Pünkösdkor a keresztény egyházban a Szentlélek úgynevezett kiáradására emlékeznek, és ezt a napot tekintik a keresztény egyház megszületésének is. A Szentlélek leendő kiáradását maga Jézus jövendölte meg a tanítványoknak, ilyenformán: „Új szövetséget kötök veletek… akkor majd… új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek… Az én Lelkemet oltom belétek… (Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k).”
A pünkösd a húsvéthoz hasonlóan mozgó ünnep, s előbbihez köthető, ugyanis a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn ünneplik, magyarországon munkaszüneti napként is.
Vallási jelentőségén túl több népszokás is kapcsolódik hozzá, melyek a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra, amelyek tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték.
Egyes magyar nyelvterületeken máig ismert népszokások a pünkösdölés, tavaszköszöntés, pükösdi király választás, pünkösdi királyné járás.
