Mária és Márta történetéből (Lk 10, 38–42) arra keressük a választ, hogy miért van szüksége a keresztyén embernek időnként az Isten előtti elcsendesedésre, az istentisztelet látogatására.
Jézus a Jeruzsálem melletti Betániába érkezik, ahol együtt él Mária, Márta és Lázár. Jézus gyakran vendégeskedett a testvéreknél. Szívesen tért be hozzájuk, mert ott megértésre talált. Azt kapta ebben a családban, amire akkor is és ma is minden ember vágyik, ez pedig a szeretet. Ennek a szeretetnek két megnyilvánulási formája van jelen ebben a bibliai történetben. Az egyiket Márta képviseli, ez a szolgáló, a gyakorlati életben megnyilvánuló szeretet. A másik szeretetforma a Máriáé, amelyik az igére figyel, a Krisztus hallgatásában nyilvánul meg. A kettő között nagy a különbség. Nézzük meg, mire tanít bennünket az idézett igevers!
Elsősorban arra, hogy miért szükséges és jó dolog az, amit Mária tett. Azaz mit jelent Jézus lábai elé leülni, Őt hallgatni. Ez a mai hitét gyakorló ember problémája is, aki igényli és szeretne hívő életet élni. Mária és Márta is mindketten hívők voltak, mindketten szerették Jézust. Befogadták Őt a házukba és nyilvánvalóan a szívükbe is. Mégis nagy a különbség kettejük hívő élete között. Az egyik sokat dolgozik, végzi a hétköznapi teendőket, a másik pedig csendben ott ül Jézus előtt és hallgatja Őt. Amikor Jézus Márta szorgalmas ügyködésével szemben Mária elcsendesedését mondja helyesebbnek, akkor ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem fontos a munka, és csak az áhítatos elcsendesedés a szükséges és fontos. Ellenkezőleg, ez azt jelenti, hogy vannak pillanatok az ember életében, és kell is lennie egy olyan időnek, amelyet úgy nevezünk, hogy csendes óra. Ez az idő, amikor az ember egy rövid időre félreteszi a hétköznapi gondjait, elfoglaltságát, és ezt az időt az Istennek szenteli. Lehetőség szerint Bibliát olvas, imádkozik, és rendszeresen látogatja az istentiszteleti alkalmakat. Erre mondja Jézus, hogy Mária a jobb részt választotta. Megdicséri Mártát is a szorgalmáért, de most éppen az a pillanat érkezett el, amikor Mária helyesebben teszi azt, hogy félrevonul és hallgatja Jézus tanítását.
Jézusnak szüksége volt erre a házra. A Betániában levő ház a szeretet háza volt. Erre utal a név is, hiszen az eredeti fordítás szerint a jelentése: „édes ház”. Ma is minden egyes embernek szüksége van egy olyan házra, ahol lelki békességet talál. A kérdés az számunkra, hogy vajon ilyenek-e a mi házaink? Vajon ilyen-e a nagy ház, az Egyház? Vajon, ha betérnek az emberek a mi házunkba, a mi egyházunkba, templomunkba, van-e számukra ott hely? Vajon megvan-e a mi házunknak az imádság áhítatos csendje? Ahova be lehet térni, ahol lelki békességet találhat a zaklatott lelkű ember, ahol vigasztalást kaphat a próbák sokaságát elhordozó, meggyötört lelkű ember, ahol választ kaphat a mai fiatalság az élet útvesztőinek megannyi kérdésére? Istennek hála, vannak nekünk házaink, van egyházunk, és templomaink is vannak. Azt is szomorú tényként kell megállapítanunk, hogy a legtöbb esetben személyi és tárgyi okok miatt, emberi felelőtlenségek miatt válik egyre keserűbbé az „édes ház”. Nekünk, lelkipásztoroknak, egyházi vezetőknek, az ige hirdetőinek sürgős feladatunk, hogy – amilyen mértékben ez rajtunk múlik –, sürgősen igyekezzünk házaink mindenki számára fogyasztható és élvezhető, finom „édes” ízét helyreállítani.
A bibliai történetből világosan látszik, hogy Márta volt a ház feje. Gyakorlatilag ő végez el mindenféle munkát, ő hordozza a felelősség terhét. Valójában ide kapcsolódik és ebből a helyzetből indul ki az a párbeszéd, amely Jézus és Márta között folyik. Ebben a párbeszédben Jézus rámutat arra, hogy Mártának sok a gondja, nyugtalan, állandó időzavarban szenved. Mintha bennünket jellemezne Jézus. Mi is állandó időhiányban szenvedünk, úgy is mondhatnánk, korunk betegségéről van szó. A mai modern ember egyik legnagyobb csalódása, hogy a modern technikai eszközök által felgyorsult világban a nyert időt valahol elveszíti. Maga a technikai fejlődés lerövidítette az ember idejét, az embernek azonban még sincs több ideje. Érdekes eljátszani a gondolattal: ha Márta rendelkezésére álltak volna korunk modern háztartási gépei, vajon több ideje lett volna-e a lelki dolgokra? Egészen biztos, hogy nem. Azért nem, mert az istentisztelet látogatása, az Istennel való közösség gyakorlása nem idő, hanem lelkiség kérdése.
Azért vagyunk állandóan időszűkében, mert nem tudunk áldást jelentő módon élni, mert életünket és időnket nem helyezzük bele Isten kezébe. Végezetül még egyszer tisztázuk le a bevezetőben felmerült kérdést: mit jelent a jobb részt választani? Az elmondottak ellenére Jézus szavainak nem az a tanulsága, hogy jobb az imádkozó élet, mint a szolgáló élet, hanem az, hogy a szolgáló életünk csak akkor válik igazi értékké, ha tudunk Máriákként is viselkedni. Ha belép házainkba, otthonunkba Jézus, akkor abba tudjuk hagyni a munkát, és le tudunk ülni, hogy őt hallgassuk. Ehhez adjon Isten mindannyiunknak bölcsességet, útmutatást és elégséges hitet! Ámen.
(A szerző a Bácsfeketehegyi Református Egyházközség lelkipásztora, a Bácskai Egyházmegye esperese.)
