Magyarország május 21-étől fél éven át tölti be az Európa Tanács elnöki tisztségét, ennek köszönhetően vissza nem térő lehetőség kínálkozik a nemzeti kisebbségek jogai kérdéskőrének előremozdításában. Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős miniszteri biztosa a tervekről, az Európai Unió és az EU viszonyulásáról a témakörhöz, a javasolt megoldásokról, a nemzeti kisebbségvédelem előmozdításának létfontosságáról beszélt a Magyar Szónak adott exkluzív interjúban.
Magyarország fél évre átvette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöki tisztségét. Hallhattunk már arról, hogy nagy figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére. Miben fog ez megnyilvánulni?
– Valóban, Magyarország május 21-én vette át Németországtól az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnöki feladatait, és ezt a funkciót november 17-én fogja átadni Olaszországnak. A magyar kormány jóváhagyta az elnökség alatt hangsúlyosan képviselendő magyar prioritásokat. Ezek közé tartozik a nemzeti kisebbségek hatékony védelmének előmozdítása; a jövő generáció: ifjúságpolitika, gyermekjogok, gyermekek és fiatalok lelki egészsége, családi értékek védelme, társadalmi felzárkóztatás és a romák lehetőségei; vallásközi párbeszéd; a jövő kihívásai: kiberbűnözés, mesterséges intelligencia; a környezetügy: európai tájvédelem, élőhelyek védelme, az egészséges környezethez való alapvető jog és fenntartható fejlődés. Mint látható, az első helyen a nemzeti kisebbségeket érintő téma áll, hiszen a magyar külpolitikának ez az egyik alappillére.
A fél év során négy konferenciát szervezünk, amelyek egymásra épülnek. Az első június 29-én lesz Strasbourgban és az Európa Tanács (ET) jelenlegi nemzeti kisebbségvédelmi lehetőségeit, az eddigi sikereket és kihívásokat fogja tárgyalni. Az előadók között lesz az ET főtitkára, Gulyás Gergely miniszter úr, az ET Parlamenti Közgyűlésének tagjai – Németh Zsolt és Juhász Hajnalka –, de Kovács Elvira is, az Emberjogi Bíróság képviselője és mások. A pandémia miatt várhatóan hibrid formában fogjuk megrendezni.
A második konferenciát szeptember elején Budapesten tartjuk az ET Ifjúsági Központjában. Ez alkalommal lehetőséget adunk az etnikai kutatóintézetek képviselőinek véleményük és munkájuk eredményeinek bemutatására. Meghívást kapnak a bolzanói, flensburgi, ljubljanai, budapesti intézetek is. Továbbá megszólítunk jogvédő intézeteket is, például a sepsiszentgyörgyi Mikó Imre Intézetet, valamint bemutatásra kerül az ET által a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatalok lehetőségeiről készített jelentés is.
A harmadik tanácskozás szintén Budapesten lesz, és a nemzeti kisebbségvédelem európai jó gyakorlatainak a bemutatását tűzzük ki célul, és napirendre kerül a közép-kelet-európai gyakorlatok és az autonómiák kérdésköre is.
A negyedik értekezletet Strasbourgban rendezzük meg, és a jövőről fog szólni. Neves politikusokat, szakembereket hívunk meg, hogy mondják el véleményüket a nemzeti kisebbségvédelem jövőjéről, milyen követendő utak vannak/lehetnek annak érdekében, hogy megőrizzük a sokat hangoztatott európai diverzitást, sokszínűséget és nemzeti identitásokat.
Az Európa Tanács jóval több országot ölel fel, mint az Európai Unió. Arra viszont nincsenek eszközei, hogy határozatait végrehajtassa. Az Uniónak lennének, ez a szervezet viszont ódzkodik attól, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozzon. Hatással lehet-e az Európa Tanácsnak a kisebbségi kollektív jogokat támogató esetleges állásfoglalása az Unió viszonyulására?
