„Pásztor Istvánnak több történelmi érdeme is volt, ám ha ki kellene választani ezen érdemek közül azt, amit személyesen az első helyre tennék, akkor az mindenféleképpen a gazdaságfejlesztés.” – emelte ki a Magyar Szónak nyilatkozva Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Az interjú csütörtökön kora délután Adán készült, ahol aznap a magyar kormány támogatásával és a Prosperitati Alapítvány révén megvalósított közepes és nagy léptékű fejlesztéseket adtak át.
A Szijjártó Péterrel való beszélgetés során más témák mellett szó volt a magyar–szerb kapcsolatok eddigi hozadékáról és a kapcsolatok továbbépítéséről. „Az, hogy nyolc év után újra vasúti személyforgalom van Szeged és Szabadka között, valamint az, hogy Szabadka és Baja között most felpörgetjük a vasútfejlesztés előkészítését, vagy az, hogy a Horgos–Röszke közúti határátkelő már a nap 24 órájában üzemel, továbbá az, hogy 2010 óta 4 új határátkelőhelyet adtunk át, mind azt szemléltetik, hogy a két ország és kormánya világosan megértette, hogy egymás nélkül nincs előre.” – fogalmazott Szijjártó Péter, aki Szerbia és a Nyugat-Balkán európai integrációjának vonatkozásában közölte: napjainkban az EU-nak talán nagyobb szüksége van a térség integrációjára, mint a nyugat-balkáni országoknak a belépésre.
Újra kiemelt jelentőségű közepes és nagy léptékű gazdasági fejlesztéseket ünneplünk Adán, amely település egykor Vajdaság egyik legfontosabb ipari fellegvára volt, de arról se feledkezzünk meg, hogy három év kihagyást követően a Prosperitati Alapítvány rendszerében három pályázat is nyitva áll. Hogyan látja, a gazdaságfejlesztési program keretében folyósított támogatások mennyire járultak hozzá akár Ada valamikori gazdasági szerepének visszaszerzéséhez és megerősítéséhez, akár a vajdasági magyar közösség megerősítéséhez, továbbá mik a tervek a gazdaságfejlesztés és a vajdasági magyarság versenyképessége fokozásának tekintetében?
– Pásztor Istvánnak több történelmi érdeme is volt, ám ha ki kellene választani ezen érdemek közül azt, amit személyesen az első helyre tennék, akkor az mindenféleképpen a gazdaságfejlesztés. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban segíteni tudjuk a vajdasági magyarokat, akkor ő azt kérte, hogy gazdaságilag erősítsük meg a vajdasági magyarságot, mert ha gazdaságilag meg tudjuk erősíteni a közösséget, akkor az erős tud maradni, megmaradhat és fenn tudja tartani magát. Ennek a kérésnek a mentén indítottuk el a gazdaságfejlesztési programokat, az egész Kárpát-medencében. Pásztor Istvánnak nemcsak az az érdeme, hogy Vajdaságban elindult a program, hanem az is, hogy ma már minden határon túli magyar közösség élvezheti annak előnyeit. Ami Vajdaságot illeti, könnyű helyzetben vagyunk, hiszen ha gazdaságfejlesztésről beszélünk, elég számokat mondani, hiszen azok magukért beszélnek. Vajdaságban eddig 14.263 pályázatot tudtunk támogatni a program elindítása óta, ezek összesen 170 milliárd forintnyi beruházást hoztak, ehhez 80 milliárd forintnyi magyar kormányzati támogatást biztosítottunk. Ez kifejezetten olyan program, ami mindenkinek jó. Jó a vajdasági magyaroknak, mert megerősödnek és megmaradnak, jó Szerbiának, hiszen az országban történik az adófizetés, itt nyílnak új munkahelyek, továbbá az itteni gazdaság fejlődik, és természetesen jó Magyarországnak, hiszen a magyar külpolitika szíve közepe a nemzetpolitika. Azt gondolom, hogy ez egy olyan sikertörténet, amivel mindenki jól jár, egy olyan sikertörténet, amit Pásztor Istvánnak köszönhetünk, valamint egy olyan sikertörténet, amit éppen az eddigi sikerekre alapozva folytatunk. Az a megállapodás, hogy a vajdasági gazdaságfejlesztési programot folytatjuk. Jelenleg is van három aktuális pályázatunk. Nagy sikert aratott a falusi házak vásárlásának támogatására kiírt pályázat, erre 2024. január 15-éig pályázhatnak az érdeklődők, így a pályázást fontolgató polgárokat arra kérem, hogy lépjenek. Emellett van két, a kisvállalkozókat és a mezőgazdasági kistermelőket megszólító pályázat, amelyek 2024. február 5-éig vannak nyitva. Az említett két pályázat egyike kifejezetten a meglévő eszközpark modernizációjára vonatkozik, a másik pedig a mezőgazdasági tevékenység támogatására. Azt gondolom, hogyha sikertörténetet, vagy az összefogás szempontjából példaértékű programot kell felmutatni, akkor egyszerűen rá kell mutatni a vajdasági gazdaságfejlesztési programra.
