Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” Lk 6,17.20-26
Krisztusban kedves testvéreim!
Ha elgondolkodunk a mai evangéliumon, igazán mélyen a szívünkbe zárjuk, akkor rájöhetünk az igazságra, amit nem kell szégyellnünk bevallani magunknak és Istennek, hogy igen sokszor hajlamosak vagyunk könnyű örömökből álló, áldozatoktól mentes, olcsó boldogságot keresni az életünkben. Jézus ezeket a könnyen szerzett áldozat nélküli boldogságokat akarja kiiktatni az életünkből. Ezért a mai boldog mondásokkal azt javasolja, hogy magát a boldogság ideálunkat alakítsuk át, az Ő tanítása szerint. Boldogok azok, akiknek a lelke elég emelkedett ahhoz, hogy legfőbb vágyuk az legyen: úgy élni, mint a mennyei Atya gyermekei. A szegénység, a könnyek, az éhezés, az üldözés nem feltételei annak, hogy a Jézus hozta boldogsággal legyünk boldogok. A balsors nem egyfajta előfeltétele ennek, mintha sírni és éhezni kellene ahhoz, hogy megismerjük az igazi boldogságot. A nyomor, a fogság, az éhség, a könnyek Jézus szerint is az emberi boldogtalanság különböző szempontjai: ha Jézus mégis boldogoknak nevezi azokat, akiket e bajok sújtanak, azért teszi, mert nem másért jött, mint hogy megszabadítsa őket bajaiktól. Más szóval Jézus egy új utat kínál a problémákból való kilábalásból, egy új utat nyújt azoknak, akik bajban vannak. A Jézus boldogmondásai egy lét-átalakító folyamatba viszik bele az embert. Itt tehát egy felhívásról van szó. Nem általános jellegű igazságot fogalmaznak meg – boldogok a boldogtalanok –, hanem egy magatartásformára akarnak rá bírni, arra szólítanak fel, hogy osztozzunk Jézus életében. Jézus életében osztozva az a boldogság vesz körül, ami nem a könnyű örömökből álló, olcsó boldogság, hanem az emberhez méltó, az Isten gyermekeinek nagyságához méretezett igazi boldogság, az a boldogság, hogy szeretünk, és szeretve vagyunk, nem pedig az, hogy kósza felszínes vágyaink kielégülnek. Ezért is teszem a hangsúlyt a mai elmélkedésben az első boldog mondásra: „Boldogok vagytok, ti, szegények.” Lukács evangélista, csak szegényeket említ viszont Máté evangéliumában ez áll: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”.„Lélekben” azt jelenti: gyökerében, lényünk legmélyén. A lélekben való szegénység a szeretet belső lényege. Szegénynek lenni lélekben azt jelenti, hogy lemondunk önmagunk birtoklásáról, azaz egyrészt kiszolgáltatjuk magunkat Istennek, másrészt ráhagyatkozunk saját boldogságunkat illetően. Ezért a szegényt két rövid mondat határozza meg: „Hiszek neked” – ez a hit, és: „Rád bízom a boldogságomat” – ez a remény. Így a szegény a hitre és a reményre támaszkodva a szeretetben él: így tud szolgálni, tudja magát a másik és a mások szolgálatára szentelni, mert megszabadult béklyóitól. S aki így éli életét azé lesz a mennyek országa, vagyis az Istennel való bensőséges kapcsolat. Tehát a „szegény” szó bibliai értelemben nem jelent szükségképpen az anyagi értelemben vett szegénységet. De Lukácsnál érthetjük úgy is, hogy anyagi szegénység, mert ő az evangéliumát elsősorban a szegényeknek írta, azokat pártfogolja, akik szükséget szenvednek. Ezek a fizikai szükséget szenvedők Lukács boldog mondásaiban Jézus missziójának sajátosságát jelenítik meg, hiszen Jézus elsősorban a szegényekhez, a kitaszítottakhoz, a megvetettekhez jött szolgálni. Aki anyagilag szegény az is lehet boldog, mert a szegénységét rá meri bízni az Istenre, mindenét, amije van, és Tőle várja a boldogulást. Nincs az, amit ne Istentől kaptunk volna. Tehát ki a boldog és miért? A boldogság nem azonos a felszínes örömmel, az ujjongással, a gondtalan élettel. Mert vannak jólétben élők, akik boldogtalanok; vannak olyanok, akiket senki sem üldöz, mégsem boldogok. Az evangéliumi boldogság válasz arra a kérdésre, hol van Isten az életünkben, a szenvedésünkben? Ha képesek vagyunk meglátni Istent, akkor is, amikor hiányoznak a legalapvetőbb anyagi szükségleteink, amikor képesek vagyunk megfogni Isten kezét akkor is, amikor az emberek üldöznek bennünket, megvetnek és kigúnyolnak a hitünkért, akkor boldogok vagyunk és leszünk. Boldog az az ember, akinek élete Istenben van lehorgonyozva. Boldog az, aki tudja, hogy minden élet értéke Istentől van. Boldog az, aki érzi, hogy mindenben Istentől függ. Boldog az, aki elfogadja Isten reá vonatkozó tervét. Csak az olyan ember lesz igazán boldog, aki képes elfogadni Jézus tanácsát az igazi boldogságról, aki Jézus módjára teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti az Istent, és megnyílik Isten felé.
Krisztusban kedves testvéreim!
Jézus a boldogság mondásokkal saját életmódját írja le. Ő élt szegényként, Ő sírt a sírókkal, Ő volt szelíd és alázatos szívű, Ő éhezett az Atya akaratának teljesítésére, az Ő szíve volt átlátszóan tiszta, Ő a békesség adója, Őt üldözték és ölték meg az isteni igazságért. Szűk és tövises utat járt az Úr Jézus, és mégis boldog volt. Volt öröme, melyet senki tőle el nem vehetett, és ezt az örömet szánja nekünk is.
Ámen.
