„Václav Havel kiváló író és nagy gondolkodó volt, aki megtestesítette a Bársonyos Forradalom és az egységes Európa eszméjét” – írta Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke az egykori cseh- és csehszlovák államfőre emlékezve, akit vasárnap, 75 éves korában ért a halál. Egy mondatban, ennél precízebben nem is lehetett volna fogalmazni. Havel maga volt a megtestesült szerénység és közvetlenség, akivel jó volt együtt sörözni valamelyik prágai csehóban – állítják barátai és tisztelői, illetve azok a politikusok és művészek, akik szívesen jöttek Prágába, hogy Havellel barátkozzanak. Az évek során olyan személyiségek látogattak el hozzá, mint Bob Dylan, Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Bruce Willis, Madonna vagy a Rolling Stones tagjai.
Václav Havel 1936-ban született Prágában, egy jómódú polgári családban. „Burzsoá” származása miatt az egyetemre nem nyert felvételt, ezért egy laboratóriumban dolgozott segédként, valamint taxisofőr is volt, közben a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta. 1960-tól egy színházban dolgozott, 1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette véleményét, hogy vissza kellene térni a két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után eltiltották a színháztól, ezután fizikai munkás lett. Mivel egyik kezdeményezője volt az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakozó Charta '77 nyilatkozatnak, öt és fél évre bebörtönözték. A börtönben szerzett tüdőgyulladásának egészségkárosító következményeitől élete végéig szenvedett.
1989-re ő lett az emberi jogok és a politikai liberalizáció fő szószólója. A csehszlovákiai „bársonyos forradalomban” vezető szerepet töltött be, 1989. december 29-én a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnökévé választotta meg a parlament, majd ő lett az 1990-es első szabad választások után Csehszlovákia első köztársasági elnöke is. Kiállt az ország egységéért, de amikor a szlovákok deklarálták függetlenségüket, lemondott. 1993-ban, az első csehországi elnökválasztáson ismét megválasztották, majd 1998-ban újabb ötéves mandátumot szerzett.
Havel személyes presztízse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehország iránt a nemzetközi szimpátia megerősödött, sokan tisztelték igyekezetét, amellyel próbálta elősegíteni a megbékélés folyamatát Csehország és szomszédai között. Nagy szerepe volt annak az újfajta Európai Unió-képnek a megformálásában is, amely a cseheket és más közép- és kelet-európai országokat az európai kultúra fővonalába helyezte.
„Ha jól belegondolok, akkor még ma sem tudom nagyon elhinni, hogy 13 évig köztársasági elnök voltam. Elnökké választásom életem legnagyobb furcsasága” – mondta egyik utolsó interjújában az író-politikus. A 75 éves drámaíró korábban azt mondogatta, hogy nyugdíjba vonulása után utazni és írni szeretne. Megromlott egészsége miatt azonban erre nem nagyon volt módja, s jóval kevesebbet utazgatott a tervezettnél. „Pedig nagyon szeretném megismerni azt a világot, amelyet az elmúlt években a páncélozott limuzinok ablakából figyelhettem csak” – jegyezte meg nem egyszer.
Drámaíróként is nemzetközileg ismert volt. Legismertebb darabjai: Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Koldusopera. Jól ismertek a Levelek Olgának címmel kiadott börtönlevelei és a Távkihallgatás című önéletrajzi beszélgetései is.
Egy álmát azonban nyugdíjas korában sikerült megvalósítania: filmet forgatott; a Távozás című darabját filmesítette meg. Legutóbb egy hete jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor Prágában a dalai lámával találkozott, de nem ment el már a cseh nemzeti színházba sem múlt csütörtökön, ahol a mellszobrát avatták fel.
Csehországban háromnapos gyásszal emlékeztek az államférfira.