– Az Európai Unió legutóbb a Minority SafePack európai civil kezdeményezés elutasításával újra megmutatta, hogy nem kíván a nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozni. Az ET-t viszont úgy lehet jellemezni, mint az európai demokrácia műhelyét, ahol a kilencvenes években megszületett az a két dokumentum, és mindkettő manapság az európai nemzeti kisebbségvédelem alapjait képezi. A kisebbségvédelmi keretegyezményről, valamint a kisebbségi és regionális nyelvek kártájáról van szó. Az aláíró országok számára a két dokumentum előírásai kötelezőek, de nem kikényszeríthetők. Ezeken túl több olyan határozat is van, melyek képviselői jelentések alapján készültek – a legfrissebb a Kovács Elvira által jegyzett, ez év áprilisában elfogadott jelentés –, melyek alkalmazása jelentősen javíthatna a nemzeti kisebbségek védelmén. Sajnos mindez a soft law kategóriába tartozik. Bár ha kétoldalú szerződésekben ezekre a szerződő felek hivatkoznak, akkor kötelezővé válnak. Erre van példa, mind a magyar–román, mind a magyar–szlovák alapszerződésben hivatkoznak a felek az ET 1201-es határozatára.
Sajnos az EU és az ET között inkább egyfajta versengést tapasztalunk, minthogy együttműködés volna. Pedig az ET-ben nagyon sok európai probléma kerül terítékre és kidolgozásra. Ezeket az Unió és intézményei használhatnák, hogy megalkossák a megfelelő kötelező érvényű szabályozást. Reméljük, a jövőben ez megtörténik.
A kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack sorsa bizonytalan, mert az Európai Bizottság elvetette a kezdeményezést, annak ellenére, hogy összegyűlt a szükséges aláírás. A nemzeti régiókra vonatkozó kezdeményezést még több országból még többen támogatták. Erről csak a későbbiekben tárgyalnak. Vajon a Minority SafePack sorsa végleg megpecsételődött? És mire számít a régiós kezdeményezés tekintetében?
– A Minority SafePack sorsa az EU-n belüli demokráciadeficitre világít rá. Tudomásom szerint a kezdeményezők bírósági útra terelik az ügyet. Ez újabb reményt ad, hogy az ügy visszakerül a politikai főasztalra. A régiós kezdeményezés szintén sikeres. Ennek elutasítása csak megerősítené a véleményt, hogy az EU – ezen belül az Európai Bizottság – komoly reformra szorul. Egy demokratikusnak mondott intézmény nem teheti meg, hogy több millió polgára, több országos és regionális parlament, valamint az Európai Parlament véleményét figyelmen kívül hagyja.
Ön és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott együtt készítették el A nemzeti kisebbségvédelem javasolt alapelvei az Európai Unióban elnevezésű dokumentumot. Melyek ezek az alapelvek, és mi lett, illetve mi lehet a későbbiekben a dokumentum sorsa?
– Az általunk készített dokumentum azokat az axióma jellegű elveket tartalmazza, melyek egységes európai jogi keretet biztosíthatnának a nemzeti kisebbségvédelem területén. Az öt alapelv a következő: a nemzeti kisebbségek védelme nem belügy, hanem európai ügy; a nemzeti kisebbségvédelem alapját az identitásvédelemnek kell képeznie; az identitásvédelemhez szükségesek mind az egyéni, mind a kollektív jogok; a nemzeti identitásnak nem kell feltétlenül követnie az állampolgárságot.
Ennek a két fogalomnak az EU-n belül nem kell antagonisztikusnak lennie, tekintettel a közös értékrendre, gazdasági, politikai, katonai érdekekre. Európában a történelem folyamán a határok gyakran változtak. Például egy Kárpátalján élő embernek élete során legalább ötször kellett volna identitást váltania. Ez képtelenség.
A nemzeti kisebbségeket államalkotó közösségeknek kell tekinteni azokban az államokban, amelyekben élnek. Ezek a közösségek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek és alkotnak, értékeket teremtettek, melyek mind Európát, mint az adott országot gyarapítják. Legtöbbször ezek a közösségek több értéket teremtettek az adott régióban, mint az aktuális többségi nemzet.
Ez a dokumentum bemutatásra fog kerülni az Európa Tanácsban elnökségünk ideje alatt, és célunk, hogy az említett alapelvek alapját képezzék egy kötelező érvényű európai keretszabályozásnak. Minden lehetőséget ki fogunk használni e cél elérésére.
Úgy tudom, az EU-ban nem foglalkoznak a nemzeti kisebbségek kollektív jogaival. Ezt azzal magyarázzák, hogy az egyéni jogokon keresztül a kollektív jogok is érvényesülni tudnak. Nyilván ön ezzel nem ért egyet. Elképzelhető-e jelentős előrelépés a kollektív jogok deklarálása nélkül?
