Nem könnyű összefoglalni Horváth Dénes nagybecskereki mesterszakács eddigi életútját, pedig még csak 27 éves. Nagybecskerek, Belgrád, Marbella (Spanyolország), Szardínia (Olaszország) és London voltak eddigi megállóhelyei. Most a szülővárosában dolgozik, és közben tanít is.
Nemrég óta a legismertebb nagybecskereki étterem vezetője, ahol ebben, a vendéglősök számára kedvezőtlen időben is nagy a nyüzsgés. Nem ritka, hogy előre kell helyet foglalni. Több mint harminc szakács és felszolgáló igyekszik a vendégek kedvébe járni, Horváth Dénes „vezényletével”.
– Nem nehéz szakácsnak lenni, de mégse lehet mindenki az. Ugyanis nem mindenki bírja az állandó stresszhelyzetet, a munkamenet folyamatos változását. Amikor megjön a rendelés, akkor arra gondolni, hogy megvan-e hozzá minden összetevő, mennyi idő kell az elkészítéséhez, hogy kombináljuk össze. Ebben a pillanatban is harminc ember várja az ételt, 15 perc alatt mindenki meg kell hogy kapja. Menet közben – rövid idő alatt – sok döntést kell hozni. Emiatt fontos, hogy a legtapasztaltabb ember irányítsa a dolgok menetét, akár egy zenekarvezető – mondta.
A konyhában mindig nagy a nyüzsgés, fehér ingben a séf (Fotó: Kecskés István)
Már gyerekkorában eldöntötte, hogy szakács lesz. Elhatározásán az sem változtatott, hogy jó tanuló révén mást is választhatott volna. Viszont jó eredmény kellett ahhoz is, hogy bekerüljön a szakácsképző iskolába. Ugyanis akkoriban kezdtek divatba jönni az úgynevezett sztárszakácsok és sok fiatal vonzónak látta a szakmát.
– Három év után, miután befejeztem itt Becskereken a középiskolát, átköltöztem Belgrádba a főiskolára, ahol fontos volt a nyári idő folyamán dolgozni valahol. Első évben sikerült kimennem Spanyolországba és ott dolgozni hat hónapig egy nagyon ismert étteremben. A harmadik évben kimentem Olaszországba, Szardínia szigetére és ott dolgoztam négy hónapot. Miután befejeztem a főiskolát, kiköltözködtem Angliába – ecsetelte.
Horváth Dénes a királyi családok körében kedvelt londoni Claridge's szállodába került.
– Ott nagyon sok mindent megtanultam. Ez egy olyan hotel volt, ahova a világ minden tájáról nagyon híres és gazdag vendégek jönnek. Mindenki azt várta el, hogy főzzem meg a saját ételét. Úgyhogy valójában egy helyen voltam és a világ forgott körülöttem. Állandóan új és új dolgokat kellett tanulnom. Volt olyan is, hogy egy napra húsz különböző vendégnek, különböző alapanyagokat kellett beszereznem, mert ők épp azt szeretik és persze készek azt megfizetni – mesélte.
Négy és fél év után döntenie kellett, hogy kint marad-e végleg, vagy megpróbál itthon szerencsét próbálni. Az utóbbi mellett döntött. Mint mondta, nem bánta meg. Itthon is megtalálta a helyét és hosszabb távra tervez itthon maradni. Szerinte Nagybecskereknek nagy lehetőségei vannak a vendéglátóiparban és egy tisztességesen dolgozó szakácsnak mindig volt és lesz is munkája – ebben a nehéz helyzetben is. Az étterem vezetése mellett a helybeli középiskolában a magyar nyelven tanuló leendő szakácsoknak próbálja továbbadni a tapasztalatait.
