Távol van Szlovénia, egyre távolabb a délkelet-európai mocsártól. Pontosabban mi vagyunk még nagyon távol attól, hogy ne a nemzeti hovatartozás legyen a legfőbb szempont választáskor, hanem az elvek, a víziók, a sikerek és a vezetői kvalitások, mint amilyen a bátorság, a szókimondás, a cselekvőképesség, a kitartás. Majd talán egyszer, ha Horvátországnak szerb, Szerbiának albán, Magyarországnak pedig roma származású vezetője lehet, elmondhatjuk, hogy kezd ez a térség is kijózanodni a nacionalista hisztériából, amelyet önös érdekből mesterségesen gerjesztenek különféle ideológusok és politikusok.
A szerb származású, Szerbia területén született Zoran Janković pártja – sokak meglepetésére bár, de – megnyerte a szűk két héttel ezelőtt megtartott szlovéniai rendkívüli parlamenti választást, legyőzvén a fő favoritnak tartott, jobboldali Janez Janša pártját. Így minden bizonnyal Janković alakíthat kormányt, vagyis ő lesz Szlovénia új miniszterelnöke. Ha úgy tetszik: az első szerb miniszterelnök az Európai Unióban.
Az is igazán figyelemre méltó és térségünkben példa nélküli, hogy egy rasszista olvasói kommentár Janša pártjának honlapján micsoda felháborodást keltett a héten Szlovénia-szerte. Valaki bejegyezte, hogy Janković a „tréningnadrágos, idegen akcentussal beszélő” szavazóknak köszönheti győzelmét, a párt honlapja pedig ezt a megjegyzést nem moderálta ki. Lett is belőle óriási felháborodás, és nem csak a volt Jugoszlávia térségéből betelepültek körében: petíció indult az interneten Janković védelmében, a szlovéniai civil szervezetek tiltakoztak, Danilo Türk államfő is elítélte a minősítést, a hét elején pedig több százan vonultak – stílszerűen tréningnadrágban – Ljubljana utcáira, hogy kifejezzék véleményüket.
Zoran Janković győzelme nem annyira szerb származása miatt volt meglepetés, sokkal inkább azért, mert a Pozitív Szlovénia névre keresztelt pártját csak másfél hónappal a választás előtt jegyeztette be. Nem kérdés tehát, hogy a szavazatokat a sikerekben gazdag pályát befutott üzletember-politikusra adták le hívei, akik benne látják a gazdasági válság sújtotta országuk megmentőjét.
Zoran Janković 1953-ban született a Smederevóhoz közeli Saraorci településen. Itt töltötte kora gyermekkorát, majd az általános iskolát, a gimnáziumot és a közgazdasági egyetemet már Ljubljanában végezte el. Egyetemistaként kezdett dolgozni postai alkalmazottként. 1984-ben már vezető pozíciót tölt be egy befektetési vállalatnál, 1990 és 1997 között az Elektra cég igazgatója, ’97-től pedig átveszi a Mercator üzletlánc irányítását. Az üzleti sikerek dacára 2005-ben az uralkodó politikai körök (akkoriban Janša volt a miniszterelnök) eltávolították a vállalat éléről. Sikeres üzletemberként 13 hazai és nemzetközi elismerésben részesült, 2002-ben elnyerte az év menedzsere címet.
2006 októberében a szlovén főváros polgármesterévé választják, méghozzá óriási fölénnyel (már az első körben megszerezte a szavazatok 62,99 százalékát). Vezetése alatt Ljubljana megkapta a Délkelet-Európa legbiztonságosabb városa kitüntetést. Tavaly pedig már 69,1 százalékkal nyerte meg a polgármester-választást. Ezt a négyéves mandátumot jelentő biztos pozíciót hagyta ott, amikor újdonsült pártjával ringbe szállt a szavazatokért. Nem mellékes körülmény, hogy maga mögött tudhatta a baloldal meghatározó emberének, a független Szlovénia első államfőjének, Milan Kučannak a támogatását.
Janković népszerűségét nemcsak üzleti sikereinek, hanem közvetlenségének és különös charme-jának is köszönheti. Nem tagadta meg származását, élete során mindvégig fönntartotta a kapcsolatot szerbiai szülőfalujával, az ott élő barátaival. Rendszeresen hazajár az aprócska családi házba, melyet esze ágában se volt eladni, vagy a helyébe kacsalábon forgó palotát építtetni, habár megtehette volna 30 millió eurósra taksált vagyonából. A váratlan sikert követően Saraorcit ellepték a hazai újságírók, hogy Janković felől kérdezősködjenek. A falubeliektől viszont csak jót hallhattak az „ő Zoranjukról”, aki sokat tett boldogulásuk érdekében, segített, ahol csak tudott.
Zoran Janković nős, két fiúgyermek édesapja.
