Szerbiában nagy a pártellenesség és a polgárok politikával szembeni érdektelensége, ugyanakkor enyhén erősödik az a felismerés is, hogy politikusok és politikai pártok nélkül nem lehet jelentősebb változásokra számítani, derül ki a Demostat friss közvélemény-kutatásának tegnap közzétett eredményeiből.
Az eredményekre kihatással volt, hogy egyre kevesebben vesznek részt az erőszakellenes tüntetéseken, részben a nyári szabadságok és a rossz időjárási viszonyok, részben amiatt, hogy a hatalom szinte egyetlen követelésnek sem tett eleget.
Srećko Mihailović, a Demostat főkutatója rámutatott, mélyebb és részletesebb kutatás nélkül nehéz a polgárok politikai tudatosságának szintjéről beszélni, de felületes benyomások alapján elmondható, a polgárokban enyhén tudatosodik, hogy pártok nélkül a politikában kevés változás történhet, ha egyáltalán történik valami.
Rámutatott, az elmúlt hetekben a tüntetéseken olyan közismert személyiségek is részt vettek, akik eddig politikaellenes nézeteket vallottak és ezt nem is titkolták, nézeteiket nyíltan felvállalták.
– Engem ez a korábbi választásokon megjelenő fehér lapokra emlékeztet, amelyekkel a közszereplők egy része véleményt nyilvánított. Akkor a politikai analitikusok arról próbálták meggyőzni a közvéleményt, hogy elenyésző, a szavazati jogukkal élők csupán 3-4 százaléka nem kívánt állást foglalni, egyik jelöltet sem karikázta be – emelte ki Mihailović.
Véleménye szerint a pártok nem dolgoznak kellő mértékben a polgárok politikai tudatosságának fejlesztésén, és arról sem beszélnek eleget, hogy azokat a változásokat, amelyekre a polgárok vágynak, csakis a pártok tudják elérni. A pártképviselők úgy tesznek, mintha a népnek magától kellene ráébrednie, hogy pártok nélkül semmit nem lehet elérni.
Mihailović kiemelte, miután szinte egyetlen párt sem dolgozik kellő mértékben a polgárokkal való kommunikáción, nincs kapcsolatuk a választókkal. Arra számítanak, hogy közvetett úton eljuthatnak a választókhoz, a televízióra és minden médiára számítanak, miközben több párt számára az ilyen jellegű kommunikáció nem hozza meg a várt eredményt.
Zoran Stojiljković, a belgrádi Politikatudományok Karának professzora is arról beszélt, hogy a politikai pártokra szükség van a változások eléréséhez, ám a jelenlegi pártok nem rendelkeznek belső demokratikus struktúrával, felelősséget sem tanúsítanak a választók felé, így a siker is elmarad. Nincs meg az az attitűd sem, amellyel meghatározott álláspontokat közvetítenének. Szerinte egy olyan hibrid társadalomban, mint a szerb, a rendszerváltás és a demokrácia megszilárdulása csak az erőszakmentes tiltakozó ellenállás és a politikai változások kombinációjával lehetséges. A tüntetések, amennyiben a követelések nem elég egyértelműek és ha bizonyos idő után nem találnak olyan eszközt, amivel azokat megvalósíthatják, elhalnak.
Vesna Pešić szociológus szerint a lakosság mintegy harmadánál (mindenekelőtt az európai orientáltságú polgárok körében) magas fokú választási absztinencia mutatható ki. Éppen ez okozza az ellenzéki pártok gyengülését. Azok a választópolgárok, akik a jelenlegi hatalmat támogatják, részt vesznek a választásokban, mutatott rá Pešić.
Nyitókép: Paraczky László illusztrációja
