Hogy pontosan mi nem szokás Zürichben? Szinte minden, ami nálunk természetes. Nem szokás az utcán hangoskodni, mobiltelefonba óbégatni és hadonászni közben, az úttest közepén bandukolni, bevásárlókosár nélkül átvonulni a bolton, és nem szokás a házi kedvencek sétáltatáskor a bejárat előtt hagyni a kutyagumit.
Mi, zürichiek nem szoktuk ropival etetni a tavunkon élő kacsákat és a fekete, sirályféle madarakat, hiszen tudjuk, hogy ez a szakszolgálat feladata. És nem is szoktunk lövöldözni rájuk (megjegyzés: az újvidéki, városi strandon is élnek vadkacsák és hattyúk, a homokban többször találtunk már vadászpuskapatron műanyag-folytótömítését). Nem szoktuk a szemetet a konténer mellett hagyni, valójában a szemetet nem is hagyjuk az utcán: kivisszük a ház elé, szelektív hulladékgyűjtésre megszabott zacskókba szétválogatva és becsomagolva, a meghatározott időben. Nem öntjük a sütés után maradt olajat a lefolyóba, és nem szoktuk éjjel (olcsó áram idején – nem tudjuk, hogy Zürichben egyáltalán létezik-e ez a kategória) bekapcsolni a mosógépet, kikopott lengéscsillapítók csattogásával szórakoztatni a szomszédokat. Nálunk valójában egyáltalán nem szokás mosógépet tartani a lakásban, hiszen az épületünk pincéjében van közös mosó- és szárítógépünk, amelyet a hét bizonyos napjának bizonyos óráiban, előre megbeszélt és meghatározott időrend szerint használhatunk. Ja, és nem szokás szabadidőruhában tévelyegni az utcákon, és nem szokás köpködni sem. (A felsorolást jövő csütörtöki számunkban folytatjuk)
Nyitókép: Mi nem bagózunk a vonatállomás peronján. Ha nem bírsz nemet parancsolni magadnak, 60 frankodba, azaz hat doboz cigaretta árába fog kerülni a szenvedélyed (Fotó: Szeli Balázs)