A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban Csekén ezen a napon fejezte be – „a magyar nép zivataros századaiból” vett példákra épített költeményét – a Himnuszt. Az emléknapon a magyarság szerte a világban, így Vajdaságban is megemlékezett a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket szerveztek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartottak.
KIÁLLÍTÁSSAL ÉS KONCERTTEL ÜNNEPELTEK MAGYARKANIZSÁN
Kiállítással kezdődött a magyar kultúra napi eseménysorozat a Dobó Tihamér Képtárban Magyarkanizsán, melyet barokk koncert követett a Regionális Kreatív Műhely próbatermében. A Bicskei Zoltán nevéhez köthető szervezést a helyiek már megszokhatták, hogy egyet jelent olyan művészek idevonzásával, akik szavára és hangjára érdemes odafigyelni. Az igényes és színvonalas programok olyannyira nem mindennapiak voltak most is, hogy a távolabbról érkező látogatók is a közönség soraiban foglaltak helyet, de a bemutatkozók között messziről érkezett vendégek is voltak. A Magyar Képzőművészeti Akadémia építőművészeti tagozata és köztestületi tagjai mutatkoztak be elsőként, volt aki személyesen, a falakról pedig a többiek meghökkentően szép munkái köszöntek vissza. A Mai magyar építészet nevet viselő kiállítás megnyitóján Tóth Vilmos építész, az Akadémia magyarkanizsai tagja és Turi Attila, a Tagozat vezetője beszéltek Bicskei Zoltán üdvözlő szavai után, aki elmondta, hogy úgy tartják a bölcsek, hogy a teremtett világban mindennek van egy sajátos rezgése és aritmikája. Elmondása szerint minden kultúrának van egy sajátossága, a magyarra azt mondják, hogy ez a zenén és beszéden keresztül jut leginkább kifejezésre, mely a látszólagos szabálytalanság ellenére is az egyensúlyra törekszik.
A kora barokk-koncert koronázta meg a magyar kultúra napi eseményt Magyarkanizsán, ahol február 15-éig az építészek alkotásai továbbra is megtekinthetőek.
ŐRTÜZEK ÓBECSÉN
Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben szombaton este ünnepi műsort tartottak a magyar kultúra napja alkalmából Őrtüzek címmel. Postáné Pető Györgyi, a Csongrádi Múzsa Művészeti Egyesület 2000 tagja, a Batsányi János Gimnázium tanára ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy egy nép nem az országhatártól lesz nemzet, hiszen az csak területet jelöl, a nemzet alapja az összetartozás. Kiemelte: kultúránk, nyelvünk örökség, amit a múltból kaptunk, de a jövőnek tartozunk vele.
A műsorban fellépett a Petőfi kultúrkör Kiscimbora táncegyüttese és a törökbecsei Jókai Mór MME Csalogató táncegyüttese a Fokos zenekar kíséretében, illetve közreműködött Rókus Zoltán színművész, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja. A produkció szerzői és rendezői Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs voltak.
– Arra törekszünk, hogy minden évben méltó módon ünnepeljük meg a magyar kultúra napját az egyesületünkben. Mi, magyarok büszkék lehetünk több mint ezeréves hagyományainkra, van miből merítenünk, hisz gazdag örökséget hagytak ránk, mellyel megmaradásunk érdekében jól kell tudnunk gazdálkodni. Az Őrtüzek című műsorunkban arra szeretnénk rámutatni, hogy mi magunk vagyunk azok, akik ezeket az őrtüzeket tápláljuk. Minden fellobbanó láng egy őrállás égő igazolása. A műsor alkalmat ad arra, hogy egy kicsit megállva részesei legyünk ennek az egységnek és rácsodálkozzunk kultúránk sokszínűségére, megerősödjünk azokban az értékekben, amiket képvisel. A kultúránk, a hagyományaink fontos részét képezik az identitásunknak – mondta Ricz Róbert, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör elnöke.
A rendezvény a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.
