Citerazenétől volt hangos Szenttamás

Mintegy 80 fellépő, 20 műsorszám 12 településről, felkészítők, szülők, oklevelek, Aranycitera-díj és sok-sok taps – ezzel tudnánk néhány szóban jellemezni a május 14-én Szenttamáson lezajlott XXVIII. Aranycitera rendezvényt, amelynek ezúttal is a helyi Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont.

Az általános és középiskolás citerások tartományi vetélkedőjét, melynek célja a citerajáték és a népzene népszerűsítése és ösztönzése, ezúttal is a Gion Nándor Kulturális Központ szervezte. A jelenlévőket először Németh Dezső, a civil szervezet elnöke köszöntötte, és elmondta, az elmúlt két évben a járvány miatt nehézkes volt a szervezés, az ősz folyamán azonban sikerült tető alá hozni egy gálaműsort, ami részben pótolta a citeramuzsika kedvelői számára az elmaradt fellépéseket.

−A több mint negyed évszázados múlt már önmagában is szép idő, és bizonyítja azt, hogy annak idején jó úton indultak el, amikor megálmodták a rendezvényt. Az Aranycitera ugyanis mára már igazi citerás mozgalommá nőtte ki magát, és megállja a helyét a vajdasági magyar népzenei rendezvények között. Az alsóbb korosztályokban vannak népesebb csoportok, melyek majd a jövő nemzedékét fogják képezni, tehát ezekből a gyerekekből nő ki majd az elkövetkező felsős és középiskolás kategória, ami nagyon gyönyörű utánpótlásnak is beillik – fogalmazott a rendezvény szervezője.

Az idei Aranyciterán a meghívott vendégek közül jelen volt Kiss Tóth Erika, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviselője, Zsúnyi Tibor esperesplébános, Kocsis Krisztián és Szabados Fodor Beáta, a szenttamási községi tanács képviselői, Pintér Andrea, a szenttamási Népkönyvtár igazgatója, valamint a szenttamási civil szféra képviselői.

A másfél órán órán át tartó verseny ezúttal is öt kategóriában zajlott. A műsort az alsós szólisták-kettősök nyitották meg, majd az alsós kisegyüttesek, a felsős szólisták-kettősök, a felsős kisegyüttesek következtek, a sort pedig a középiskolás szólisták zárták. A zsűri ezúttal is Borsi Ferenc citeraművész és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió műsorszerkesztője, népzenei szakember.

Az értékelést megelőzően Borsi Ferenc zsűritag, a magyar kultúra lovagja és az Óbudai Népzenei Iskola pásztorhangszertanára a média képviselőinek elmondta, a citerát ebben a formában hungarikumnak terjesztené fel, mivel alakjában, hangolási módjában Európában csak a magyarok használják. Szavai szerint a hangszertípus megtalálható még a hollandoknál és a németeknél is, de ők másként hangolják és másként használják.

− Ezt kicsit idézőjelben mondjuk: a citera a szegények hangszere. Ez volt az, amit vidéken egy ügyes kezű parasztember elkészített magának, minden alkatrészt, ha nem volt más, akkor egy gerendából kivájta, és vájúciterát kapott belőle. Vastagabb szögeket vert az egyik végébe, másik végébe pedig vékonyabb szögeket, csak húrokat kellett szerezni rá. Már egy furulyát is sokkal bonyolultabb elkészíteni, sokkal nagyobb kézügyesség kell hozzá, de a citera az mindenkinek a hangszere volt. Itt, Vajdaságban is találunk olyan településeket, ahol ma is 30–40 hangszer található, tehát elképzelhető, hogy a maga korában szinte mindenkinek volt. Erről írt Gion Nándor is, aki a Virágos katona című könyvében különösképpen foglalkozik vele. Ő volt az, aki az irodalomba emelte ezt a népi hangszert – mondta Borsi Ferenc, aki több könyvet is írt a vajdasági citerajátékról, egyebek mellett a szenttamási citerákról is.

A törökbecsei Micsik Béla hangszerkészítő és -oktató elmondta, 27 évvel ezelőtt még fellépőként vett részt a rendezvényen, idén viszont öt településről hét csoportot, kettőst és szólistát készített fel.

−Ünnepnap ez a vajdasági citerások, az oktatók és mindenki számára, aki szereti ezt a hangszert. Ezen a napon tesszük fel a pontot az i-re, hiszen több hónapos felkészülést követően kerül közönség és zsűri elé mindaz, amit a gyerekek megtanultak. Művészeti vezetőként kicsit izgulok, hiszen mindig úgy szokott működni, hogy a siker mindenkié, ha pedig hiba van, az csak a szakvezetőé – fogalmazott mosolyogva Micsik Béla.

A gyermekeknek a népi hangszer iránti fogékonyságáról szólva elmondta: amíg kisebbek, könnyebben rávehetők mindenre, és megfelelő gyakorlást követően vissza is adják, amit megtanultak. Amikor viszont a kamaszkorba kerülnek, már nehezebben fognak hozzá bármi újhoz, a korábban tanultakat viszont sokkal tökéletesebb formában és könnyebben hozzák színpadra, csak folyamatosan gyakorolni, foglalkozni kell velük.

− Többször is előfordul, hogy a felsősökkel inkább beszélgetünk, például a zene- és a hangszerelméletről. Szerintem minden gyereknél meg kell találni azt, amire kíváncsi, és akkor a citerázás is menni fog – tette hozzá a törökbecsei hangszerkészítő.

A csókai Mihók Attila citeraoktató nyolc településen tanítja a gyerekeket citerázni, Szenttamásra három műsorszámmal érkeztek.

− Annak ellenére, hogy a mobiltelefonok és a számítógép egyre inkább leköti a gyerekek figyelmét, van érdeklődés a citerazene iránt, bár itt is észrevehetők az elvándorlás következményei. Tapasztalataim szerint, aki elkezdi csinálni, az szeretettel csinálja, rendszeresen járnak órákra, és örülnek, ha bemutatkozhatnak. A kisebbekkel mindig a játékosabb dolgokat tanuljuk először, így fogékonyabbak lesznek, ami egyik alapfeltétele a jó citeramuzsikának – mondta a csókai oktató. Szavai szerint a szervező mindenképpen dicséretet érdemel, hogy a mindenkori kihívásokkal ellentétben nem hagyja elveszni a citerajáték kultúráját.