Ahogy közeledtünk a mai ítélet napjához, egyre-másra érkeztek a legkülönfélébb nyilatkozatok, esélylatolgatások, hogy vajon lesz-e belőlünk december 9-én uniós tagjelölt, min vagy kin múlik ez pontosan, esetleg valami átmeneti, se hideg, se meleg megoldás várható-e. A szerbiai média az elmúlt napokban szinte vadászta a reményt keltő nyilatkozatokat: a svéd külügyminiszter lát rá esélyt, az amerikai nagykövet szerint az unióban a helyünk, a NATO-főtitkár szerint ez szavatolná a térség stabilitását, a szerbiai házelnök asszony szerint meg egész egyszerűen jár a tagjelölti státus. Mindeközben mindenki pontosan tudta, hogy mondhat bárki bármit, a döntés egyetlen ország, illetve egyetlen ország vezetőjének a kezében van. Ma Angela Merkel német kancellár kezére irányul minden tekintet: emeli vagy nem emeli?
Korunk vasladyje nem lacafacázik. Pedig hazai politikusaink épp a lacafacázáshoz szoktak. Megszokták, hogy néhány viccel, oldott kvaterkázással és egy pazar fogadással mindenkit, még a nyugati politikusokat is le lehet venni a lábukról, engedékenyebbé lehet tenni, és meg lehet őket győzni arról, hogy égető problémáinkat könnyebben tudjuk majd megoldani, ha nem bottal vernek, hanem cukorkával halmoznak el bennünket, ha nem szabnak feltételeket, legfeljebb szépen kérnek, és továbbengednek az integráció útján.
Nos, Angela Merkelben emberükre találtak, és ezt már a nyáron, a kancellár asszony belgrádi látogatása során megtapasztalhatták. Világosan a szerbiai vezetés és a teljes nyilvánosság tudtára adta, hogy mit vár el Németország Szerbiától Koszovó ügyében ahhoz, hogy támogatni tudja további integrációs felzárkózását. Röviden: az eddigi Koszovó-politika feladását, és a kapcsolatok rendezését a koszovói szomszédokkal.
Németország első női kancellárja Angela Kasner néven látta meg a napvilágot 1954-ben Hamburgban. Apja, Horst Kasner evangélikus lelkipásztor, anyja latin–angol szakos tanárnő. Néhány héttel születése után a család Hamburgból az akkori Kelet-Németországba költözött, apja ugyanis a Berlin-Brandenburgi evangélikus egyház lelkipásztora lett Quitzow faluban.
Merkel politikai karrierje a berlini fal leomlása után kezdődött. Csatlakozott a Demokratikus Mozgalom nevű párthoz, majd az első, demokratikusan megválasztott kelet-német kormány szóvivőjévé avanzsált. A német újraegyesítést követően parlamenti képviselő a Kereszténydemokrata Unió (CDU) színeiben, 1990 és 1994 között a német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere, 1994 és 1998 között pedig környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszter lesz. 2000-ben a CDU elnökévé választják. A 2005. évi Bundestag-választások utáni nagykoalíciós egyeztetések eredményeképp kijelölt szövetségi kancellár lesz, és immár a második mandátumát tölti ezen a poszton.
Amellett, hogy Németországban Angela Merkel az első női kancellár, ő az első keletnémet származású személy is ezen a tisztségen. Elődeitől abban is eltér, hogy nem humán, hanem reáltudományi végzettséggel rendelkezik: fizikus, aki 1986-ban írott doktori disszertációját kvantumkémiai témáról írta.
Habár kifelé rideg és komoly arcát mutatja, önmagát vidám embernek tartja, aki szeret viccelődni. Magánéletét igyekszik megóvni a nyilvánosságtól, de néhány részletet azért elárult egy nemrég megjelent interjúban. Így például azt, hogy víkendházuk udvarában paradicsomot termeszt, a férjének minden nap reggelivel kedveskedik, szabadidejében szívesen süt-főz, mosogatás közben pedig népdalokat énekel.
Angela Merkel kétszer ment férjhez. 1977 és 1982 között Ulrich Merkel felesége volt, akinek még a nevét is felvette és megtartotta. 1998-ban Joachim Sauerrel, a Humboldt Egyetem professzorával kötött házasságot, akinél doktori disszertációját védte. Folyékonyan beszél angolul és oroszul, de szeretne franciául is megtanulni. Ha pedig ideje egyszer engedné, szívesen végigvonatozna Szibérián, Moszkvától Vlagyivosztokig.
