996-ban. „Nincs értelme többé hallgatni, valamit tennünk kell” – harsogta a belgrádi Színművészeti Kar előtti téren a helyhatósági választások miatt tüntetni készülő egyetemisták előtt. Jovanović, tüzes beszédeinek, aktivitásra késztető határozott kiállásának köszönhetően, csakhamar a következő évre is átnyúló, kultikus tüntetéssorozat egyik vezéralakjává vált. És habár a tüntetés végén kiábrándulva tért vissza az egyetemre, fogadkozván, hogy „soha többé politika”, csakhamar ismét „elcsábult”, s ettől kezdve politikai karrierje egyre csak felfelé ívelt.
Čedomir Jovanović 1971-ben született Belgrádban. Édesapja és édesanyja is közgazdászként végzett. Újbelgrádban nőtt fel, itt járt általános iskolába, ahol átlagos diáknak számított. Az elemi után gimnáziumba indult, de végül közgazdasági középiskolában kötött ki. Logikusnak tűnt, hogy a Közgazdasági Karon folytassa a tanulmányait, be is iratkozott, de egy hét után rájött, hogy ez nem neki való, ő művésznek született, így hát átiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol dramaturgként diplomázott 1998-ban. Írt néhány drámát, de írói karrierje nem bontakozhatott ki, mert a politika teljesen magával ragadta.
A ’96/97-es egyetemistatüntetések félsikere után néhány társával megalakítja az Egyetemista Politikai Klubot. Ekkor lesz először elnök. A klub ’98 februárjában beolvad a Demokrata Pártba, Jovanovićot pedig beválasztják a párt elnökségébe.
A rezsimbuktató 2000-es évben a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) választási stábját vezette, majd miután mandátumot szerzett a köztársasági parlamentben, a DOS képviselői csoportjának élére került. Milošević Hágának történő kiadatásakor ő volt az, aki rábírta a bukott diktátort, hogy ellenállás nélkül adja meg magát.
Zoran Đinđić meggyilkolását követően az átmeneti kormány európai integrációval megbízott alelnöke lett. Miután Boris Tadićot választották a DP elnökévé, ő mind távolabb került a párt uralkodó áramlatától, frakciót alakított, amelyet csakhamar vele együtt kizártak a pártból. Ekkor, azaz 2005-ben alakítja meg az LDP-t, amelynek mind a mai napig elnöke.
Čedomir Jovanović beszél angolul. Nős, egy fiú és három lány édesapja.
