Honosítás és ekvivalencia

Külföldön diplomázott hazánk fiainak hazatérését és itthoni boldogulását a diplomahonosítással lehet a leghatékonyabban ellehetetleníteni. Az eljárás drága, bonyolult, hónapokig tart, ráadásul senki sem szavatolja, hogy sikerrel jár. A közeljövőben azonban változhat a helyzet: a reszortminisztériumban dolgoznak a felsőoktatási rendszer fejlesztési stratégiáján, illetve a felsőoktatási törvény módosítási javaslatán, amely az oklevelek hazai elismertetésének leegyszerűsítését és olcsóbbá tételét is előirányozza majd – talán.

A külföldi felsőoktatási intézményekben szerzett diplomák elismertetését az egyetemek végzik autonóm módon, tehát az állam szerveinek nincs beleszólásuk abba, hogy egy-egy oklevél honosítását különbözeti vizsgák letételéhez kötik-e, vagy akár honosítatlanul dobják vissza a dokumentumot az univerzitások. A felsőoktatási törvény két szakasza foglalkozik a honosítással, de meglehetősen nagy mozgásteret hagy az egyetemeknek. A törvényi szabályozás különválasztja ugyan a tanulmányok folytatása és a munkába állás céljából történő honosítást, ám ennek nincs igazán gyakorlati jelentősége, mert nagyjából ugyanazokat a dokumentumokat kéri minden egyetem mindkét esetben, egyedül a fizetendő illeték összege mutat jelentős különbségeket (lásd keretes írásunkat).

– Külön kellene választani a honosítás és az ekvivalencia ügyét. Továbbtanulás esetén meg kellene hagyni az egyetemek jogosultságát a honosításra, míg abban az esetben, amikor a külföldi diplomával rendelkező személy itthon szeretne munkaviszonyt létesíteni, az állami szervnek kellene kiadnia egy elismervényt az oklevél érvényességéről – véli Jeges Zoltán tartományi oktatásügyi titkárhelyettes, aki a hazai gyakorlat összehangolását sürgeti az uniós országok gyakorlatával. Bár a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárságnak csak a középiskolai diplomák honosítását illetően vannak konkrét jogkörei, Jeges, mint mondja, évente legalább négy-öt alkalommal fordul az Újvidéki Egyetem rektorátusához, azt szorgalmazva, hogy egyszerűsítsék le és tegyék olcsóbbá az eljárást, de felhívásai rendre süket fülekre találnak. A titkárhelyettes legutóbb a Magyar Remény Mozgalom hasonló tartalmú levele kapcsán fordult az újvidéki univerzitáshoz, s többek között a rugalmasság hiányát, valamint a külföldi felsőoktatási intézményekkel és tanulmányi programokkal szembeni bizalmatlanságot jelölte meg a probléma legfőbb forrásaként.

A külföldi oklevelek kérdését mégis a jelenlegi szabályozás megváltoztatása tudná tartósan megoldani. Tavaly ugyan módosították a felsőoktatási törvényt, de a honosítási eljárás kérdését ezek a változtatások nem érintették. A módosító indítvány tervezetében még szerepelt a honosítás és az ekvivalencia különválasztása, de a törvényhozó túlságosan radikálisnak ítélte ezeket a változtatásokat, így végül a külföldi oklevelekre vonatkozó szabályozás érintetlen maradt, mondta Jeges, aki maga is részt vett a szóban forgó indítvány tervezetét kidolgozó szakbizottság munkájában.

Szerettük volna az oktatási minisztériumban megérdeklődni, hogy várható-e a közeljövőben valamiféle változás, amely a diplomahonosítás leegyszerűsítésére és az uniós gyakorlattal való összehangolásra vonatkozna, de felemás információkhoz jutottunk. Slobodan Jauković államtitkár csak annyit árult el, hogy a tervek szerint a minisztérium még a következő tanév kezdete előtt javaslatot tesz a felsőoktatási törvény megváltoztatására, s ez érintheti a honosítás kérdését is. Egyúttal elmondta: folyamatban van a szerbiai felsőoktatási rendszer fejlesztését előirányzó projektum kidolgozása, amelynek első eredményeit az év végéig nyilvánosságra fogják hozni. Arra a kérdésünkre, hogy ez a projektum érinti-e a külföldön szerzett oklevelek ügyét, igenlő választ adott, de részletekkel nem tudott szolgálni.