A Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottsága 2023. november 15-ei ülésén fogadta el és bocsátotta közvitára a Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia 2024–2029 tervezetét. Az ezzel kapcsolatos közvitákat november 15-e és november 30-a között tartották meg Vajdaság több helyszínén. Az így beérkezett észrevételekről a Kulturális Bizottság február 20-án megtartott ülésén döntött, majd a szöveg véglegesítését követően az MNT napirendre tűzte a következő ülésén, amelyre február 23-án került sor. A jelenlévő tagok egyhangúlag elfogadták ezt.
A szombaton a Tordán megtartott Magyar Szó-élőújságon részt vett Hugyik Richárd is, az MNT Végrehajtó Bizottságának kulturális ügyekkel megbízott tagja, akivel élőben, a közönség előtt beszélgettünk először a dokumentum fontosságáról.
Mi a célja a kulturális stratégiának?
– A Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia 2024–2029 egy négyszáz oldalas dokumentum, tulajdonképpen egy leltár, helyzetfelmérés és a prioritások meghatározása, ugyanakkor megpróbál olyan általános célkitűzéseket megfogalmazni, amelyek a hosszú távú megmaradásunkat segítik. A stratégiai tervezés mindig egy hosszú távú folyamatot, legalább 5–15 éves távlatot ölel fel, majd ezt követi egy olyan taktikai tervezés, amely a rövidebb célokat határozza meg. Az általános célkitűzéseket próbálja konkrét feladatok formájában megfogalmazni. Emiatt a stratégia mindig nagyon általános képet rajzol fel, ezért is nehéz konkrét, számokban kifejezhető lépéseket találni benne. Ennek ellenére különböző prioritásokat, feladatokat írtunk le annak alapján, amit a terepi adatgyűjtés során megtapasztaltunk. Több helyen jártam személyesen is Vajdaság-szerte, Nyugat-Bácskában, a Tisza mentén, Közép-Bácskában. A terepi adatgyűjtés során pedig leültünk a művelődési egyesületek tagjaival, és az általuk közvetített információk, vélemények, feladatok, problémák, válságkezelési módok kerültek be ebbe a dokumentumba. A Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia bevezetője többek között azt próbálja megfogalmazni, hogy a küldetés nélküli közösség és ember sodródó egzisztencia. Szerintem nagyon fontos kérdés, hogy a vajdasági magyarságnak abban a térben és időben, ahol él, küldetése van, ezt kell beteljesítenie. Ha nem tűzünk ki magunk elé célokat, akkor sodródunk, nem tudunk a kor szellemi kihívásaira válaszokat adni. A mai fogyasztói társadalmat individuális szemlélet uralja, az egyéni vágykielégítés és az önös érdekek végletes hajszolása határozza meg, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezek a korszellemet domináló tulajdonságok a közösségben is megjelennek, ezt pedig nekünk meg kell értenünk, megfogalmaznunk, és lassú, alázatos, de kitartó erőfeszítéssel azon kell munkálkodnunk, hogy fokozatosan megváltoztassuk, a megrögzött narratívákat átkeretezzük. A Szekeres László Alapítvány kutatási részlegével együttműködve egy demográfiai felmérést is készítettünk úgy, hogy igyekeztünk a problémákat nem a szőnyeg alá seperni. Az a célunk többek között a kulturális stratégiával, hogy a közösség egyre nagyobb fogyását lassítsuk, létszámát stabilizáljuk, és megpróbáljuk ezt a folyamatot kezelni, irányítani, szembenézni vele. Véleményem szerint az alulról felfelé történő – a szolgálat, a kísérés szellemét szem előtt tartó – munkával kell felépíteni a közösségi célkitűzéseket, amelyeket egy szilárd, kiérlelt értékrend alapoz meg. Ez alatt azt értem, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket kell támogatni, felkarolni. Ebben szeretne partner lenni a Magyar Nemzeti Tanács. Az én konzervatív szemléletmódom azt mondja, hogy a világban vannak jó dolgok, amelyeket nehéz felépíteni, hiszen több generáció szükséges hozzá, de nagyon könnyű lerombolni. Nekünk az a célunk, hogy ezeket az értékeket, amelyeket nagyon nehéz munkával megalkottak, meg tudjuk őrizni. Ez az őrzés a fontos számunkra, és abban reménykedünk, hogy ez az alulról felfelé és belülről kifelé történő építkezés megvalósul. Lényeges a művelt vidék megteremtése: az, hogy ezekre a periférián lévő településekre is eljussanak a művelődési rendezvények, szaktudást adó képzések, ezáltal sűrű kapcsolati hálóval átszőtt élő közösségek alakuljanak ki; hogy egy életerős, vidéki közösség jöjjön létre, maradjon meg, és a lokális tudat megerősítésével kialakuljon „a jó nekünk itt lennünk” életérzése. Fontos az öntudatos nép, magyarság megteremtése és megélése.
