Emmanuel Macron francia államfő folytatta tegnap a konzultációkat a parlamenti pártok vezetőivel a nemzetgyűlési választások eredménye miatt kialakult politikai patthelyzet feloldására, ám a pártvezetők többsége visszautasította egy egységkormány lehetőségét.
Három nappal a parlamenti választások után továbbra sincs olyan egyértelmű többség az alsóházban, amely biztosítani tudná a kormányzóképességet. Macron nem szólalt meg, amióta pártja és centrista szövetségeseinek Ensemble! (Együtt!) nevű szövetsége a választások vasárnapi második fordulójában elvesztette abszolút többségét a nemzetgyűlésben.
Az elnök kedden az eddigi kormánytöbbséghez tartozó pártok és az ellenzék vezetői közül többeket is fogadott a „lehetséges megoldások megtalálására”. Fabien Roussel, a kommunisták vezetője a tárgyalásokat követően jelezte, hogy Macron nemzeti egységkormány létrehozásán gondolkodik a politikai helyzet megoldására. Marine Le Pen, a szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés új frakciójának vezetője megerősítette, hogy az elnök neki is felvetette ezt a lehetőséget, szerinte azonban „a helyzet nem indokolja” ezt a megoldást. A konzervatív Köztársaságiak főtitkára, Aurélien Pradié tegnap egyértelműen elutasított egy „ilyen kényszerházasságot”.
Az elnöki pártszövetség részét képező centrista Horizont nevű pártot vezető Edouard Philippe, aki Macron első kormányát vezette 2017 és 2020 között, azt javasolta, hogy a baloldali szövetséghez tartozó szocialistákkal, a Zöldekkel és az exkormányfő korábbi pártjával, a Köztársaságiakkal közösen jöjjön létre „nagykoalíció”.
Olivier Véran, a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter tegnap kizárta, hogy a kormányzati többségben szerepet kapjon a baloldali összefogást vezető radikális baloldali Lázadó Franciaország vagy pedig Le Pen pártja, miután szerinte ez a két formáció nem tartozik „a köztársasági ívbe”.
A kormánypárti politikus több lehetséges megoldást is felvázolt: „a balközép-jobbközép közti különbség meghaladásának folytatását”, ami koalíciós szerződést jelentene a jobbközép Köztársaságiakkal, ők azonban ezt eddig határozottan visszautasították.
Véran opcióként jelölt meg „egy még ennél is szélesebb többséget”, amely olyan egységkormányra utal, amelyben a baloldali összefogásból a Zöldek, a szocialisták, a kommunisták, valamint a konzervatív jobboldal kaphatna helyet. Harmadik megoldásként pedig egy olyan rendszert tart kivitelezhetőnek, amelyben „a többség törvényjavaslatonként alakítandó ki, időnként a jobboldallal, időnként a baloldallal”.
Emmanuel Macronnak nem hiányzott ez a „fejtörő". Legutóbb 1988-ban, François Mitterrand elnöksége alatt fordult elő, hogy az akkori baloldali kormánynak mintegy tucatnyi képviselő hiányzott a parlamenti abszolút többséghez, s alkalmanként kellett képviselőket megnyerni az ellenzék soraiból a törvényjavaslatok megszavazásához. Ennél azonban most csaknem négyszer több szavazat hiányzik az elnöki szövetségnek. Koalíciós kormányzásra pedig még nem volt példa.