VÁNDOROK TOPOLYÁN
A topolyai Művelődési Ház a magyar kultúra napja tiszteletére bensőséges műsorral kedveskedett a színházlátogatóknak. Szombaton este a közép- bácskai kisvárosban is bemutatták a topolyai születésű Crnkovity Gabriella által rendezett Vándorok című produkciót, melynek premierje az Újvidéki Színházban tavaly decemberben volt. Az ötvenperces előadás az elmenni-maradni mindig időszerű témáját dolgozza fel neves költőink, Domonkos István, Fehér Ferenc, Sziveri János, József Attila, Radnóti Miklós verseinek segítségével. A műsorban elhangoztak a színészek saját levelei is, amelyeket elképzelt vagy valós családtagjaikhoz, ismerőseikhez írtak, illetve Latinovits Zoltán Ruttkai Évához írt leveleinek részletei.
Megjelenik a gyerekkor és a fiatalság hétköznapjainak, ünnepeinek rendje, a vajdasági táj szépsége, az almafa virágzása, a napraforgómezők, a Tisza-élmény, a nagyszülők világának visszaidézése, a vasárnapi tyúkhúsleves is, de a szép emlékek ellenpontjaként a szülőföldtől távol élők gyötrő honvágya, a jelenkor kuszasága is bemutatásra kerül.
Az ünnepi előadást a topolyai színházteremben vastapssal jutalmazták. A vendéglátók ajándékkossárral kedveskedtek a színészeknek, de a művészek sem érkeztek üres kézzel: a kulturális élmény lezárásaként jófajta házi pálinkával és omlós almáspitével kínálták a közönséget.
„HOVÁ, HOVÁ AZ ÉGI ÚTON?” ÉS KARC SZABADKÁN
Pénteken este a magyar kultúra napja alkalmából a szabadkai Csáth Géza Művészetbaráti Kör „Hová, hová az égi úton?” címmel Petőfi Sándor verseiből tartott műsor-összeállítást a szabadkai Zeneiskola hangversenytermében. A műsor Görög Noémi zongoraszámával vette kezdetét, majd dr. Hózsa Éva egyetemi tanár mondott rövid bevezetőt, melyben Petőfi Sándor költészetét méltatta. Dr. Hózsa Éva kiemelte, hogy a nagy magyar költő 1823-ban született, abban az évben, amikor Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. Rámutatott arra, hogy az elmúlt időszakban kevés szó esett Petőfi Sándorról, holott néhány évvel ezelőtt például élénk vita folyt halálának körülményeiről, de ezek a viták abbamaradtak, és ma a közbeszédben alig hallani a költő nevét. Reményét fejezte ki, hogy ezen a Petőfi-bicentenárium változtatni fog. Emellett elmondta, hogy Petőfi volt az első magyar költő, aki a költészetből tudott megélni, és saját korában valóságos – mai szóval élve – médiasztárnak számított. A bevezető után a művészetbaráti kör tagjai Petőfi Sándor verseket szavaltak. Elhangzott többek között A király esküje, A XIX. század költő és A puszta télen című költemények. Görög Noémi és Görög Enikő pedig Bartók Béla zongoraszámaival tették színesebbé az estet. A műsor-összeállítást Horváth Emma rendezte.
A kör tagjai Petőfi verseket adtak elő (Fotó: Patyi Szilárd)
A kArc irodalmi kávéház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulata közös ünnepi műsorral készült pénteken este a magyar kultúra napja alkalmából, a Jadran színpadon, ahol a költészet találkozott a zenével. Az idén tízéves a kArc, így a közönség egy válogatást hallhatott a múlt évtized műsoraiból. Az est fellépője a kArc zenekar volt, azaz Miroslav Jovančić, ifj. Kucsera Géza, Sánta Zoltán, Garai Róbert és Pálfi Ervin, valamint Pámer Csilla, Magyar Zsófia, Baráth Attila, Ralbovszki Csaba, Mezei Zoltán, Kovács Nemes Andor, Nyári Ákos és Kalmár Zsuzsa.
– Ha megkérdezzük egymástól, hogy mi a magyar kultúra, hiszem azt, hogy mindenkinek más lesz a válasza. A kultúra talán az, amibe beleszületünk, az anyanyelvünk, az első szavak, amiket az anyánktól hallunk, a gyerekkori játékok, a mesék, az ünnepi szokások, a hétköznapi szertartásaink, egy bizonyos kor után pedig, Kodály szavaival élve nem más, mint tanulás. A kultúrát megszerezni, megtartani nehéz, elveszíteni pedig nagyon könnyű – mondta Kalmár Zsuzsa.
A hangulatos estet Baráth Attila videói színesítették.