Az elmúlt években sok szó esik arról, hogy a szerb–magyar, illetve a Szerbia és a Magyarország közötti kapcsolatok történelmi csúcsponton vannak, és ebben fontos szerepe van a vajdasági magyar politikumnak is. Hogyan látja, milyen irányban bővíthető tovább a szerb–magyar együttműködés, illetve milyen szerepe lehet mindebben a vajdasági magyar érdekképviseletnek a jövőben?
– Nagyon mélyről és nagyon messziről indultunk. Ha nem tudtuk volna a jelenlegi szintre emelni a kapcsolatokat, akkor például a gazdaságfejlesztési programot sem indíthattunk volna el. Gondoljunk csak bele, hogy ez utóbbi esetében miről van szó: a magyar kormány döntése alapján magyar költségvetési pénzből Szerbia területén finanszírozunk beruházásokat. Ha visszagondolunk a régi politikai kapcsolatrendszerre, akkor azt kell mondanom, hogy ez lehetetlen lett volna. Problémamentes politikai kapcsolatrendszer kellett ahhoz, hogy ilyen gazdaságfejlesztési programot indíthassunk el. Minden mindennel összefügg. A két ország és a két nemzet közötti bizalom jelenlegi szintjét kiválóan szemlélteti az is, hogy hogyan működünk együtt a válságok idejében. Békeidőben, prosperálás idejében, konjunktúra közben nem bonyolult együttműködni, ám válságban, amikor mindenkinek a saját léte is kockán forog, nagy dolog együttműködni. Ha nehéz időkben is sikerül együttműködni, az azt mutatja, hogy valóban számíthatunk egymásra. A világjárvány ideje alatt is kisegítettük egymást, majd az energiaválság idején ugyancsak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mi Szerbia számára földgázt tárolunk, közben pedig Szerbián keresztül vásároljuk az ellátásunkhoz szükséges földgázt. Az országok működésének legalapvetőbb kérdéseiben meglévő egymásrautaltság létrehozta a két ország közötti erős bizalmi alapot, amelyet lehetetlen megbontani. Ez az erős bizalmi alap kellett ahhoz, hogy megértsük, mi fontos egymásnak. Egyértelmű, hogy a közös nevező a két ország közötti összeköttetés sűrítése. Az, hogy nyolc év után újra vasúti személyforgalom van Szeged és Szabadka között, valamint az, hogy Szabadka és Baja között most felpörgetjük a vasútfejlesztés előkészítését, vagy az, hogy a Horgos–Röszke közúti határátkelő már a nap 24 órájában üzemel, továbbá az, hogy 2010 óta 4 új határátkelőhelyet adtunk át, valamint a Belgrád–Budapest gyorsvasút építése, mind azt szemléltetik, hogy a két ország és kormánya világosan megértette, hogy egymás nélkül nincs előre. Szerbia számára az előre most az európai integráció irányába mutat és egyértelmű, hogy az Európai Unióban Szerbia leginkább ránk számíthat. Magyarország nélkül sokkal nehezebb lenne a szerb integrációs törekvés. A szerb–magyar összekapaszkodás kulcsfontosságú számunkra is, hiszen a válságokkal teletűzdelt időszakban egy ilyen szoros regionális együttműködés segít abban, hogy erősebben jöjjünk ki a válságokból, mint ahogyan azokba belementünk.
Szijjártó Péter munkatársunkkal (Molnár Edvárd felvétele)
Ha már az európai integrációnál tartunk, Szerbia, vagy akár a Nyugat-Balkán európai uniós csatlakozási folyamata zsákutcába került, az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy integráció vonatkozásában a térség elsősorban ígéretekre és hangzatos közhelyekre számíthat. A régió csalódottságát tovább fokozza, hogy Ukrajna nagyon gyorsan elkezdett haladni az EU irányába. A brüsszeli vezetők az elmúlt időszakban egyre gyakrabban emlegetik az elképzelést, hogy a Nyugat-Balkánnak egyfajta köztes célt, köztes lépést – de nevezhetjük előszobának is – ajánlhatnak fel, elsősorban az egységes európai piacba való integrálás formájában. Miként vélekedik Magyarország ezekről az elképzelésekről?
