Az utóbbi tíz évben Szerbia a gazdasági szerződések utáni büntetésekre és büntetőtételekre mintegy egymilliárd eurót fizetett ki. A szakemberek szerint a választottbíráskodás veszteségeit mindenekelőtt a külföldi befektetőkkel kötött rossz gazdasági szerződések okozzák, amelyek mögött a szakmaiatlanság és a tudatlanság áll. A választottbíróság az állam számára kedvezőtlen ítélete sokszor a tévesen felállított bírósági eljárásból fakad. Amíg a bírósági eljárások költségei nőnek, az állam egyre gyakrabban titkosítja a gazdasági szerződéseket.
Mint arra a Nova ekonomija portál által szervezett tanácskozáson – amelyet a National Endowment for Democracy támogatott – Božo Drašković, egyetemi tanár a felszólalásában rámutatott, Szerbia azért veszíti el évtizedek óta a gazdasági pereket a külföldi beruházókkal szemben, mert a szerződések megkötésénél a politika túl nagy nyomást gyakorol azokra. Ugyanakkor a tudatlanság és a rossz törvényelőírások is többletkiadásokhoz vezetnek. Az ICN Galenikával 2000-ben folytatott bírósági eljárást említette példaként. Mint mondta, ez a vállalat egy azok közül, amelyek az állam által folyamatosan alkalmazott katasztrofális megállapodások áldozatául esett. A Galenika kapcsán folytatott arbitrázs eljárás azon bukott el, hogy nem voltak arra megfelelő analitikusok, illetve szakemberek, akik kellően képviselték volna az ország érdekeit a választottbíróságon.
A választottbíróság ítélete szerint ugyanis az állam visszakapta a vállalat 90 millió dollárra becsült 100 százalékos tulajdonrészt, ám ki kellett fizetnie Milan Panićnak az 50 millió dollárra becsült befektetésből 28 milliót. Milan Panić a kilencvenes évek politikájának aktív részese volt (a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormányfője volt 1992 és 1993 között), az akkori ország legnagyobb gyógyszergyárának számító Galenika INC 75 százalékát 1991-ben vásárolta meg.
Božo Drašković figyelmeztetett arra is, hogy a Rio Tinto bányászati óriás esete is még jelentős gondot okoz a jövőben.
Miroslav Milićević, a Korrupció Ellenes Tanács alelnöke az állami tulajdonban levő vállalatok magánosítási folyamatában felmerülő gondok gyökerét a korrupcióban látja, illetve a magánosítási eljárások hiányosságaiban, a nem megfelelő ellenőrzések és az ország számára káros szerződésekben. Mint mondta, az állami tulajdonban levő vállalatok magánosításakor nagyon gyorsan fel lehetett mérni a magánosításban rejlő hiányosságokat, illetve a korrupciós folyamatok rendszerét. A Korrupcióellenes Tanácsot 2001-ben hozták létre, és már akkor tudták, hogy valami nincs rendben az állami vállalatok magánosításával. Az évek óta tranzícióban levő Szerbiában felgyorsított rendszerben magánosították a vállalatokat. Ez az eljárás forradalmi lépésnek számított, és gondot okozott mindenekelőtt a törvények hiányossága. A tanács már akkor a korrupció megerősödésétől tartott, illetve olyan eljárásoktól, aminek köszönhetően Szerbia bírósági pereket veszíthet.
Milićević szerint csökkenteni kellene a Magánosítási Ügynökség (Agencija za privatizaciju) hatáskörét, illetve olyan ellenőrzési mechanizmusok felállítására lenne szükség, amelyekkel a magánosítási eljárásokat folyamatosan követni lehet. Elmondása szerint meg kellene vizsgálni minden előnytelen szerződést, és nem kellene külföldi arbitrázshoz folyamodni, ugyanis szerinte a nemzetközi választottbíróságok számára az állami tulajdon magánosítása teljesen ismeretlen jelenség.
Tijana Kojović ügyvéd arra mutatott rá, hogy nem az okoz gondot, hogy Londonban, vagy Párizsban születnek a gazdasági ítéletek, hanem, hogy az ügyet nem megfelelő módon állítják fel az államot képviselő szakemberek.
Mint a tanácskozáson elhangzott, Szerbia az elmúlt tíz évben az állami költségvetésből megközelítőleg egymilliárd eurót fizetett büntetésekre, csak ebben az évben 280 millió eurót.
A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás kártérítései mellett a büntetések és büntető tételek közé tartoznak a hazai bíróságok ítéletein alapuló kártérítések is. A beruházásokat érintő bírósági eljárások mellett pedig vannak még munkaügyi és egyéb perek is, amikor az országot kártérítés kifizetésére kötelezi a bíróság.
A büntetésekre és büntető tételekre megszabott kiadásokkal szembeni toleranciát Szerbia már 2014-ben elérte. Ekkor írt erről először a Fiskális Tanács is. Marko Milanović, a Fiskális Tanács szakmai tanácsadója kiemelte, a büntetésekre és büntető tételekre szabott kiadások mintegy 200 millió eurót tesznek ki évente, míg ez az összeg 2010-ben például 40 millió euró volt. Szavai szerint a kiadások többszörösére emelkedésére vészjelzőként kellett volna, hogy reagáljon az ország.
Tijana Kojović, ügyvéd szavai szerint minden választottbírósági eljárás különleges. Az állam kétfajta arbitrázs eljárásban vehet részt: a szerződés megszegése miatt (magánosítási szerződések esetén), vagy amikor a beruházási arbitrázsra kerül sor, a külföldi befektetők és az állam közötti viták rendezésekor. Ez utóbbi esetében megtörténik, hogy a külföldi beruházó jogai sérülnek, de mint mondta, soha nem rendszerbeli gondok jelentkeznek, hanem a szerződéseket egyenként kell megvizsgálni.
A konferencián rámutattak, hogy az állami költségvetésben csupán azt lehet figyelemmel követni, hogy a büntetésekre és büntető tételekre elkülönített összegek nőnek, és hogy a költségeket szétosztják tárcák között. Nenad Nenadić, a Transparentnost civil szervezet képviseletében elmondta, az állami költségvetés analíziséből csak az elkülönített összeget lehet látni, azt hogy abból végül mennyit költ el az állam és mire, már nem.
