Bocsánatot kért a második világháborús német bűntettekért Frank-Walter Steinmeier német elnök szerdán Varsóban, ahol Andrzej Duda lengyel államfővel együtt részt vett a varsói felkelés 80. évfordulója előestéjén rendezett megemlékezésen.
A második világháború után újjáépített óváros szélén, a Krasinski téren álló Varsói Felkelés emlékművénél tartott ünnepségen Steinmeier aláhúzta: a németek tudatában vannak történelmi felelősségüknek.
– Nekünk, németeknek, nem szabad elfelejtenünk – tette hozzá. – Azt kérem, éppen ma és éppen itt, hogy bocsássanak meg – fogalmazott a német elnök.
Elmondta: a német és a lengyel kormány szoros párbeszédet folytat a berlini Német-Lengyel Ház tervéről, amely korábbi bejelentések szerint a második világháborús lengyel áldozatok emlékhelyeként épülne.
– Folyamatban van több egyéb dolog is, a megszállás még élő áldozatai érdekében is – fűzte hozzá Steinmeier.
Az előző, a Jog és Igazságosság által vezetett lengyel kormány 6,2 ezer milliárd zlotyra (570 ezer milliárd forint) becsülte a Németország által okozott háborús károkat, és jóvátételt követelt Berlintől.
Donald Tusk jelenlegi lengyel kormányfő februári berlini látogatásakor viszont úgy ítélte meg: formális, jogi, nemzetközi szempontok szerint a jóvátétel ügye sok évvel ezelőtt lezárult, az erkölcsi, pénzügyi, anyagi elégtételre viszont soha nem került sor.
Andrzej Duda elnök ezt követően aláhúzta: a Lengyelországnak járó második világháborús német jóvátétel ügye továbbra is nyitott kérdés.
A Steinmeier részvételével megtartott szerdai ünnepségen mondott beszédében Andrzej Duda, Lech Kaczynski néhai államfőt idézve, kijelentette: a varsói felkelés Lengyelország függetlenségének erkölcsi alapját jelenti.
– Ma, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, azért találkozunk itt, hogy soha többé ne történjen megszállás (.), nem fontos, német, szovjet vagy, ma, orosz megszállásról van-e szó – fogalmazott Duda. Hozzátette: ezt a szabad világ azért sem engedi meg, mert emlékszik a varsói felkelők hősiességére.
A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jétől október 3-ig tartott. A német megszállók elleni felkelést a londoni emigrációs kormány kezdeményezte. A lakosság, az óriási veszteségek ellenére, támogatta a felkelőket, remélve, hogy a közeledő szovjet csapatok segítenek a németek elleni harcban. Sztálin azonban a felkelés hírére megállította a szovjet csapatokat, és abba sem egyezett bele, hogy a németeket támadó szövetséges repülőgépeket szovjet repülőterekről vessék be. Végül október 2-án a németek elfojtották a felkelést.
A hatvanhárom napig tartó véres küzdelemben mintegy 18 ezer felkelő elesett vagy eltűnt, 25 ezren megsebesültek, 15 ezren fogságba estek. A polgári áldozatok száma 180 ezer volt. A kapituláció után a nácik félmillió lakost telepítettek ki a fővárosból, Varsó nagy részét pedig, Hitler utasítására, a földdel tették egyenlővé.
Nyitókép: Pixabay
