Együttműködő nemzet a gyakorlatban

Helyszíni tudósítás

Az együttműködés a Kárpát-medence térségében még nem tökéletes, de jó úton haladunk – értettek egyet a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Együttműködő nemzet a gyakorlatban című kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezetője, Juhász Bálint, a vajdasági képviselőház elnöke, Iván Tamás, a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke, Marcinkó Adrián, a Külhoni Mentorprogram felvidéki kulcsmentora és Szabó Szinbád, a Hétfa Kutatóintézet kutatója a 2024-es együttműködő nemzet éve szellemében beszélgetett a külhoni vállalkozók lehetőségeiről, a mentorprogram eredményeiről. A kerekasztal moderátora Hajnal Virág, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője volt.

A KOMFORTZÓNÁN TÚL

Juhász Bálint, a Prosperitati Alapítvány korábbi ügyvezetője, a vajdasági képviselőház új elnöke elmondta, bőven lesz elszámolni valója, ugyanis Pásztor István néhai elnök egykor azt mondta, szakpolitikusként számít rá.

– Mindenkinek vállalni kell a felelősséget a közösségében. Én is így tettem, ezért immár házelnökként tevékenykedem és szolgálom azt. Úgy látom, hogy a Prosperitati Alapítvány, Nagy Zita vezetésével, jelenleg pont úgy működik, ahogyan azt szerettem volna, amikor én voltam az ügyvezetője. Ami a közösségépítést és együttműködést illeti: minden embernek megvan a maga komfortzónája. Nos, amikor együttműködés valósul meg, mindenhol vagy, de nem ebben a zónában. Ilyenkor nem a saját vállalkozásunkat, családunkat helyezzük előtérbe, hanem a közösséget – hangsúlyozta Juhász Bálint. – Mindez rengeteg lemondással, kommunikációval és zsörtölődéssel jár, de hinni kell abban, hogy a végén valami jó sül ki belőle. A munkát nem tudjuk elvégezni a vállalkozók helyett. Sokszor halljuk, hogy ne találkozókat szervezzünk nekik, hanem megrendelőket szerezzünk, de ez nem a mi hatáskörünk. Mi csak keretet tudunk szabni, platformot létrehozni a kapcsolatok teremtéséhez – tette hozzá, kiemelve, hogy figyelembe kell venni azt is, hogy az országok között minden szempontból vannak különbségek. Emiatt objektív szempontból is változásokra van szükség a siker érdekében. Kozma Mónika felvetésére reagálva elmondta, hogy a vajdasági mentorprogram első évében szintén nehéz volt elérni a vállalkozókat, a másodikban viszont már maguktól jöttek. A harmadikban már szelektálni is kellett a túljelentkezés miatt.

A VÁLLALKOZÓK ELÉRÉSE A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS

– Egész életemben az együttműködés jellemezte a munkámat. Először a nemek közötti kooperációt tanultam meg, mivel csak férfiakkal dolgoztam. Később azt láttam, hogy vannak olyan közösségi érdekek, amelyeket politikailag is érdemes megindokolni, hogy mindenki megértse, ezzel csak jól járhatunk. Amikor elkezdtük a vállalkozói közösségépítést, a legnehezebb a vállalkozók elérése volt. Szükség volt a személyes kapcsolatokra és kérésekre, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ezután viszont a jó hírünk elterjedésével, már maguktól is jöttek – fejtette ki Kozma Mónika. – A másik kihívás, hogy Romániában sok olyan szervezet létezik, amelyik vállalkozókat tömörít. Arra is figyelnünk kell, hogy ne egymásra licitálva dolgozzunk, hanem egyesüljünk – tette hozzá.

EGYEDÜL GYORSAN, CSAPATBAN MESSZIRE HALADUNK

Iván Tamás, a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke kiemelte, hogy együttműködés és kompromisszum nélkül nem létezik vállalkozás.

– Emiatt fontos, hogy közösséget építsünk, ehhez pedig az kell, hogy az egyén a második helyre kerüljön, a közösséget pedig az első helyre tegyük – mondta Iván Tamás.

Marcinkó Adrián, a Külhoni Mentorprogram felvidéki kulcsmentora 2016-ban vett részt a Kárpát-medencei vállalkozók találkozóján, Mezőkövesden.

– Ezen a rendezvényen jöttem rá arra, hogy milyen nagy is a magyar közösség. Addig egy burokban éltem Komáromban. Hiszem azt, hogyha gyorsan akarunk haladni, akkor egyedül kell mennünk, de ha messzire szeretnénk érni, csapatban kell dolgoznunk. Azt látom, hogy évről évre jobbnál jobb vállalkozók vesznek részt a mentorprogramokon. Bár még nem értük el a célt, biztos, hogy jó úton haladunk – vélekedett Marcinkó Adrián.

EZERÉVES TÖLGY

– A Kárpát-medencei együttműködést úgy tudom elképzelni mint egy ezeréves tölgyfát, amelynek messzire, szanaszét ágaztak a gyökerei, és bár összeérnek a fánál, nehézkes a személyes találkozás. Az együttműködés a tölgy lombkoronája – mondta Szabó Szinbád, a Hétfa Kutatóintézet munkatársa. – A kutatások alapján a kis- és közepes vállalkozók sokkal jobban érdeklődnek a mentorprogram iránt, mint a nagyok. Itt nagy szerepe van a bizalmatlanságnak és a vállalkozók zárkózottságának, mivel nem akarják elárulni a szakmai titkaikat, ezzel konkurenciát teremteni maguknak. Például Vajdaságban épp generáció- és szemléletváltás történik, ezzel kapcsolatban, ez látszik – mondta a kutató.

Juhász Bálint erre reflektálva elmondta, a vállalkozóknak meg kell érteniük, hogy még ha piacvezetők is egy-egy adott országban, régiós szinten már csupán porszemek. A sok porszem viszont együtt erős tud lenni.