Izgalmas közéleti témák kapcsán folytatott hangulatos beszélgetések jellemezték a nemzeti összetartozás éve záróeseménye alkalmából Tóthfaluban a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K), valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által életre hívott Vajdaság Tóthfaluba költözik elnevezésű rendezvény Magyar Szó Park helyszínének programsorozatát, amelyben összesen kilenc panelbeszélgetést hallgathattak meg az érdeklődők. Összefoglalónkban ezúttal a Szenvedély a szülőföld iránt címmel meghirdetett beszélgetések részleteit elevenítjük fel.
TETTEKKEL KÜZDENI A MEGMARADÁSÉRT
Közösség, kihívás, megbecsülés, küldetés. Gombosi tűzoltótestület, templom, család, grillpartik. Kötődés, átörökítés, megmaradás – ezekkel a szavakkal próbálták körülírni a Szenvedély a szülőföld iránt elnevezésű, három panelbeszélgetést tartalmazó sorozatunk első vendégei azt, hogy mit is jelent számukra Vajdaság. A magyar civil szervezetek képviselői mellett a nemzeti összetartozás évének vajdasági zárórendezvényén megszólaltattuk a fesztiválok szervezőit, ugyanakkor a Magyar Szó Park pódiumára szólítottuk a vajdasági vállalkozókat és kézműveseket is.
A vajdasági magyar civil szervezetek a tettek erejével igyekeznek kifejezni a szülőföld iránti ragaszkodásukat. A hívószó elsősorban a közösségteremtés – mondta a beszélgetésen Török Ákos, az Adai Színtársulat és Kulturális Egyesület elnöke, aki szerint az erős közösségek erős kötelékei szolgálhatják azt, hogy az ember itthon is megtalálja a boldogulását. E köré szerveződik az Adai Színtársulat és az általa létrehozott BeeHome Közösségi Ház is, ahol a színdarabok mellett nyelvművelő rendezvényeket, karrierépítő előadásokat, természet- és társadalomtudományos foglalkozásokat is szerveznek. Mindettől értékes kapcsolatok kialakítását remélik, amelyek itthon maradásra ösztönzik a fiatalokat – magyarázta Ákos.
Hasonló célokért küzd a vajdasági magyar fiatalokat tömörítő VaMaDiSz szervezet is. Elsődleges feladata, hogy bejárjon minden olyan középiskolát, ahol magyar nyelven (is) folyik az oktatás, bemutassa a hazai továbbtanulási lehetőségeket, és egy helyre gyűjtsön minden olyan információt, amely ehhez szükséges – foglalta össze röviden a szervezet céljait Bóka Olivér elnök. A fiatalok megismerkedését, összefogását segítik az olyan tömeges rendezvényeik is mint a Gólyabál, ugyanakkor számos más programot is szerveznek, amellyel kisebb csoportok érdeklődési körének igyekeznek megfelelni. – Figyelünk minden magyar hallgatóra – zárta gondolatait Olivér.
A fiatalok, a gyermekek és az idősebbek számára is kitűnő szórakozási lehetőség a civil egyesületben folytatott munka: így észrevétlenül örökíthetők át olyan kulturális értékek, amelyek a közösség megmaradásának zálogai – vallja Kovács Magdaléna, a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnöke. A 30 éves civil szervezetben jelenleg három néptánccsoport tevékenykedik, valamint az egyesület fennállása óta működik az asszonykórus is. A leánykarban, a citeracsoportban és az irodalmi szakkörben is folyik a munka, és remélhetőleg egy vonószenekarral is bővülhet az egyesület – mesélte Magdaléna, a Fokos zenekar tagjai felé tekintve.
Az asztalvégen ugyanis Jovánovity Péter és Szerda Balázs foglalt helyet, akiket nem kellett különösebben bemutatni a közönségnek, hiszen őket ma már az a felelősség is terheli, hogy egy nemzedék arcává, szóvivőjévé váltak. Az óbecsei népzenei együttes ugyanis 2018-ban megnyerte a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedőt, turnézott már Európa nagyvárosaiban és Amerikában is, nemrég pedig telt ház előtt ünnepelte meg a 10 éves fennállását a palicsi nyári színpadon.
– Az elmúlt tíz év az elszántságra és alázatra épült. Soha nem gondolkodtunk nagy távlatokban, de mindig tudtuk, hogy mi a következő lépés, és hajlandóak voltunk megdolgozni azért a következő lépcsőfokért. Célunk, hogy a hagyományt ne csak tettekben, hanem szellemiségben is őrizzük: a pozitív energia létezik, és a nemzedékek cserélődésével él. Az értékes az időtálló, és ami időtálló, az értékes: mi a közösségnek egyfajta lelke szeretnénk lenni. A színpadra állva mindig odaadunk egy darabot a lelkünkből a közönségnek, és mi is kapunk egy darabot a lelkükből. Nem mindig jön össze ez a fajta lélekcsere, de ha igen, akkor az ember úgy érzi, hogy a következő 100 évben is érdemes ezt csinálni. Ha magabiztosak és alázatosak vagyunk, hajlandóak vagyunk dolgozni, és lépésről lépésre gondolkodunk, akkor nem véletlen az, hogy itt ülünk Trianon után 100 évvel, és magyarul beszélgetünk egy magyar újságnak a fórumán. Ezen az úton haladva a következő 100 évre is be lehetünk ide biztosítva – fejezte ki meggyőződését a nemzeti összetartozás éve vajdasági zárórendezvényén Szerda Balázs.
