Zsombolya a Bánsági Alföld romániai kisvárosa. Tizenegyezer lakosával Temesvár, Lugos és Nagyszentmiklós után a negyedik Temes megyében. Többször volt a környék közigazgatási központja. Egykor német többségű, a Monarchia idején Torontál vármegyéhez tartozott, 1920–23 között pedig az SZHSZ királyság része volt (településcserével került Romániához). Nem véletlen, hogy ma is szoros kapcsolatok fűzik Bánát innenső oldalához, ami az utóbbi években Kaba Gábor polgármesternek köszönve még szorosabbá vált.
A kilencvenes évekig sok zsombolyai piacolt nálunk, mostanában mi tekintgetünk sóvárogva a határ túloldalára. Pláne miután szomszédjaink bekerültek az EU-ba. Van már példa, hogy a románok házat vesznek nálunk, beruházási próbálkozás is akad. Az igazi áttörés azonban még várat magára.
Románia időben elindult az EU felé, megjöttek a külföldi befektetők is. Zsombolyán 12 társaság nyitott üzemet (cipőgyártól az elektronikus alkatrészek gyártásáig), melyekben négyezren dolgoznak.
– Három éve munkaerőhiány volt nálunk. Több zsombolyai cég vezetőjével Magyarcsernyén és Nagykikindán próbáltunk munkásokat toborozni, de olyan bürokráciai akadályokba ütköztünk, amit nem tudtunk leküzdeni. Kiderült, hogy könnyebb lett volna az illetőnek áttelepülni, minthogy naponta húsz km-t ingázzon. Hátráltató körülmény volt persze a felkínált alacsony bér is. A válság pedig „megoldotta” a problémát: nincs többé munkaerőhiány – mondja Kaba Gábor.
Román befektetők részéről sem tapasztalunk nagyobb érdeklődést.
– Lehet, hogy nem értem teljesen a helyzetet odaát. Azt tudom, hogy a román befektetők nem mennek, mert Szerbiában még tisztázatlanok a földtulajdoni viszonyok. Nagykikindán volt nemrég egy eladandó állami vállalkozás, ami iránt több itteni is érdeklődött. De féltek a tisztázatlan földtulajdoni viszonyoktól és visszaléptek.
A munkaerő-keresésen kívül más ügyekben is többször megfordul Bánátban.
– Magyarcsernyével közösen dolgoztunk ki két pályázatot: az egyikkel egy új tűzoltókocsit tudtunk vásárolni, a másiknak köszönve a zsombolyai Csekonics Egyesület, a magyar mezőgazdászok egyesülete, egy öthektáros gyümölcsöst hozott létre. Úgy érzem, hogy tartozom a magyarcsernyei közösségnek, amiért vállalták, hogy csatlakoznak a pályázatokban, ahol vajdasági partnerekre volt szükségünk, és ezt vissza kell majd adnunk. Magyarcsernye, Nagykikinda, Torda, ezek azok a települések, amelyekre innen Zsombolyáról figyelünk és próbálunk segíteni. Nemrég közösen pályáztunk a nagykikindai községgel, amelyben Kisorosz is részt vesz.
Önt arról is ismerik a régióban, hogy sikeres a pályázati források fellelésében.
– Mindig figyeltük, hogy hol akadnak források. Ezt főként a helyi vállalkozóktól tudjuk meg, mert a fizetésadónak fontos része marad itt helyben. Fontosak a kormányzati források is. Szerencsés helyzetben voltam, hogy amióta polgármester vagyok, az RMDSZ, amelynek a színeiben indultam, mindig kormányzati tényező volt Romániában. Közel tudtunk lenni a kormányzati pályázatok kidolgozásánál és gyorsabban tudtam, tudtunk lépni. Természetesen fontos az EU is. A már említett határon átnyúló projektumokon kívül, a regionális operatív fejlesztési programokra is pályáztunk, a szennyvíz- és víztisztításra nyertünk 17,8 millió eurós támogatást. A következő évek fontos kihívása a vajdasági települések bevonása lesz egy újabb fajta európai egyesülési formába, az EGTC-be, az EU-n belüli területi egyesületekbe, melynek létrehozásának egyetlen feltétele a közös érdek. Mi már létrehoztunk 37 magyarországi település és ugyanennyi romániai település közötti ilyen EU-s csoportosulást, egyesületet. Tudomásunk szerint 2014-től az EU nagyobb összeget fog leosztani, amelyek célja a területfejlesztés, és minden, ami hozzájárul a jobb életszínvonal eléréséhez. Több vajdasági községgel fenntartjuk a kapcsolatot és elvárásaink szerint Törökkanizsa, Nagykikinda, Magyarcsernye része lesz majd egy ilyen egyesületnek. Létrehozásának azonban Szerbiában még nincsenek meg a törvényes feltételei.
Kuriózumnak számít, hogy Ön már a harmadik polgármesteri mandátumát tölti egy városban, ahol a magyarság lélekszáma már csak 11,7 százalék.
– 2000-ben úgy döntött az RMDSZ, hogy polgármester-jelöltet indít Zsombolyán, akkor itt a magyarság lélekszáma 14 százalék körül volt. Véletlenül választottak meg. Az első körben ugyan 25 százalékkal első lettem, de nyilvánvaló volt, hogy a román ellenlábasom ellen kicsi volt az esély a második fordulóban. Mégis 64 százalékkal győztem. A későbbi újraválasztásoknál már a polgárok nyilván értékelték a munkám és a Tanács eredményeit.
Negyedszerre is jelölteti magát?
– Megpróbálom 2012-ben, bár tudom, hogy nem lesz könnyű. Lehet, hogy az emberek már meguntak. Ki tudja? – mondja Kaba Gábor, aki vegyészmérnökként került a politikába, most pedig a színművészeti akadémiára jár. Ha netán nem választják újra, akkor kiteljesülhet fiatalkori vágya. Nekünk, bánátiaknak, persze jobb volna, ha maradna jelenlegi posztján.
