Banja Lukában kezdődött meg Szerbia államisága napjának, az ortodox gyertyaszentelő, azaz Sretenje napjának megünneplése. A csütörtök esti díszülésen Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök is beszédet mondott, a szerb nép egységét, valamint Szerbiának a boszniai Szerb Köztársaság iránti ragaszkodását, szeretetét hangsúlyozta. Hasonló szellemben szólt az egybegyűltekhez Milorad Dodik, a szerb entitás elnöke is, elégedetten nyugtázta, hogy az idén először emlékezik meg közösen az államiság napjáról Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság.
Vučić pénteken folytatta Banja Luka-i látogatását, délelőtt négyszemközt tárgyalt Dodikkal, az ezt követően megtartott sajtótájékoztatón a felek ugyancsak a nemzeti egység őrzésének fontosságát hangsúlyozták. Vučić Szerbia rendíthetetlen támogatásáról biztosította a szerb entitás politikai vezetését és a nyilvánosságot.
Ma, szombaton Mitrovicán folytatódik az államiság napjának megünneplése, amelyre a boszniai szerbek képviselőit is várják. A Találkozunk gyertyaszentelő napján (az egyetemisták szombati, Kragujevacon megtartandó rendezvényének elnevezése Találkozzunk gyertyaszentelő napján) elnevezésű rendezvényen kellene elfogadni a Vajdaság Szerbia elnevezésű kiáltványt (a napokban még ezt úgy emlegették, hogy Vajdaság Szerbiában kiáltvány). Vučić pénteken Banja Lukában azt mondta, hogy a nyilatkozatról közfelkiáltással szavaznak. Azt ugyancsak elmondta, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséggel ezt követően kezdenek tárgyalni, hogy a kiáltvány a szerbia képviselőház elé kerülhessen.
Több belgrádi napilap pénteki számához is csatolták a hajtott, négyoldalas szórólapot, amely a Vajdaságról szóló népi kiáltvány szövegét tartalmazza. Az 5 szakaszból álló nyilatkozat két és fél oldalas. A bevezetőben megállapítják, hogy „az aktuális történések az északi szerb tartományban, a szeparatista ideológia és mozgalmak újjáéledése, továbbá a vajdasági néppel, nyelvvel és pravoszláv egyházzal kapcsolatos elgondolások kendőzetlen népszerűsítése Szerbia területi integritásának és egységének politikai és társadalmi védelmére köteleznek bennünket.”
A kiáltvány 1. szakasza a „szerb Vajdaság” történelmi kialakulásával foglalkozik, visszatekint a Római Birodalom korába, majd a török hódítások korszakába, megállapítva, hogy a szerbek a keresztény Európa védelmezői voltak, továbbá felidézi Jovan Nenad, azaz Fekete János rövid életű cárságát, majd a nagy szerb kivándorlást, valamint a Szerb Pravoszláv Egyház szempontjából legmeghatározóbb történéseket Vajdaságban, de az 1848. május 13-a és 15-e között megtartott, a Szerb Vajdaság autonóm terület kialakulásához vezető Májusi Közgyűlésről sem feledkeztek meg, mint ahogyan az 1918. november 25-én Újvidéken megtartott Nagy Nemzetgyűlésről sem. Az Etatista törekvések és az úgynevezett vajdasági nemzet elgondolásának propagálása című 2. szakaszban egyebek mellett azt állapítják meg a szerzők, hogy a szerb nemzeti, szellemi, kulturális, történelmi és politikai örökség meglétének folyamatos tagadásával a jugoszláv kommunisták magukévá tették a Kommunista Internacionálé irányelveire támaszkodó alapeszmét. Álláspontjuk az volt, hogy a valamikori Szerb Vajdaság területe valójában önálló entitás, amelynek nincsen releváns kapcsolódása Szerbiának a Dunától, Szávától és a Drinától délre, illetve nyugatra fekvő térségeivel. „Történelmi megalapozottság, szociális, gazdasági és nemzeti indokoltság nélkül mesterségesen megalkották a vajdasági szeparatizmust, amit a jó hangzás kedvéért autonómiatörekvésnek neveztek el” – olvasható a dokumentum 2. szakaszában. Ebben azt is megállapítják, hogy „az oktatási rendszer, a média és a közigazgatás révén kialakították a narratívát, amely szerint Vajdaság autonómiamodellje a nemzeti kisebbségi közösségek érdekét szolgálja, noha valójában identitásukat veszélyezteti”.
A 3. szakaszban Vajdaság a második világháború után kialakult alkotmányos helyzetéről értekeznek, megállapítva egyebek mellett, hogy Vajdaság autonómiája folyamatosan kiszélesedett, majd végül átlépte az összehasonlító jogban ismert normák maximumainak a határait. Az 1974-es alkotmányt ebből a szempontból különösen kártékonynak definiálják a kiáltványban.
„A szeparatista törekvések megfékezése és Vajdaság Autonóm Tartomány visszaterelése az alkotmányos keretekbe (2012–2014)” – ez a címe a 4. szakasznak. Ebben elégedetten nyugtázzák, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság 2013-ban hozott döntését (Vajdaság statútumának több rendelkezését is alkotmányellenesnek nyilvánították, és megszabták a módosítás határidejét) követően 2014-ben meghozták a statútumot, amely teljes mértékben összhangban áll a 2006-os alkotmányban meghatározott kerettel.
A kiáltvány 5. szakasza Vajdaság multikulturális és többnemzetiségű jellegét, valamint vallási sokszínűségét taglalja. „Vajdaság a szerb nép szabadságtörekvésének gyümölcse, viszont ezzel egyidejűleg minden más vallási, etnikai és nemzeti közösség kultúrájának, anyanyelvének, szellemi értékeinek és hagyományának otthona” – szögezik le.
„A szerbek és a magyarok kapcsolatainak reneszánsza, amely az elmúlt tíz évben alakult ki, éppen annak a legékesebb bizonyítéka, hogy Vajdaság berendezkedésének autonomista-etatikus modellje nemhogy nem járult hozzá a nemzetek közötti jó viszonyokhoz, hanem éppen ennek az elvetése volt elengedhetetlen alapfeltétele a tartományban élő nemzeti közösségek közötti megértés, egység és együttműködés előrébbvitelének” – állapítják meg a kiáltványban. Aláhúzzák, Vajdaság elidegeníthetetlen része a modern Szerbia nemzeti, politikai, alkotmányos és kulturális identitásának. Hozzáteszik, „az államtól való függetlenedési, valamint az autonomista törekvések, továbbá a szeparatista és szerbellenes ideológia népszerűsítése aberrált, ebből adódóan pedig a Vajdaság kialakulásához vezető értékek tagadása”.
Nyitókép: Csütörtökön Banja Lukában kezdődött meg Szerbia államisága napjának megünneplése (Fotó: Beta)
