Nem ragaszkodunk a történelmi, a mindenkori leg… vagy az ilyent még nem pipáltunk megfogalmazásokhoz, de a nagy folyóinkon most végbemenő vízszintalakulásokat nem árt megjegyezni. Meg lejegyezni. Nem azért, mert a vízhozamgörbék netán azzal fenyegettek volna, hogy kiverik a mennyezetet. Arról nem volt szó, és a politikusok sem fényképezkedtek homokzsákok mellett. A záporpatakokkal ellentétben a nagy folyók szintje helyenként ugyan elérte az elsőfokú készültségi szintet, néhol kiöntöttek a hullámtérre, de vízhozamukból ennél többre nem futotta. Aztán szinte egyszerre tetőztek olyan hosszú szakaszon, mint korábban (talán még) soha.
Zöld erdő mélyén, nagy Duna szélén
A Duna esetében szinte egyedülállónak számít a jelenség, hogy Komáromnál és Újvidéknél is nagyjából ugyanazon a napon tetőzött a folyó, majd kezdett el apadni. A miheztartás végett mondjuk, hogy több mint ötszáz kilométeres folyószakaszról van szó, márpedig a szokványos tetőzések és apadások ezt az utat körülményektől függően négytől hat nap alatt szokták megtenni. Ez a rendkívül szokatlan jelenség azzal magyarázható, hogy a Közép-Duna vízállását az Alpokban bekövetkezett hóolvadás tartotta szinten. A hirtelen felmelegedések hatására a hóhatár szokatlanul magasra hatolt, és azt a hóban felhalmozott vízkészletet szabadította ránk, amely máskülönben az örök hó birodalmában szokott maradni.
Szűkebb pátriánk területén viszont azzal a jelenséggel szembesültünk, mely szerint a Felső-Dunán gyors egymásutánban kialakuló árhullámok közül a hátul haladó tájainkon már ránövi magát az előtte haladóra, és egységes árhullám alakul ki. Most is így volt, ráadásul a Dráva jelentős vízhozamával tovább ragozta a történéseket. Aztán mire a Felső-Duna küldeménye a Közép-Dunán ellaposodott, addigra a Dráva is kicsintalankodta magát. Mindezek hatására az újvidéki és a – például – budapesti vízhozamgörbe annyira elüt, mintha nem is egy időszakban alakultak volna ki.
Csak futólag és helyi csemege gyanánt mondjuk, hogy míg Újvidéknél két nap alatt alig egy centit apadt a folyó, addig nyoc kilométerrel feljebb a Köves víkendtelepülésnél szombaton késő estétől vasárnap délelőttig – a helyiek mérése szerint – a vízszint öt centivel csökkent. Erről a jelenségről máskor bővebben.
A Tiszán egy vánszorgó és hosszan tartó áradást követően a tetőzések gyors egymásutánban követték egymást valamennyi olyan vízmércén, amelyek mondanivalójából tájunkra is érvényes adatokat lehet kihámozni. Szolnoknál, Csongrádnál és Szegednél is tetőzött a folyó, tehát hamarosan Zentánál is apadni fog, hiszen szombatról vasárnapra már csak hat centit áradt, elérve a +596 centis szintet, míg a rendes árvízvédelmi +600-at tesz ki. Mindebből kikövetkeztethető, hogy belátható időn belül ebből gubanc nem lesz, és – szó szerint is – megúsztuk szárazon. A hullámtéren épült víkendházakra ez nem érvényes, de az már egy másik világ.