Tóth D. Lívia, Török Ákos, Kovács Magdaléna, Bóka Olivér, Szerda Balázs és Jovánovity Péter (Gergely József felvétele)
OTT MI CSAK IDEGENEK VAGYUNK
Könnyebb út-e a külföldi munkavállalás? Milyen mélypontok lehetnek egy vajdasági vállalkozás életében? Feladni vagy sem? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ vendégeinkkel a tóthfalui kerekasztal-beszélgetésen. A válaszokat három vajdasági vállalkozó igyekezte megadni, Csikós Árpád tóthfalui biotermelő, Jovanović Dániel, az óbecsei Gastro Fest szervezője és az oromi Malomfesztivál társszervezője, valamint Tóth Norbert, a zentai Arator sörfőzde egyik tulajdonosa.
A beszélgetőpartnerek közül mindhárman megpróbáltak eltávolodni szülőhelyüktől, de mindig visszatértek. Bár Dániel nem lépte át az országhatárt, csak a tanulmányai miatt élt Újvidéken, mindig hazavágyott Óbecsére, és mindent megtett azért, hogy minél többet lehessen otthon. Norbert és Árpád kipróbálták a külföldi munkát: Norbert a tanulmányai és a munka miatt Budapesten és Szegeden is élt, Árpád pedig a háborús időszakban kényszerült munkát vállalni a határ túloldalán.
Azzal kapcsolatban, hogy könnyebb út-e a külföldi munkavállalás, Árpád azt mondta, hogy ez nagyon szerteágazó, mert különféle rétegeket lehet megkülönböztetni. Vannak személyek, akik belecsöppennek a külföldi létbe, nyelvtudás nélkül, és lehet, hogy semmilyen pozitív tapasztalat nem éri őket; azonban akadnak olyanok is, akikről ő azt szokta mondani, hogy nekik el kellett menniük azért, hogy gyarapítsák a tudásukat és tapasztalatot szerezzenek. Ebben Norbert is egyetértett vele, és hozzátette, hogy vannak, akiknek könnyebb boldogulni, összességében azonban mindenhol keményen kell dolgoznia az embernek, legyen szó Magyarországról, Ausztriáról vagy Németországról.
Dániel saját tapasztalatot nem tudott megosztani, a baráti társaságábólazonban többen is kint élnek, és elmondásuk szerint kevés az olyan ember, aki A pontból B-be tud lépni, a legtöbbjük azonban szerinte semmivel sincs előrébb, mint mi itthon, Vajdaságban, sőt, sokszor még hátrább van. Mint mondta, a minimálbérért nem éri meg külföldön munkát vállalni, hiszen az utóbbi időben itthon is megnőttek a fizetések. A kertészkedésből példát merítve elmondta, hogy míg korábban a napszám 900 dinár körül mozgott, ma már 2500–3000 dinárt is elkérhetnek. Hozzátette, úgy látja, a hazai cégek is igyekeznek itthon tartani a munkaerőt, így idővel fel lehet lépni egy olyan szintre, ahol már szép fizetést lehet kapni.
A beszélgetés végén a beszélgetőfelek szót ejtettek arról is, hogy melyek azok a kiemelkedő mozzanatok az ember életében, amelyek miatt jobb itthon maradni. Dániel szerint a közösség az, ami az egyik legnagyobb itthon tartó erő kellene hogy legyen, majd egy kínai közmondást idézett, miszerint egy pálcikát könnyen eltörünk, de 10-20-at már nehezebben. Kifejtette, külföldön nagyon nehéz kiépíteni egy közösséget, hiszen akárhogyan is nézzük, mi ott mindig idegenek leszünk, akármilyen jól is beszéljük a nyelvet. Árpád a közösség mellett a családot is kiemelte, hiszen – mint mondta – sokszor látunk példát arra, hogy a szülők kint ledolgozzák az éveket, míg nyugdíjas korukra hazatelepülnek, a gyerekeikre azonban ez már nemigen jellemző. Norbert is egyetértett az előtte felszólalókkal, és elmondta, hogy a barátaival már sokszor próbálták megfogalmazni, hogy pontosan mi is az, ami itt tartja őket, ami miatt jobb itt, mint bárhol máshol, egyelőre azonban még nem sikerült megtalálniuk a tökéletes választ, csupán azt tudják, hogy itthon jobb, és ez bőven elég.
