Sokszor hangoztatott tény, hogy a vajdasági magyar közösség érdekét az szolgálja, ha mihamarabb megtörténik Szerbia uniós csatlakozása. Számos okból van ez így, legyen szó gazdasági megfontolásokról, a szabad és vámmentes áruforgalomról, pénzügyi támogatásokról, de sokat vet a latba a személyi, családi kapcsolattartás megkönnyítése is. Gondoljunk csak az utazási korlátozások közötti különbségekre, ha az illető ország EU-n belül vagy azon kívül helyezkedik el. Az elmúlt évek során ennek a közösségi érdeknek a képviselete mentén dolgoztam és dolgozom most is, amikor az Európai Parlament hamarosan ismét napirendjére tűzi a Szerbiáról szóló jelentését.
Az elmúlt évek során begyűjtött tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy az Európai Parlament a fő uniós intézmények közül a leginkább bővítéspárti, ellentétben az Európai Tanáccsal, ahol a kétkedő és húzódozó nyugati tagállamok miatt nagyon nehezen halad előre ez a kérdéskör. Ezért is tartom fontosnak, hogy az Európai Parlamentből minél pozitívabb hangvételű jelentések kerüljenek ki, hogy ellensúlyozzák a kétkedő hangokat a Tanácsban. Az elmúlt hetekben azonban az Európai Parlamentben is megjelentek – elsősorban a baloldali frakciókban – azok a hangok, akik olyan témákat és kritikákat fogalmaznak meg, amiknek szinte semmi köze Szerbia uniós tárgyalásaihoz és azokhoz a feladatokhoz, amelyeket az országnak el kell végeznie annak érdekében, hogy elérje a tagsághoz szükséges szintet, ugyanakkor politikai értelemben lassíthatják a csatlakozási tárgyalások tempóját. Nincs meg a szükséges objektivitás. De vizsgáljuk meg a tényeket közelebbről.
Szerbia esetében az európai parlamenti jelentésekben értékelésre kerülnek az jogállamisági intézmények, a parlament, a bíróságok és közigazgatási szervek működése, reformja, de a médiaszabadság és az újságírók helyzete, vagy a korrupcióellenes harc fokozásának szükségessége és nem utolsósorban a bennünket is érintő kisebbségjogi helyzet kérdése. Az idén azonban, a már említett baloldali és liberális frakciókból érkezett módosítási javaslatok okán a szövegben megjelentek olyan témák is, mint például a koszovói helyzet kapcsán a Donald Trump volt amerikai elnök jelenlétében kötött washingtoni egyezmény kritikája, vagy a transzneműek identitásváltásához szükséges jogi keret hiányának felrovása, de kitérnek a koronavírus elleni védőoltáshoz való hozzáférési jogra is, ami lássuk be, egy olyan téma, amiben Szerbia lekörözi az Európai Uniót. Az ilyen keresetlen kritikák pedig nem csak kiváló kapaszkodót jelentenek a bővítés ellenzőinek, hanem egyúttal politikai nyomást is gyakorolnak az indítványozó képviselőkkel ellentétes oldalon álló szerbiai kormányzatra.
Megfigyelhetjük, hogy Szerbia vonatkozásában is egy olyan forgatókönyv kezd előttünk kibontakozni, mint amit már Magyarország kapcsán megtapasztalhattunk. A magyarországi ellenzék az Európai Parlamentet és az egész uniós szintet arra használja fel, hogy támadja Orbán Viktort és a magyar polgári kormányt. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a példa ragadós és előszeretettel kezdik alkalmazni más konzervatív kormányok ellen is, mint amilyen a szerbiai.
Köztudott, hogy a politikai nézeteltéréseket és úgy általában a politikai vitákat nem lehet külföldről megnyerni. Nemzetközi szervezetekben elfogadott határozatok és rezolúciók nem tudják kiváltani a választásokon való részvételt, mert egyszerűen ezek az eszközök nem erre lettek kitalálva. A politikai vitákat belföldön kell megvívni, erre pedig a legalkalmasabb módszer a választások való megmérettetés. Ami azonban tagadhatatlan, hogy ezek a határozatok és jelentések arra kiválóak, hogy feketébbre árnyalják a képet, ami egy csatlakozásra váró tagjelölt ország esetében egyenesen a tárgyalások lassulását jelentheti, hiszen a szkeptikus országoknak és vezetőinek mindezek a „rossz hírek" kapaszkodót jelentenek a folyamatok lassításának megindokolásához.
Mindezért számomra úgy tűnik, hogy most első ízben a szerbiai országjelentés is próbál több lenni, vagy többnek látszani, mint ami az eredetileg neki szánt szerep és ez nem szolgálja a bővítés felgyorsítását. Ez pedig ellentétes a mi közösségileg megfogalmazott érdekeinkkel is.
A folyamatnak még nincs vége, hiszen a jelentés csak a szakbizottsági szakaszon van túl. A szerbiai ország-jelentéshez kapcsolódó határozatról az Európai Parlament március végén fog szavazni, és addig maga a szöveg is változhat. Mindazonáltal az eddigi tapasztalatok sajnos nem azt jelzik, hogy az Európai Parlament szeretne visszatérni a bővítést határozottan támogató uniós intézmények közé.