– Több országban a kollektív jogok egyes elemeit elfogadja a többségi hatalom. Ezek főleg oktatási, nyelvhasználati jogok. A kollektív jogok teljes elismerése viszont ennél többet jelent. Például a nemzeti jelképek használatát vagy politikai jogokat, beleértve az autonómiát.
Egy közösség nem jelenti a tagok egyszerű tömegét, hiszen a közösség más és magasabb rendű kapcsolatokat is jelent a tagok között. A nemzeti közösségeknek van identitásuk is. Közös nyelv, kultúra. Az ezekhez tartozó tevékenységek gyakorlásához kollektív jogok kellenek. Ha ez nincs meg, a közösség széteshet, elveszítheti identitását, asszimilálódhat. Ezért állítjuk, hogy a mostanában nagyon hangoztatott elv, miszerint a kisebbségeknek integrálódniuk kell a többségi társadalomba, kollektív jogok biztosítása nélkül asszimilációhoz vezet. Továbbá nem értek egyet azzal a tétellel sem, hogy nem jó, ha párhuzamos társadalmak jönnek létre. Szülőföldem, Erdély történelmét hozom példának. Mai szóhasználattal ott magyar, német, román társadalmak léteztek, és értéket teremtettek. Mindegyiknek a nyoma megtalálható. Véleményem szerint ha akár Dél-Tirol példáját vesszük, amennyiben megvannak a megfelelő egyeztetési mechanizmusok, ez nem okoz társadalmi feszültségeket. A hatalomnak tudomásul kell venni, hogy a többségi státusz nem hegemóniát, uralkodást jelent a kisebbség felett. Hangsúlyozom: őshonos nemzeti kisebbségekről beszélünk. Ezt azért tartom fontosnak, mert erős a tendencia az őshonos és a bevándorló, migráns kisebbségek összemosására. Számunkra ez elfogadhatatlan.
Láthatjuk, hogy az Unió politikája igencsak balra és liberális irányba tolódott. Tapasztalatai szerint mennyire jellemző ez az Európa Tanácsra? Ha igen, akkor borúlátóknak kell lennünk a kisebbségi jogok ügyében? Ha viszont az Európa Tanács következetesen kiáll az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak szavatolása mellett, elképzelhető, hogy erre az Unió is rávehető?
– Sajnos a balliberális eltolódás tapasztalható az ET-ben is. Elveinket és céljainkat nem szabad feladni, hiszen a létünkről van szó. A nemzet egyharmada az anyaország határain kívül él. Nem mondhatunk le erről a nemzetrészről, de arról az ezeréves magyar kultúráról sem, mely az elcsatolt területeken található. Ezt ápolni és gyarapítani kell. Ha sziszifuszi munkának is tűnik a nemzeti kisebbségek jogaiért folyó küzdelem, akkor is ezt kell folytatni. Nem véletlen, hogy a magyar külpolitika egyik fő pillére a határon túli nemzetrészek ügye, mert az első világháború utáni „új világ” teremtése nemzetünket szétszabdalta. Ha kilépünk a magyar problematikából, látjuk, hogy európai szinten is ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni a béke és stabilitás megőrzése érdekében.
Az ET jelenlegi vezetésének egyik prioritása az EU-s kapcsolatok javítása, hatékonyabbá tétele. Reméljük, sikerülni fog.
Bennünket, vajdasági magyarokat, a mi helyzetünket példaként szokás emlegetni, ön hogyan tekint erre?
– Szerbiában a nemzeti kisebbségekre vonatkozó szabályozás jelenleg a régió egyik legjobb szabályozása. A törvények széles körű jogokat biztosítanak. Tudomásom szerint meg kell még oldani egyes törvények harmonizációját egymással, de esetenként az alkalmazásuk nehézségekbe ütközik. Természetesen a nemzeti kisebbségek jogainak szabályozása egy folytonos folyamat, mely a demokrácia fejlődésével, fejlesztésével jár. Ha van politikai akarat, akkor a felmerülő kérdések megoldhatók. Ez abból is következik, hogy Szerbia egyike azon államoknak, melyek megértették, hogy a közép-kelet-európai országoknak, nemzeteknek össze kell fogni a kölcsönös tisztelet és megbecsülés alapján annak érdekében, hogy sikeresek legyünk a globális, változó világban. Összefogás nélkül mindannyian vesztesek leszünk.