– Magyarország álláspontja az, hogy a Nyugat-Balkán integrációja nélkül az Európai Unió nem teljes. A Nyugat-Balkán integrációjára az Európai Uniónak ma talán nagyobb szüksége van, mint a nyugat-balkáni országoknak a belépésre, hiszen az Európai Unió versenyképessége és ereje drámai mértékben visszaesett az elmúlt években. Ezért új nagy lendületre és frissességre lenne szükség. Mi úgy véljük, hogy ezt a lendületet és frissességet, valamint ezt a sok ambíciót a Nyugat-Balkán tudná behozni az Európai Unióba. A Nyugat-Balkán kulcsországa Szerbia, nincs nyugat-balkáni integráció anélkül, hogy Szerbia lenne a vezére ennek az integrációnak. Számunkra evidens, hogy Szerbia európai uniós integrációját mielőbb meg kell oldani. Egyébként egy dolgot kell látni még: a bővítést pártolók kisebbségben vannak az Európai Unióban. Nyilvánosság előtt mindenki a bővítés mellett beszél, ám zárt ajtók mögött, amikor a döntéseket kell hozni, a többség a bővítés ellen beszél. Ezt fontos tudni. Éppen ezért lényeges, hogy a bővítéspárti tagállamok együttműködését, koalícióját és bizalmát nem szabad elveszíteni.
Európa területén továbbra is háború zajlik, az ukrajnai háború következményeit mindenki megérzi, úgy az EU, mint a nem tagállamok. Oroszországgal szembeni szankciók vannak, fegyverszállítmányok ugyancsak vannak, ám továbbra is folytatódik az öldöklés, a háború nem fejeződött be, és nem is tűnik úgy, hogy belátható időn belül ez megtörténik, de a konfliktus generálta gazdasági válság is folytatódik. Miben látja a többségtől már eddig is eltérő problémakezelést sürgető Magyarország a megoldást, továbbá minek kell történnie ahhoz, hogy elálljanak a magyar vétótól?
– Magyarország mindig is a béke pártján állt. Csak békével lehet emberéleteket menteni. Most az a legfontosabb, hogy emberéleteket mentsünk és megakadályozzuk a további pusztítást. Minden egyes fegyver, amit ide szállítanak a régióba, meghosszabbítja a háborút és további emberek halálához vezet. Mi ezt nem akarjuk. Továbbra is kitartunk a béke mellett és őszintén reméljük, hogy a globális békepárti többség hangja Európába, Közép-Európába is beszűrődik majd. Ami pedig az ukránok uniós csatlakozását illeti, nagyon felelőtlen döntés lenne, hiszen sem az Európai Unió, sem Ukrajna nem áll készen a csatlakozási tárgyalások megindítására. Az Európai Bizottságnak fogalma sincsen, hogy az ukrán csatlakozási tárgyalások megindítása milyen hatással lenne az Európai Unióra és azokat hogyan kellene kezelni. Ezért a legjobb az lenne, ha mindenki belátná, hogy ez most nem megy.
A migrációs válság szintén olyan téma, amely vonatkozásában Magyarország kezdettől a többségtől eltérő álláspontot képviselt, ugyanakkor mostanra mind több államban kezdenek rádöbbenni arra, hogy a magyar álláspont talán nem is volt annyira téves. Mennyire tartja elképzelhetőnek az érdemi fordulatot ebben a témában?
– Mind több helyen kezd leesni a tantusz, hogy itt olyan emberekről van szó, akikre nekünk egyáltalán nincsen szükségünk Európában – az országhatárunkat megtámadó, ott lövöldöző embercsempész-hálózatok által behozott erőszakos, katonaviselt emberek. A következmény az lesz, amit már látunk: párhuzamos társadalmak, nyugtalan élet, békétlenség, a hangos kisebbség határozza meg a régóta egy adott helyen élő többség életét. Szerintem ezt senki nem akarja. Ezért is van az, hogy Európában egyre inkább olyan politikai pártok kapnak bizalmat, amelyek egyértelműen kiállnak a migrációval szemben. Be fog bizonyosodni, hogy nekünk és a szerbeknek is igazunk volt akkor, amikor arról beszéltünk, hogy Európára nem szabad még nagyobb migrációs nyomást helyezni.
Nyitókép: Szijjártó Péter (Molnár Edvárd felvétele)