A stratégia mit tartogat a szórványban élőknek?
– A szórvány esete egy központi kérdés, ezeket nem lehet külön szétszálazni, és csak egy területre vonatkoztatva megválaszolni. Látnunk kell magunk előtt azt, hogy itt a politikum, az oktatás, az anyanyelvhasználat, illetve a sajtó és a kultúra területei egybetartoznak, és nehéz őket szétválasztani. Ezt az egész halmazt nevezzük úgy, hogy kulturális autonómia, megtestesítője pedig a Magyar Nemzeti Tanács. Ezt tudatosítani kell nemcsak a szórványban élőkkel, de a vajdasági magyar közösségben is. Azért fontos ez az MNT helyzetének és lényegi feladatának megértésében, mert nem tíz évre szól az MNT küldetése, hanem az elkövetkező 400-500 évre, bármilyen ironikusan hangzik ez. Az a feladatunk, hogy kísérjük, kövessük és segítsük a szórványban élő magyarságot is. Nem hagyhatjuk ki a vajdasági magyar politikai közösséget sem, illetve a Vajdasági Magyar Szövetséget, akik köztársasági, tartományi és helyi szinten tudják támogatni a mi tevékenységünket. Úgy érzem, hogy ezeken a területeken van még javítanivaló, van még előrelépési lehetőség, és szerintem meg kell találnunk az arany középutat, tehát tisztességesen, szembenézve a problémákkal, a vidéket megtartva kell cselekedni, hiszen innen érkezik reményeink és a lehetőségek bölcs kihasználásával az a megújulást hozó korosztály, amely stabilizálhatja a zsugorodó közösséget. Ez nagyon fontos. A magyarság történelmére vetve tekintetünket megállapíthatjuk, hogy egy olyan múltra tekinthetünk vissza, amely nem azt üzeni számunkra, hogy mi itt, Vajdaságban bezárkózzunk, hanem inkább azt, hogy megtaláljuk az együttműködési lehetőségeket. A szórványban is arra kell törekedni, hogy egy olyan közösséget hozzunk létre, amely nemzetben gondolkodik, szilárd értékrend jellemzi, küldetésként tekint a szülőföldjére. A szórványnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy a vajdasági magyarság megmaradjon.
Pénteken derült ki az is, hogy a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) a továbbiakban Szekeres László Alapítványként fog működni. Milyen változást hoz ez magával, ha egyáltalán hoz?
– A jogtudományban van egy olyan kifejezés, hogy megszüntetve megőrizni (például egy törvény megszüntetése-megőrzése), ami annyit jelent, hogy amikor valamit megszüntetünk, a lényegét beemeljük és megtartjuk, megőrizzük az új helyzetben is, vagyis eredetének forrását még magán viseli, anélkül hogy feláldozná előző sajátos jelentőségét. A Szekeres László Alapítvány eddig is létezett, és az egyik alosztálya volt a VM4K. Tulajdonképpen a válasz erre röviden csak annyi lenne, hogy semmilyen változás nem történik. Az eddig megkezdett programok, vagyis a kutatási, képzési és művelődési rendezvények ezt követően is folytatódnak. Arról van szó, hogy jogtiszta és rendezett viszonyok alakulnak ki, és ez inkább egy adminisztratív, közigazgatási, belső ügyrendet érintő átalakítás, amelynek a lényege, hogy csak belülről történik az átalakulás, a megkezdett feladatok és programok tovább folytatódnak. A Szekeres László Alapítvány a Magyar Nemzeti Tanáccsal szoros kapcsolatban van, pl. a demográfiai felmérés, a könyvtár-látogatottsági vagy a színházlátogatási elégedettségi kutatás az ő kutatási részlegükön keresztül zajlott és került be a Vajdasági Magyar Kulturális Stratégiába. A Mozdulj, Petőfi! Elnevezésű, Petőfi Sándor születésének 200. jubileumára emlékező programsorozat is jelentős eredményekkel valósult meg az elmúlt időszakban a Vajdaságban. Egy rendkívül szerteágazó és jelentős rendezvénysorozatról beszélhetünk. Itt van még a Nyárhangoló Fesztivál is, amelynek létrehozásakor is az volt a cél, hogy Palics megerősödjön és kiteljesedjen a turisztikai kínálat tekintetében. Tehát röviden a válasz erre a kérdésre, hogy a képzési programokat, a kutatási projekteket és művelődési rendezvényeket tekintve semmi sem változik, a megkezdett munka ugyanolyan jelentős színvonalon és igényességgel folytatódik majd, mint ahogy korábban zajlott.
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta Hugyik Richárddal beszélget (Fotó: Ótos András)
