„Macron nulla, Le Pen rosszabb" – ezzel a jelmondattal tüntettek a két forduló között mindenfelé. És tényleg a francia elnökválasztás végső eredménye nem Emmanuel Macron győzelme, hanem Marine Le Pen veresége, mert a választók csak azt tartották szem előtt, hogy meg kell akadályozni a szélsőjobb győzelmét.
Nézzük, mi is történt a francia elnökválasztás második fordulójában!
Az első forduló után a lapok kommentárjai azt sugallták, nem kizárt, megeshet, sőt lehetséges, hogy a második fordulót Marine Le Pen megnyeri. Ez a vélemény három körülmény figyelembevételével született.
Az egyik az, hogy a franciák eléggé csalódtak Macronban. Győzelme 2017-ben ugyanis eléggé váratlan esemény volt, mert két olyan párt jelöltjével szemben érte el, amelyek egymást váltogatták az elnöki tisztségen. És forradalmat vitt a politikába: a kormányt több párt képviselőjéből állította össze, de új pártot is teremtett.
Elnöklése azonban népszerűtlen, heves ellentüntetést kiváltó reformokat hozott. Mint a munkatörvénykönyv, amely megszüntette az örökös munkahely intézményét, megkönnyítette az elbocsátást és korlátozta a szakszervezetek jogait, meg a nyugdíjkorhatár 60 évről 65-re emelését. És mandátuma végén ráadásul jött két drámai esemény: a sárgamellényesek lázadása és a koronavírus-járvány.
A másik körülmény, ami csökkentette esélyét az volt, hogy Marine Le Pen „lazított" programján. Kissé enyhítette szélsőjobb álláspontját. (Azokat Eric Zemmour képviselte már vele szemben is.) És módot talált annak enyhítésére, hogy oroszbarátnak tartják. (Például nem vette védelmébe az orosz támadást Ukrajna ellen, csak azt hangoztatta, hogy a NATO-nak más politikát kellene folytatnia.)
A harmadik körülmény, amely a fent említett lapvéleményeket szülte, egyszerű matematika: ha az első fordulóban második és harmadik Macron ellen szavaz, már majdnem meglenne az 50 százalék, tehát a többi, már nem is sok szavazónak a támogatása eldöntheti a végeredményt.
A két jelölt programja nem sok segítséget adott a döntéshez, mert csak néhány olyan pont van benne, ahol a jelöltek álláspontja határozottan ellentétes, tehát a szavazó ezt is, azt is választhatja. (E pontok között legfontosabb: Macron az Európai Egyesült Államok felé haladás híve, Marine Le Pen viszont még a jelenlegi Európai Unióval szemben is „a nemzetek Európáját", a „nemzeti" elemek fontosságát hangsúlyozta.
A többi érezhető különbség: Le Pen szerint nem szankciókat kell alkalmazni Oroszország ellen, hanem diplomáciai megoldást keresni; ki kell lépni a NATO operatív parancsnokságából is; szó sem lehet Korzika autonomiájáról.)
A többi pont vagy másképp fogalmaz, vagy majdnem ugyanaz. A másképp fogalmazottak: növelni kell a fizetéseket, Macron szerint azzal, hogy a minimálbér nem lehet 1100 eurónál alacsonyabb, Le Pen szerint az átlagfizetést 10 000 euróra kell növelni. (Könnyű neki ígérgetni, ha győz legfeljebb majd megmagyarázza, hogy ilyen fizetésemelésre nem volt mód.) Továbbá hét évre kell meghosszabbítani a köztársasági elnök mandátumát. Le Pen csak hozzáteszi, hogy az elnököt ne lehessen második mandátumra megválasztani. És: ki kell vonni a használatból bizonyos energiahordozókat. A különbség csak az, hogy ezt Macron szerint 2050-ig meg kell tenni, Le Pen szerint fokozatosan kell csinálni.
Sőt vannak ígéretek, amelyeket szó szerint ugyanúgy fogalmaztak meg. Nehány közülük: meg kell akadályozni a nők bántalmazását; meg kell oldani a menekültek, külön az ukrán menekültek kérdését; segíteni kell a mezőgadaságot; be kell vezetni a népszavazást; be kell tiltani a kanabiszt stb.
A lényeg az, hogy még a program különbözősége alapján is lehetséges volt a lapok által hirdetett eredmény: nem lehet kizárni Marine Le Pen győzelmét. Igen ám, de jöttek a tüntetések, a bevezetőben említett jelszóval. És a harmadik helyezett, Jean-Luc Mélenchon kijelentette: „Mi nem Macronra szavazunk, de mindenképpen meg kell akadályoznunk a szélsőjobb előretörését." Ekkor már nyilvánvaló lett, hogy Macron megnyeri a választást.
És meg is nyerte, a szavazatok 58,55 százalékával. Tehát még a közvélemény-kutatás által jósoltnál is többel. (A közvélemény-kutatás eredménye elég érdekesen alakult. A kampány kezdete előtt 51 százalékos támogatást jósolt neki. A kampány alatt 55 százalékra felment, majd 54,5-re lement, hogy a szavazás a fenti eredményt hozza.)
Ennek az eredménynek vannak buktatói is. Például az, hogy ez a legkisebb arány, amellyel egy francia elnök elnyerte a második mandátumot. Vagy az, hogy 3 millió francia fehér lappal szavazott, jelezve: ennyi szavazó nem tudott dönteni. Vagy az, hogy a tengeren túli területek majdnem együttesen Macron ellen szavaztak. Csak Francia Polinéziában kapott 51,18 százalékot, a többiekben mindegyikben Le Pen győzött. (Guadelepe-ben például a szavazatok 69,6 százalékával.)
Macronnak nem lesz könnyű. Elsősorban is szembe kell néznie azzal, amit ő maga is megállapított: „Tudom, hogy nem rám, hanem a jobboldal ellen szavaztatok." (A mindennel foglalkozó közvélemény-kutatás kiderítette, hogy választóinak fele csak azért szavazott rá, mert nem hajlandó Le Penre szavazni.) Az igazi gond, hogy az ukrajnai háború meg a járvány nehezíti a dolgát. Európai mandátumának több mint fele is lejárt, és semmit sem tett.
De sikerült megsértenie Magyarországot. Amikor ugyanis egyik nagygyűlésén valaki elkiáltotta magát: „Le a Köztársasággal" ezt felelte neki: „Abszurdum azt kiabálni, hogy Le a Köztársasággal, de Te kiabálhatod, mert ez a különbség köztünk meg Magyarország között."
