A vajdasági magyarság tegnap a bánáti Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú sírjánál, gyászmisével és koszorúzással rótta le kegyeletét az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. A központi megemlékezés mellett, több vajdasági településen is kegyeleti napot tartottak, többek között Kishegyesen, Magyarkanizsán, Topolyán, Óbecsén, Zentán és Zomborban is.
Kiss Ernő Temesváron született, de sorsa a Délvidékhez kötötte. Családi birtokai Magyarittabén és Eleméren voltak, a csatáit Bánátban vívta. A vidéken aratott katonai győzelmeiért 1906-ban szobrot állítottak neki Nagybecskerek főterén, amit 1918-ban eltávolított a szerb hatalom. A szobor megmaradt torzójáról másolatot készítettek és 2017-ben az eleméri templom kertjében került talapzatra.
A kivégzését követően Kiss Ernőt tisztiszolgája titokban eltemette az aradi temetőben. Hat évvel később Katalinfalván (ma Ravni Topolovac) újratemették, majd hamvait 1872-ben Elemérre vitték, ahol a családja által építtetett Szent Ágoston-templom szentélye alatti kriptájába helyezték örök nyugalomra. Itt emlékezik a szabadságharc hőseire minden évben a magyarság.
A megemlékezés a Szent Ágoston-templomban megtartott gyászmisével kezdődött, melyet Német László nagybecskereki megyés püspök celebrált paptestvéreivel. Szöllősi Tibor temerini plébános és Halász Béla református püspök osztották meg a szabadságharccal kapcsolatos gondolataikat az emlékező gyülekezettel. Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében kiemelte, sem a családnak, sem a nemzetnek nincs alternatívája.
– Büszke – akár a vértanúságig is – egy kisebbségi léthelyzetben élő ember akkor lehet, ha küzdhet közössége és a maga érdekeiért. Nekünk ma azt kell eldöntenünk: a senki földjén, a bizonytalanságban vagy pedig szülőföldünkön érzelmileg és szellemileg a magyar nemzethez kapcsolódva akarunk élni, hiszen sem a családnak, sem pedig a nemzetnek nincs alternatívája. A nemzetnek ugyanis nyelvre, kultúrára, hitre – közös érzületre van szüksége. És nemcsak a kivételes órákban, hanem a napnak mind a huszonnégy órájában. Ehhez pedig a szabadsággal egyenértékű teljes élet kell. Ehhez viszont anyanyelvi óvodák, általános és középiskolák, felsőoktatási képzések, intézmények, szervezetek, értelmiségiek és Magyarországon nemzetileg elkötelezett, a világ magyarságáért felelősséggel tartozó Magyar Kormány kell. Ennek az elkötelezettségünknek és elszántságunknak legyen mai megemlékezésünk is a tanúságtétele mindazokkal együtt, akik ezekben a napokban szerte a Délvidéken az 1848–1849-es magyar szabadságharc hőseire és áldozataira emlékeznek – mondta beszédében az MNT elnöke.
Október 6-án azokra a mártírjainkra emlékezünk, akik életüket adták Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. A megtorlás nem félemlítette meg népünket, hanem sokkal inkább ösztönözte, bátorította – emelte ki beszédében Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete.
– Minden ünnepnek, emléknapnak megvan a maga üzenete a ma, a jelen számára. Úgy gondolom, október 6-a a nemzeti összefogás, a nemzeti összetartozás üzenetét közvetíti számunkra. A magyar történelemben talán csak az 1956-os forradalom és szabadságharc során és azt követően alakult ki olyan nemzeti egység, mint 1848–49-ben és a szabadságharc leverését követően. Ennek, a nemzeti egységnek és a nemzeti összetartozásnak meg is lett az eredménye. Az 1867-ben megkötött kiegyezés után olyan fejlődés vette kezdetét hazánkban, amelynek hatásait, eredményeit mai napig jól láthatjuk. Órákon keresztül sorolhatnánk, hogy az 1867-et követő fél évszázadban mi épült Magyarországon, de közben egy pillanatra se feledjük, aradi hőseink ezekért az eredményekért az életüket adták – mondta a nagykövet.
Az eleméri emléktemplom melletti, egyházi tulajdonba visszakerült telken egy emlékparkot, emlékmúzeumot terveznek kialakítani. Nem véletlenül, hiszen Nagybecskerek az egyetlen olyan város a Kárpát-medencében, amelyhez két aradi vértanúnak a sorsa kötődik. Lázár Vilmos Nagybecskereken született, Kiss Ernőnek pedig a környéken voltak a birtokai. Mint ahogy a megemlékezésen elhangzott, remélhetőleg az elgondolás jövőre meg is valósul.
