Az egészségügyi ellátás intézményhálózatának tervezetéhez címet viselő anyaggal kapcsolatban a Vajdasági Magyar Orvosok és Fogorvosok Egyesülete állásfoglalással fordult a nyilvánossághoz és a dokumentum szerzőihez. Ebben a következő olvasható:
„( ...)A fejlesztési terv (Master plán) szövegéből egyértelműen látszik a Szerb Köztársaság egészségügyi intézményeinek az elkövetkező 15 évre vonatkozó fejlesztési tervezete kidolgozásába befektetett munka és energia. Üdvözöljük a stratégiai dokumentáció elkészültét, mely amellett, hogy megadja a tervezés lehetőségét, egyértelműen a fejlődés útjára vezetheti az egészségügyet. (...)
Ha a Vajdaság Autonóm Tartomány egészségügyi intézmény hálózatát elemezzük, azt látjuk, hogy jelenleg 93 egészségügyi intézmény (El) van, és ez a szám a tervek szerint 15 év alatt 22 intézményre csökkenne. Ez a szám, matematikai értelemben ijesztőnek tűnhet, ugyanis egyben a jogi személyek számának 3/4-es csökkenését jelenti, míg más régiókban a 2/3-os csökkentés a tervezett.
Véleményünk szerint a probléma nemcsak ebben, a matematikailag minősíthetetlenül alacsony intézményszámban rejlik, hanem az egészségügyi intézmények ezen dokumentumban megoldásként javasolt összekapcsolásában és integrációjában is, mely több okból is elfogadhatatlan. Az egészségügyi központok (EK), mint az elsődleges és a másodlagos egészségügyi ellátás integrációjának modellje, hírhedten rosszul működtek 2008-ig, amikor a rendszer nagysága, lassúsága és diszfunkcionalitása miatt kettéosztották az elsődleges és a másodlagos egészségügyi ellátást: az egészségházi (EH) és a közkórházi (KK) rendszer funkcionális egységeire.
Ettől kezdődően az EH-rendszer is fejlődött és az alapfokú egészségügyi ellátás szintje is javult. Ez legjobban a mostani járványkörülmények között érzékelhető, amikor a rugalmas, alkalmazkodó, decentralizált szerbiai EH-hálózat az első védelmi vonal minden kihívására adekvát választ tudott adni, pl.: prehospitális ellátási szintű COVID-rendelők nyíltak, megszervezték a megfelelő betegszállítást, biztosították a nem koronavírus-fertőzött betegek kezelését, gyorsan és sikeresen szervezték meg a vakcinációs eljárást.
Úgy véljük, hogy a diagnosztikai és laboratóriumi szolgáltatások korlátozott felhasználási lehetősége és elérhetősége/hozzáférhetősége az egyik legnagyobb probléma, amely most elsődlegesen azonosítható. Az alapprobléma soha nem abban rejlett, hogy hol helyezkednek el a szakorvosi rendelők – a KK (közkórház) vagy az EH (egészségház) rendelőiben, hanem:
– az egyszerű diagnosztikai és terápiás eljárások elvégzésének lehetetlenségeiben, mint pl. az ultrahangos (pl. pajzsmirigy) és Holter-vizsgálatok, spirometria, inhalációs terápia, kisebb műtéti beavatkozások, akár tüdőröntgen, csont és ízületi röntgen (törések) esetén
– a betegek felesleges szakorvoshoz – csak terápiás javaslatok céljából – történő beutalásában
– a szakorvosok által elrendelt szükségtelen ellenőrzésekben.
A tapasztalatok szerint az alapellátás mindig alárendelt /elnyomott státuszban volt, amikor a közkórházzal azonos intézmény keretein belül működött. A Tervezetben szereplő javaslat méginkább tovább megy, és előirányozza az ugyanabban a körzetben található egészségházak egyetlen, nagy kerületi egészségügyi központtá való egyesítését. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, mivel a meglévő egészségügyi központok igazgatóságának áthelyezése a szolgáltatásnyújtás helyétől több tíz kilométerre lévő központokba minden bizonnyal csökkenti a hatékonyságot, a működőképességet és végső soron a helyi szinten nyújtott szolgáltatások szintjét is.
És újra nagy, kezelhetetlen, működésképtelen rendszereket kapnánk.
Számunkra elfogadhatatlan a Kanizsai, az Adai és a Zentai Egészségház összevonása, valamint a Zentai Közkórház Kikindai Egészségügyi Központba való beolvasztása.
