A kedden tragikus hirtelenséggel elhunyt Patócs László újságíró, író, szerkesztő, kritikus és tanár földi maradványait csütörtökön helyezték örök nyugalomra a zentai Szent Anna-temetőben.
A 35 éves korában elhalálozott Patócs László Zentán született 1986-ban, dolgozott az Újvidéki Rádióban, az újvidéki Magyar Tanszéken, Szabadkán magyar nyelvet és irodalmat tanított a Paulinumban. A Híd Kör Egyesület alapító tagja volt. 2015 őszétől 2016 őszéig a Magyar Szó Kilátó című mellékletét szerkesztette, később a Híd folyóirat főszerkesztője volt.
Az elhunytat ft. Tojzán László, a Paulinum prefektusa és Virág Gábor, a Forum igazgatója, László barátja és írótársa búcsúztatta. Virág szavaiból idézünk.
– Kevésnek bizonyultam, ezért csak tologatni tudtam magam előtt a szavakat, amelyek sehogysem akartak értelmes mondatokká összeállni, hogy valamiféle támaszt nyújthassanak, és segítsenek értelmezni az értelmezhetetlent. Súlytalanná és fölöslegessé váltak a szavak, a kedd reggeli hír, aztán pár perccel később Laci hangja, amint az Újvidéki Rádió rikkancsaként beleharsogja az éterbe: „Újságot tessék!“, kirántották alólam a megszólalás bizonyosságának talaját, s ugyanolyan súlytalanná váltam, mint a mondatok, amelyek róla akartak szólni, de csak a mi végtelen fájdalmunkat visszhangozták. (...) Volt egyszer egy ember, aki úgy írta meg és lakta be Újvidék, Szabadka és Zenta létező és nemlétező tereit, fedezte fel és tapogatta körbe elrejtett szobrait, próbálta meg értelmezni falfirkáit, hogy közben egy olyan rejtélyes, angyalokkal benépesített univerzumot teremtett, amelynek bekezdései között ezentúl ugyanolyan magányosan fogunk tudni már csak bolyongani, mint a közös terekben, amelyeket egykor, immár az elmúlt életünkben belaktunk.
Fotó: Fehér Miklós