Kállai Göblös Nikoletta, Csikós Árpád, Jovanović Dániel és Tóth Norbert (Gergely József felvétele)
MIBEN REJLIK A MEGTARTÓ ERŐ?
A Szenvedély a szülőföld iránt című beszélgetéssorozat harmadik részében arra kerestük a választ, mi az, ami megtart bennünket itt, a szülőföldünkön, és milyen szerepe van ebben a munkának, a vállalkozásnak.
A gombosi Bálint Német Eszter szabadidejében nagymamája receptje alapján kovászos kenyeret süt, és a közösségi oldalon Vajdasági Kovászolók Klubja néven csoportot vezet.
– A mi családunkban hagyomány volt, hogy több lábon állunk, és ez most is így van. Fogtechnikus vagyok, és mellette, úgymond, hobbipék lettem. Öt-hat évvel ezelőtt kezdtem el kovászos kenyereket sütni, és a koronavírus-járvány elején, amikor az asszonyok otthonról dolgoztak, sokan kezdték próbálgatni a kenyérsütés régi módját. Mivel sokan fordultak hozzám tanácsért, létrehoztam a Vajdasági Kovászolók Klubját – hangsúlyozta Bálint Németh Eszter, akinek az itt tartó és a megtartó erő a család.
– Mindenképp azt szerettem volna, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy sokat találkoznak a nagyszülőkkel. Mi velük is élünk. Nekünk, szülőknek kevés időnk jut arra, hogy átadjuk a gyerekeinknek azt a tudást, amit mi is a szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk, ezért is fontos a nagyszülők jelenléte, mert különben elveszne a tőlük származó rengeteg tudás is – fejtette ki Eszter, hozzátéve, az a célja, hogy minél többekhez eljusson a friss, meleg kenyér illata, ami összetartja a családokat.
A csonoplyai Batalo Balázs Melinda sajtkészítésben találta meg a boldogulását. Eredetileg zeneoktató volt, viszont úgy érezte, manapság a zenéből nagyon nehéz megélni, különösen egy négygyermekes családanyának.
– Mindig úgy gondolkodtam, hogy itt vannak a szüleim, és én is itt vagyok otthon, tehát mindig is a család volt a kiindulópontja annak, amit csináltunk. A véletlen hozta, hogy sajtkésztő legyek, és a sajtjaimmal díjakat nyerjek. Ezek után sokan felfigyeltek rám, és Csonoplyán azt mondják, hogy büszkék rám, ami nagyon jólesik. A család, a sajtkészítés mind-mind megtartó erő számomra – fogalmazott Melinda.
Janek György zentai borász mintegy harmincéves borászati tapasztalattal büszkélkedik, ugyanakkor úszóedzőként is igen sikeres volt.
– Sokfelé hívtak edzőnek, ám valahogy mindig itt maradtam. Gyorsan rájöttem, hogy engem itt tart valami, legyen bármilyen kecsegtető is másutt. A válasz egyszerű volt, nem tudtam itt hagyni azokat a fiatal tehetséges sportolókat, akik számítottak rám, akiket én neveltem ki. Egy idő után már a borászat is itt volt, a borpince is, és azt sem akartam feladni. A földhöz kötöttem magam vele, de azért tettem, mert szeretem a borászatot, a földet, a szőlőt, és mindent, ami a borászattal jár – magyarázta, hozzátéve, az is megtartó erő, amikor a munkának eredménye van, és mindig jó érzéssel tölti el, amikor egy-egy boráért valahol aranyéremmel tüntetik ki.
A bácskossuthfalvi Méhes Béla főállásban a Sila Kft. igazgatója és tulajdonosa, és a 2010-es évek közepe óta borászkodásnak is hódol, saját bevallása szerint soha nem gondolkozott azon, hogy el kellene-e költöznie innen.
– Több helyen is éltem, míg tanultam, viszont nem volt kérdés, hogy utána hazamegyek-e Bácskossuthfalvára. Mindenhez, ami a faluban létrejön, valamilyen szinten kapcsolódom, és mindig azon töröm a fejem, mit lehetne a mi falunkban még szebben, még jobban csinálni, mire van szüksége a mi közösségünknek. Ez az az erő, amely itt tart. Bármikor, amikor hazaérek és elhaladok a bácskossuthfalvi tábla mellett, dudálok, integetek a táblának. Én így érkezem haza, és azt látom, hogy a gyerekeim is átveszik ezt a szokást. A borászat számomra az emberek közelségét hozza meg. Nagyvállalkozóként inkább távolságtartást élek meg, viszont a borászat egészen egyedi dolgokra képes – fogalmazott, hozzáfűzve, a borászat olyan közösségi tér, ahol érezni lehet az emberek szeretetét, és ez is egy olyan táplálék, ami élteti az embert, itt, a szülőföldjén.
Homolya Horváth Ágnes, Méhes Béla, Batalo Balázs Melinda, Bálint Németh Eszter és Janek György (Gergely József felvétele)
