„Így tartottak bennünket” – a horvát foglyok megpróbáltatásaik színhelyén
Pénteken, november 18-án volt húsz éve annak, hogy a szerb egységek elfoglalták Vukovárt. A város lakosainak kálváriája azonban nem ért véget ezzel. Sokan ugyanis a pincékből a szerbiai táborokba kerültek. A város elestének napján Nagybecskerek közelében létrehozták az stajićevói (Óécska), néhány nappal később pedig a begejci táborokat. A horvátok szerint ezek hagyományos értelemben vett fogolytáborok (szögesdróttal, a foglyok bántalmazásával, állítólagos gyilkosságokkal), a szerb harcosegyesületek és a nemzeti pártok szerint viszont „gyűjtőtáborok” voltak. Nevezzük őket akárhogyan, annyi biztos, hogy sok vukovárinak kellemetlen emlékek jutnak az eszébe, ha Bánátot említik nekik. Becslések szerint ugyanis több mint 2500 foglyul ejtett horvát került ide, akiket hónapokig embertelen körülmények között tartottak. Mindkét tábor ideiglenes jellegű volt, a falvak szélén létesültek.
Mindez persze már a múlté, és merjük remélni, hogy (egyhamar) nem ismétlődnek meg az 1991 késő őszi események. De hogy mindezekre a történésekre végképp fátylat boríthassunk, ahhoz tisztázni kell(ene), hogyan is bántak a horvát foglyokkal. A múlt elemzése azonban mifelénk sem egyszerű feladat. Akkor sem, amikor úgy néz ki, hogy a két fél vezetői hajlamosak egymás megértésére. Ennek ellenére nemcsak, hogy ma sem tudni pontosan, mi történt a stajićevói disznóólakban és a begejci (a település azóta nevet változtatott, Toráknak hívják) régi vadászotthonban, hanem nem teljesült az egykori táborlakók kezdeményezése sem, hogy emléktábla kerüljön szenvedésük színhelyére.
Két évvel ezelőtt jártak először az egykori vukovári foglyok Bánátban. Zoran Šangut, a Vukovár 1991. jogászegyesület elnökét akkor fogadta Aleksandar Marton, a városi képviselő-testület elnöke is (emiatt le is akarta az ellenzék váltani). Az volt az elképzelés, hogy 2009 októberében a zágrábi, dubrovniki, vukovári és varazsdi származású foglyok öt autóbusszal érkeznek majd Nagybecskerekre, hogy fogvatartásuk helyein, a stajićevói mezőgazdasági birtok és a Begejci közelében levő egykori vadászotthon épületeire emléktáblát helyezzenek el. Az egyesület képviselői azt mondták, hogy ehhez megkapták a horvát szervek támogatását. A horvát küldöttség szerbiai látogatását állami szinten ugyan nem tiltották be, mégsem valósult meg, mert senki sem vállalt felelősséget a horvátok biztonságáért. A nagybecskereki harcosok ugyanis előtte hetekig tiltakoznak a látogatásuk ellen. Azzal fenyegetőznek, hogy ha kell, fizikailag is szembeszállnak velük. Szerintük ezek nem fogolytáborok, hanem csak „gyűjtőközpontok” voltak, amelyekben a foglyok rendszeresen kaptak élelmet, és senkit sem bántottak.
Áprilisban civilek és hadifoglyok elleni háborús bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt az eszéki ügyészség vádat emelt Aleksandar Vasiljević, a Jugoszláv Néphadsereg Biztonsági Hivatalának egykori vezetője és Miroslav Živanović alezredes ellen. A vádirat szerint a bűncselekményeket 1991-ben és 1992-ben követték el a Szerbia és Horvátország területén, horvát állampolgárok számára létesített öt fogolytáborban (Begejci, Stajićevo, Sremska Mitrovica, Niš és Nova Gradiška).
Zoran Šangut: Az emléktábla a megbékélést szolgálná
A vádirat szerint Vasiljević emberei irányították a fogolytáborokat, s ők végezték a foglyok kihallgatását is, számos alkalommal megsértve a nemzetközi hadi- és humanitárius jog szabályait, ami ellen felettesként lépett fel. Živanovićot pedig a stajićevói és a begejci fogolytáborokban történt bűncselekmények felelősének tartják. A foglyok iránti durva fellépések következtében sokat maradandó sérüléseket szenvedtek, nőket erőszakoltak meg, 19-en pedig életüket vesztették (Stajićevón és Begejcin öt, Sremska Mitrovicán hét, Nišben egy, a Stara Gradiškán pedig hat fogoly esett áldozatul). Mint az várható volt, a vádiratokat a horvát ügyészség átengedte szerbiai kollégáinak.
A Nők Feketében civil szervezet a napokban a nagybecskereki önkormányzathoz fordult, s kezdemányezte az emléktáblák elhelyezését az egykori fogolytáborok épületein. Ez azonban a vártnál kisebb reakciót váltott ki. A radikálisok kapásból elvetették, mert szerintük nem történtek bűncselekmények, az önkormányzat pedig felsőbb szintű megállapodásra vár. Mert – ahogy Aleksandar Marton nyilatkozta lapunknak – a táblák kihelyezése nem az önkormányzat hatáskörébe tartozik, hanem Boris Tadić és Ivo Josipović megegyezésétől függ. Ebből arra következtethetünk, hogy a jog érvényesítése továbbra is elsősorban a politikai elit akaratán múlik. Pénteken amúgy is elmúlt az évforduló, a választások előestéjén pedig nem hasznos a választókat megosztó kérdésekkel foglalkozni.
