Csütörtöki ülésén a köztársasági kormány kinevezte a Vajdasági Magyar Szövetség delegálta 8 államtitkárt. Egyikük Jerasz Anikó, a párt Tanácsának tagja, aki ezentúl az oktatási minisztériumban tölt be államtitkári tisztséget. Jerasz Anikó 2010 és 2014 között a Magyar Nemzeti Tanács és az Oktatási Bizottság tagja volt, míg 2014-től nyolc éven át az MNT Végrehajtó Bizottsága elnökének tisztségét töltötte be. Lapunknak a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos tervekről, illetve vonatkozó meglátásairól nyilatkozott.
Hogy alakult pályafutása azt követően, hogy 2022 végétől már nem folytatta tevékenységét a Magyar Nemzeti Tanácsban?
– Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik a magyar nemzeti tanácsi megbízatásom lejárta után továbbra is támogattak abban, hogy bizonyíthassam az oktatás, de különösen az anyanyelvű oktatás – végzettségemből fakadóan pedig a szerb mint a környezet nyelve – iránti elkötelezettségemet. Nekik köszönhetően lehetőséget kaptam arra, hogy nyelvtanárként, majd az MNT Végrehajtó Bizottságának elnökeként szerzett, oktatással kapcsolatos tudásomat és tapasztalatomat a magyarkanizsai székhelyű Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ megbízott igazgatójaként, később pedig igazgatójaként fordítsam a közösség javára. Hálás vagyok azért is, hogy ezen a munkahelyen azok segítségére lehettem, akik kisebbségi léthelyzetünkben gyakran a legfontosabb erőforrásaink, ők a pedagógusok és a fiatalok. Meggyőződésem, hogy közösségünk, szülőföldünk jövője és ereje nagyrészt bennük rejlik. Örülök, hogy a központ alapítója és működtetője, Magyarkanizsa Község az érdekérvényesítés egyik legfontosabb eszközeként tekint a pedagógusképzésre, valamint a tehetségek megtalálására és képességeik kibontakoztatására.
A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása, azaz konkrét esetben a magyar tannyelvű oktatás tekintetében értékelése szerint mire szükséges prioritásként tekinteni?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előző oktatási államtitkárral, Vicsek Annamáriával 2014 óta nagyon szoros szakmai és baráti kapcsolatot építettünk ki, segítettük, támogattuk egymást. Így alakult ki sokunkban a vajdasági magyar nyelvű oktatás prioritásainak tekintetében az az általánosan elfogadott és tudományosan is megalapozott nézet, miszerint bármelyik nemzeti kisebbségi közösség anyanyelvmegtartó oktatási modellje kizárólag az anyanyelven folyó oktatás lehet. A vajdasági magyarság esetében a közoktatás nyelve tehát csakis a magyar lehet, míg a szerb nyelv mint második nyelv szerepelhet a tantervekben. Természetesen nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a szerb nyelv tantárgyként való tanítása színvonalas legyen. A szerb nyelv ismerete nélkül ugyanis nehezen képzelhető el a fiatalok teljes körű társadalmi integrációja, a hazai munkaerőpiacon való érvényesülése, ezáltal pedig szülőföldön való boldogulása. Azt is megtapasztaltam az elmúlt években, hogy a nyelvcsere folyamatának megállításához vagy legalábbis lassításához nem elegendő az a nyelvi jogalkotás, amely csak az elveszett funkciók visszaállítását szavatolja törvényileg. Nemcsak azért nem, mert a jogalkotás és a jogérvényesítés mögött eltérő érdekek, ideológiák és gyakorlatok húzódnak meg, hanem azért sem, mert a nyelvi jogok önmagukban nem képesek a kisebbségi csoport társadalmi-gazdasági pozícióját gyökeresen megváltoztatni. Tehát ezen a téren is akad majd bőven tennivaló. Köztársasági szinten nem szabad megfeledkeznünk azokról a magyar közösségekről sem, amelyekben a nyelvhasználati funkciók, színterek, regiszterek újra kiépülőben vannak. Két ilyen magyar közösséget említenék pozitív példaként, a maradékit és a szávaszentdemeterit. Fontosnak tartom a magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programjához hasonló hazai modell kidolgozását, de a magyar nyelven oktató felsőoktatási karok és szakfőiskolák önállóságát is, ami nagymértékben segíthetné például a magyar nyelvű oktatás kiszélesítését és színvonalának javítását. Az elmúlt évek rohamos digitális fejlődése egyébként arra int bennünket, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor csak előre tudunk menni. Számomra ez azt jelenti, hogy úgy tartsuk fenn a klasszikus iskolát, hogy közben korszerűsítsünk, modernizáljunk, de csak ott, ahol lehet, és abban, amiben érdemes. Magától értetődő azonban az is, hogy minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy megtartsuk, erősítsük és fejlesszük a meglévő magyar nyelvű iskoláskor előtti, további általános és középiskolai hálózatunkat.
Az MNT 2010 óta gyakorolhatja teljes spektrumában az oktatással kapcsolatos törvényes felhatalmazásait, a VMSZ-nek 2014 óta a köztársasági kormány minden összetételében oktatási államtitkára volt, de a kormánykoalíciós párt tartományi szinten is befolyásolhatja az oktatás területét. Mik a legnagyobb eredmények, amelyeket sikerült elérni és mely kérdések tekintetében jellemző orvosolandó probléma?
– Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy fogyásunk ellenére nemcsak megőriztük egységes magyar oktatási terünket, de bővíteni is tudtuk azt. Gondoljunk csak az elmúlt néhány év legnagyobb és legjelentősebb oktatásfejlesztéseire. Igaz, ezek nagy része magyarországi támogatásokból valósult meg (a szabadkai gyakorlóóvoda, a maradéki református óvoda, a Vajdasági Birkózó-akadémia, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a zentai felsőoktatási konzultációs központ, a nagybecskereki kollégium és még sorolhatnánk), de például két legrégebbi iskolaépületünk, az adai Cseh Károly és a zentai Thurzó Lajos általános iskolák teljes körű felújítása, vagy a topolyai középiskolai diákkollégium felépítése is hazai támogatásokból valósult meg. Tartományi szinten különösen fontosak a magyar oktatás szempontjából is jelentős infrastrukturális fejlesztések, sok magyar közoktatási intézmény részesül az oktatási titkárság támogatásában. Egyébként tavaly pályázat útján csaknem 580 millió dinár jutott 129 közoktatási intézmény korszerűsítésére, karbantartására és infrastrukturális feltételeinek javítására. Az idén a tartományi oktatásfejlesztési támogatásokra már 169 kérelem érkezett, csaknem 1 milliárd 700 millió dinár értékben. Orvosolandó problémát, kihívást az egész oktatási rendszerben látok, mindenekelőtt a pedagógusok kiszolgáltatottságában, az iskolai erőszak és bántalmazás kezelésében, egy önmagából kifordult világ rendbetételében.
Mi az álláspontja a szerb mint nem anyanyelv tantárgy oktatása hatékonyabbá tételének vonatkozásában? Milyen további intézkedésekre lenne szükség?
– Az elmúlt években a szerb nyelv oktatásának megújításával kapcsolatban hatalmas előrelépés történt. Kidolgozásra kerültek az Oktatási-nevelési Minőség-ellenőrző Intézet részére a tantárgy tudásszabványai, majd a Nevelési és Oktatásfejlesztési Intézet kidolgozta a tantárgyra vonatkozó kimeneteket és programtervezetet. A 2021-es iskolaévet már az utolsó generáció is (az általános iskolák 4. és 8. évfolyama, illetve a gimnázium 4. évfolyama) az új tanterv szerint kezdték meg. Ezzel a tantárgyra vonatkozó reform a végéhez ért. A munka azonban korántsem, rengeteg tennivaló vár még ránk. Ennek a fejlesztésnek a hátterében az a logikus meggondolás állt, hogy a szerb nyelv tanításának eredményességéhez szemléletváltásra van szükség, ám úgy tűnik, hogy ez a sok ráfordítás és jó szándék ellenére sem történt meg maradéktalanul. Ennek fő okát abban látom, hogy nem lehet a nyelvtanítást kiszakítani az iskola egészéből, és figyelembe kell venni azt is, hogy jelentősen megváltozott a fiatalok tanulási környezete, digitális eszközhasználata. Pozitív példaként azonban megemlíteném, hogy több községben is megalakult a szerb mint nem anyanyelv tantárgyat tanító tanárok szakaktívája, ami jelentősen megkönnyíti majd a gyakorlatban felmerülő problémák megoldását, hiszen együttműködésük egyben tenni akarásuk jele is. A másik pozitív példa a Nevelési és Oktatásfejlesztési Intézet kezdeményezése, amelyet az EBESZ-szel és az oktatási minisztériummal valósít meg és a szerb mint nem anyanyelv oktatásának fejlesztésére vonatkozik, szakirodalmat és szakmai fórumokat biztosítva a pedagógusok számára. Egy ilyen szakmai fórumra éppen június elején kerül majd sor Magyarkanizsán a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központban.
Mennyire sikeresek a vajdasági magyar diákok a szerbiai oktatási rendszerben való megtartására irányuló törekvések?
– Az elmúlt években tapasztaltak arról győztek meg, hogy ez a legnagyobb kihívás, amellyel már hosszú évek óta szembesülünk, miközben azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a szülők és gyermekeik iskola- és programválasztásába nem szólhatunk bele. Marad a folyamatos tájékoztatás, az itthon tanulás mellett szóló érvek felsorakoztatása, és az olyan korszerű feltételek megteremtése, amelyek révén tehetséges, széles látókörű, nyelveket beszélő, nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, nemzetüket szerető fiatalok bontakozhatnak és teljesedhetnek ki az élet minden területén. Emellett pedig meg kell tartanunk és a lehetőségekhez mérten tovább kell fejlesztenünk a Magyarország Kormányának és a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően kialakított ösztöndíjrendszert, hiszen ez is egyik fontos alappillére tehetségeink támogatásának, felkarolásának, ezáltal nemcsak nekik, hanem családjuknak is megkönnyítjük a boldogulást. Jövőt ugyanis csak akkor építhetünk, ha fiataljaink zömét itthon tudjuk felnevelni.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
