Két műtétet is el kellett végeznie azon a délelőttön doc. dr. Gyülvészi Gyula idegsebésznek, az újvidéki Vajdasági Egyetemi Klinikai Központ Idegsebészeti Klinikája igazgatójának, amikor először kerestük e interjú kapcsán. Végül még aznap délután sikerült felvennünk a kapcsolatot, a beszélgetés oka pedig egy meglehetősen egyszerű, kézenfekvő körülmény: az említett klinika az idén ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját. A jubileum alkalmából a vezetővel igyekeztünk körüljárni a múltat és a jelent egyaránt, egy reális képet festeni arról, milyen körülmények jellemzik az idegsebészet munkáját.
Hogyan alakult meg hat évtizeddel ezelőtt az Idegsebészeti Klinika, mi jellemezte a kezdeteket?
– Az újvidéki Orvostudományi Kar klinikai kórháza létezett előtte, volt egy sebészeti osztálya, melyen ellátták a fejtraumát szenvedett betegeket is. Milutin Perišić docens volt az a személy, aki 1962 márciusában Belgrádból eljött Újvidékre a kórházba, s lényegében elindította egy különálló idegsebészeti osztálynak a munkáját áprilisban az említett kórházban és annak sebészeti osztályán belül. Egy kórházi szobát kell elképzelni akkoriban tíz betegággyal. Perišić volt az osztály egyetlen idegsebésze. Kiváló szakember hírében állt.
Mi változott meg az elmúlt évtizedekben a kapacitások tekintetében?
– Ma már 33 betegágyunk van, Idegsebészeti Klinikának hívják a korábbi osztályt 1985-től, 11 orvos dolgozik itt, és a szakkáderek között van hat idegsebész, két specializációval rendelkező idegsebész és három fiatal orvos is, aki egyelőre még nincs állandó munkaviszonyban.
Elegendőnek számítanak az említett számok a szükségletek fedezésére vagy szükség mutatkozna a káderállomány bővítésére?
– Jól jönne a bővítés, különösen akkor, amikor majd befejezik a klinikai központon végzett felújítási munkálatokat. Az épületváz már negyven éve ott áll, most úgy tűnik (másfél-két éven belül), hogy befejezik a projektumot. Az Idegsebészeti Klinika is átköltözik majd a felújított épületszárnyba, ahol remélhetőleg több betegágyunk lesz, szélesíthetjük az orvosállományt, s két műtőnk is lesz a jelenlegi egy helyett.
Hogyan jutott el a klinika vezetőjének a tisztségéig, mit kell tudnunk az ön pályafutásáról, tanulmányairól?
– 1973-ban születtem, Piroson éltem, ott fejeztem be az általános iskolát. Később az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj Gimnáziumba jártam, majd 1992-ben beírtam az Orvostudományi Kart, elvégeztem a tanulmányokat, s letudtam az akkoriban még aktuálisnak számító katonakötelezettséget is. Az Idegsebészeti Klinikára 2001 szeptemberében kerültem, kezdetben volontőrködtem, majd 2002-ben, amikor dr. Lajos Gáspár primáriusz nyugdíjba vonult, megkaptam az állandó munkaszerződésemet is.
Úgy tűnik, ez még egy jubileum, húsz éve van már a klinikán.
– Igen, valóban. Két évig dolgoztam klinikai orvosként, aztán megszereztem az idegsebészeti specializációt is, ami hat éven át tart. 2010-ben tettem le a szakvizsgát, azóta idegsebész vagyok. Doktori tanulmányaimat 2007 és 2013 között végeztem, 2013-ban doktoráltam az agyi aneurizmák vazospazmusa, szűkülete témájában. A klinikát 2018 októbere óta vezetem. Aktívan részt veszek az egyetemi hallgatók oktatásában is. Asszisztensként dolgozom a karon 2011-től, 2017-ben docens lettem, és éppen most adtam át a rendkívüli egyetemi tanári pályázatomat. Augusztustól ebben a minősítésben látom majd el az egyetemi edukációs feladataimat.