Ez az elgondolás sem földrajzi, sem más nézőpontból nem elfogadható. E régió egészségügyi szolgáltatásainak felhasználói jelenle, természetszerűen szívesebben veszik igénybe a Zentai és a Szabadkai Közkórház nyújtotta szolgáltatásokat, mint a Kikindai Közkórházéit. A Zentai Közkórház beolvasztása az Észak-bánáti Egészségügyi Központba értelmetlen. A Zentai Közkórház az az egészségügyi intézmény, amely teljes mértékben ellátja Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka, Ada, Mohol, Zenta, Tornyos, Zentagunaras, illetve részben Topolya, Csantavér, Óbecse és Péterréve lakosságát. Ez a kórház jelenleg lefedi a sebészeti, belgyógyászati – ezen belül a gasztroenterológiai, szívgyógyászati és hematológiai, pneumofiziológiai, gyermekgyógyászati, neurológiai, pszichiátriai, ortopédiai, urológiai, onkológiai, fül-orr-gégészeti, rehabilitáció, patológiai, radiológiai szakágak betegellátó és poliklinikai szolgáltatásait, a nappali betegellátást és a kemoterápiás kezeléseket (egyre inkább növekvő pácienslétszámmal); dialízist, amely délutáni váltásban is a betegek rendelkezésére áll (elfogadhatatlan a dializáló osztály áthelyezése is Zentáról). (...)
A Zentai Közkórház szolgáltatásai nagyrészt megegyeznek a Verbászi Közkórházéival, de ha megvizsgáljuk a tervezetet, kiderül, hogy a Verbászi Közkórház az Egészségügyi Központ keretein belül önálló intézményként működhetne tovább, míg a Zentai Közkórház egyesülne a Kikindai Közkórházzal, így előbbi elvesztené jelenlegi jogi helyzetét.
Miért? Milyen megítélés alapján?
Arról nem is beszélve, hogy ily módon a Zentai Közkórház fejlődése leállna és gyermekosztály, bel- és nőgyógyászati osztály, valamint sebészeti betegellátóként működne tovább, urológiai (a jelenlegi szakorvos mellett egy fiatal kolléga jelenleg a specializáció 3. évét tölti) és ortopédiai osztály nélkül, ahol új módszerekkel és műszerekkel folyik a betegek ellátása (amelyek a Kikindai Közkórházban nem elérhetők). Itt említenénk meg az anyanyelv használatának alkotmányos és törvényes garanciáinak kérdését. Köztudott, hogy a páciens a tüneteit legjobban a saját anyanyelvén tudja leírni, gondot kell fordítani arra, hogy Zentán ne szüntessék meg – elsősorban – a neurológiai és a pszichiátriai osztályt, ahol a nyelvi akadályok nagymértékben csökkentenék az orvosi szolgáltatás/betegellátás minőségét.
A tervezet fejlesztő jelleggel kell hogy bírjon. A jelenlegi mércéket alkalmazva és az orvosi tudás, készségek és technológia fejlesztésének hiányában az egészségügyi intézmények 15 év múlva is ugyanezen a szinten működnének, mint ma, ami elfogadhatatlan. Úgy véljük, hogy az elkövetkező 15 évben a Szabadkai és a Nagybecskereki Közkórházat klinikai kórházi központ szintjére kellene fejleszteni, és így tehermentesíteni az Újvidéki Klinikai Központot. A Vajdasági Onkológiai Központ tehermentesítése céljából a jövőben a Szabadkai Klinikai Kórházi Központban kellene kialakítani egy sugárterápiai központot és egy nukleáris gyógyászati központot, melynek működése lefedné a Nyugat-bácskai, az Észak-bácskai körzetet, és a Zentai Közkórházhoz tartozó betegeket.
Úgy véljük, hogy Vajdaság Autonóm Tartományban a fejlett technológia alkalmazását három egészségügyi intézményre kell központosítani: a Nagybecskereki Klinikai Kórházi
Központra, a Szabadkai Klinikai Kórházi Központra, illetve az Újvidéki Klinikai Központra. Amikor az elsődleges egészségügyi védelemről beszélünk, az azt jelenti, hogy minden egészségháznak rendelkeznie kell ultraszonográffal és röntgenkészülékkel.
Számunkra elfogadhatatlan, hogy Újvidéken nincs közkórház, viszont az újvidéki és a környékbeli lakosok abban az előnyös helyzetben vannak, hogy a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást kaphatják meg, míg a tartomány többi lakosa csak kivételes esetekben és hosszadalmas hivatali eljárást követően juthatnak hozzá ugyanehhez. Elsőbbségi jogot kell hogy kapjon egy közkórház megépítése Újvidéken. (...)
A munka minőségét jelző paraméterek pontos kijelölése a gyógykezelés eredménye, továbbá az egészségházban dolgozó konzultáns szakorvosok véleménye alapján:
– Javasoljuk a Szabadkai és a Nagybecskereki Közkórház klinikai kórházi központtá fejlesztését
– A Zentai Kórház vagy a Zentai Egészségügyi Központ megóvása, annak Szabadkával való összeköttetése és szorosabb együttműködése és nem Kikindáhóz való csatolása.
– A topolyai szülészet megőrzése
– Az Újvidéki Közkórház kiépítése vagy az újvidéki Katonakórház közkórházzá való átalakítása.
Mindezek a javaslatok várólistacsökkenést, az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét és fejlődését segítenék elő, a páciensek elégedettségének növelése és a költségek csökkentése mellett” – áll a VMOFE elnöksége által jegyzett állásfoglalásban.
(A dokumentum teljes szövegét ITT olvashatják)