Elégedett azokkal a beruházásokkal, fejlesztésekkel, amelyek az utóbbi években történtek?
– Igen, mondhatom, hogy rendkívül intenzív a fejlődés az utóbbi években, 2019 októbere és 2020 júniusa között teljesen felújították az Idegsebészeti Klinikát, modern felszerelést, betegágyakat, műszereket is kaptunk. A felszerelés tekintetében elmondható, hogy mindennel rendelkezünk, amivel a világ fejlettebb klinikái rendelkeznek. A mikroszkópoktól kezdve, az ultrahangos vizsgálatokat lehetővé tevő vagy a neuronavigációs készülékeken át egészen az agytumorok kezelését szolgáló berendezésekig, például a sugársebészetben alkalmazott sztereotaxiás keretig, mellyel a tumorok biopsziáját végezzük. Van a kórháznak több CT- és MRI-berendezése is. Nem panaszkodhatunk. Újvidéken európai színvonalú szolgáltatást tudunk nyújtani az idegsebészeten.
Mennyi beavatkozást hajtanak végre?
– A klinikán évente 800–900 sebészeti beavatkozást hajtunk végre, de mellettünk itt vannak a neuro-intervenciós radiológus kollégák is. Amikor egy agyi aneurizma elpattan, akkor azt lehet sebészeti művelettel, de lehet katéteres megoldással is kezelni. Évente 60–70 ilyen beavatkozást is elvégzünk a kollégák segítségével. A leggyakoribbak egyébként a gerincműtétek, a nyaki gerinc, ágyéki gerinc a legérintettebb e tekintetben. Az agyi sérülések, tumorok, az érelváltozások, idegek műtétei is gyakoriak.
Gyülvészi Gyula a klinika hatvanéves jubileuma kapcsán tartott tanácskozáson az újvidéki Sheraton szállodában (Ótos András felvétele)
Érkeznek eleget tenni a modern kor kihívásaival járó kezelési igényeknek?
– Érkezünk, a gond abban rejlik, hogy a város folyamatosan nő, a lakosok száma egyre növekszik, az évtizedeken át bekövetkezett populációs trendeket viszont sokáig nem követte az egészségügy megfelelő irányú fejlesztése, kapacitásnövelése. Mi végül is egész Vajdaság területéről látunk el betegeket, a szabadkai kollégák a neurotraumatológiát és gerincműtéteket elvégzik, de a többi beteg hozzánk kerül. A követelményeknek tehát meg kell felelnünk. Bízunk benne, hogy a bővítés megfelelő lesz. Fontos kiemelni, hogy minden sürgős műtétet most is elvégzünk, csak ott halasztunk kicsit, ahol azt megtehetjük.
A pandémia mennyiben nehezítette a munkafeltételeket?
– Kezdetben nagyon. Szkafanderben műtöttünk, nem ismertük eléggé az új betegséget. Csökkentettük a műtétek számát, csak a sürgős és a közepesen sürgős műtéteket vállaltuk, az előjegyzett beavatkozásokat azonban halasztottuk. Amint lehetett, pótolni igyekeztük ezeket is. Tény, hogy a pandémia első évében mintegy 40 százalékkal csökkent az operációk száma. A második évben már csak 25 százalékos volt a visszaesés.
A Covid–19 következtében megnövekedett-e a beavatkozások száma a klinikán, észleltek-e efféle jelenséget?
– Idegsebészeti problémák terén nem észleltünk ilyesmit, a vér- és érrendszeri beavatkozásokkal foglalkozó kollégák esetében már elmondható mindez. Inkább a szűrővizsgálatok elmaradásának a következményeit látjuk ma. Sokszor komolyabb kórképpel jelentkeznek betegek, mert az utóbbi két évben a pandémia miatt csökkentek a rendszeres ellenőrzések.
