Fénykorukat élik a kormányok. Még soha nem ment nekik ilyen jól. Nem ők, a Világbank jósolja a gazdaság már régóta elképzelhetetlen ütemű növekedését, és közben úgy szórhatják a pénzt mint egykor a részeg grófok. Az Európai Unió Szerbia négyévi nemzeti jövedelmével felérő összeget ad a tagállamoknak „visszanemtérítendő kölcsön” formájában, de bent sem kérdezi senki tőlük, honnan a pénz, amit a polgároknak, vállalatoknak osztogatnak, hogy segítsenek a koronavírus-járvánnyal járó kár és bajok enyhítésében. (Joe Biden még el sem foglalta tisztségét, máris 1400 dollár segélyt ígért minden amerikainak.
A kormányok általában segéllyel próbálják enyhíteni a járvány okozta kárt. Közben senki sem meri-tudná megjósolni, mikor lesz vége a járványnak. A gondot növeli, hogy a növekedéssel akkor dicsekedhetnek, amikor a klímaváltozás miatt mindjobban aggódó tudósok már mind hangosabban emlegetik, hogy a gazdaságnak ez az állandó növekedése veszélyessé válhat.
Arra hivatkoznak, hogy „a fáraók birodalma 3000 évig tartott és ez a háromezer év úgy telt el, hogy mennyiségi értelemben szinte minden »mozdulatlan« volt, sem a mai értelemben vett gazdasági sem népességnövekedés nem volt”. Közben a mai állandó növekedés azt jelenti, hogy „még a legszerényebb növekedési ütem is hetven év alatt megkétszereződést, hétszáz év alatt ezerszeres, és ezernégyszáz év alatt egymilliószoros növekedést produkál”. Holott a Föld már a mai fogyasztást mind nehezebben viseli el.
A másik dolog, amire a szkeptikusok hivatkoznak az, hogy a hirtelen megugrott növekedés csak a járvány idején bekövetkezett visszaesésnek az eredeti szintre való visszaemelése. Mert nem kormánydicsekvés, hanem világbanki becslés, hogy Szerbia gazdasága 6, Magyarországé és Franciaországé 5 százalékkal növekszik a 2021-es esztendőben. Általában a világgazdaság 4–6 százalékos növekedésére számítanak. Még ha ez a becslés be is válik, a 2019-es év végi szintet csak 2022 végére érik el.
Mert a járvány okozta kár valószínűleg nagyobb a hivatalos becslésnél is. (Ki hiszi el például, hogy a turizmus az év harmadik negyedében 16,7 százalékkal nőtt. Vagy pedig csak a majdnem semmihez viszonyítva van ilyen megugrás.) Azt viszont beismerik, hogy a kárnak van olyan formája is, amit nehéz felmérni. Ilyen például az ún. „részleges munkanélküliség”, ami azt jelenti, hogy a munkahelyed nem veszíted el, csak ideiglenesen nem dolgozol. (A becslések szerint az Európai Unióban tavaly októberben 8 millió ilyen munkanélküli volt, hogy az előző 7,2 százalékos növekedés után novemberben számuk még 8,3 százalékkal megugorjon.)
De elég már a felmérhető rész ahhoz, hogy rendkívül sötét képet kapjunk. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a koronavírus miatt 2020-ban 4,4 százalékkal visszaesett a világgazdaság, az EU-ban 5,8 százalékkal. Ennek az adatnak a felbontása csak sötétebbé teszi a képet.
Azt mutatja ugyanis, hogy a világgazdaságot már a járvány előtt visszaesés fenyegette. És ilyen helyzetben 2020 második negyedében a visszaesés a világban 8,2, sőt az EU-ban 11 százalékos volt. (Szerbiában 2020 második negyedében 6,2 százalékkal visszaesett a gazdaság, majd a visszaesés – bár kisebb ütemben – folytatódott.) Hosszú idő után most történt meg először az is, hogy visszaestek – méghozzá horribilis 29 százalékkal – a közvetlen külföldi beruházások.
Nőtt a munkanélküliség is. Szerbiában már a járvány első hullámára 200 ezer embert, a munkaerő 8 százalékát bocsátották el, de másutt sem jobb a helyzet. És ott van az is, hogy a világon a járvány következményeként 150 millióval nőtt a mélyszegénységbe szorulók száma. (Szerbiában a lakosság 7 százaléka élt ezen a szinten, de még nincs meg az adat, hogy számuk mennyivel nőtt.)
Ezek az adatok csak részben érzékeltetik a tényleges kárt. Mert ki tudná például kiszámítani, hol mindenütt, és mekkora kárt okozott az, hogy 40 százalékkal visszaesett a kiskereskedelmi kereslet. Általában az emberek átálltak arra, hogy mindenki csak a legszükségesebbeket veszi meg. Mérséklődött, majdnem elmaradt még a karácsonyi ajándékozási hullám is. És akkor még ott van a közgazdászok figyelmeztetése, hogy a helyzet másutt is felmérhetetlen, az adatok csak részben tudják érzékeltetni, hogy mekkora a kár.
És ott van az is, hogy kiszámíthatatlan következményekkel jár, hogy az államokban 5-10 százalékkal visszaesett a nemzeti jövedelem, közben ennek az éves jövedelemnek az 5-10 százalékát elköltötték a járvány okozta károk enyhítésére és a polgárok megsegítésére. (Lapunk egy korábban megjelent elemzése szerint a segélyek összege már meghaladta a tizenötezermilliárd dollárt.)
Ez ugyanis kettős veszéllyel jár: növekszik az adósság és fokozódik az infláció. Mivel lapunk február 11-ei számában ezt a két jelenséget részletesen tárgyaltuk, itt csak röviden érintenénk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 2008-ban kirobbant világválságot az adósságok megnövekedése okozta. Márpedig az adósságok újbóli növekedése már túl van a 2008. évi szinten. (A „szegény” országok adóssága már 2010-ben nemzeti jövedelmük 116 százaléka volt, ez az adósság 2018 végéig a nemzeti jövedelem 168 százalékára nőtt. De – mint említett elemzésünk mutatta – a leggazdagabb állam, az Egyesült Államok adóssága 2020 szeptemberéig elérte a 3132 milliárd dollárt, és az év végéig újabb 572,9 milliárd volt a költségvetési hiány.)
Az adósság gerjeszti az inflációt. Ez a jelenség korábban is megvolt. (Emlékszünk rá: az új dinár bevezetésekor egy márka 7 dinár volt, és 1 dinárba került egy liter tej. És Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank főnöke nemrégiben panaszkodott, hogy Magyarország évi 4 százalékos inflációval a legrosszabb volt az EU-ban.). Most az infláció – a dollár és az euró elértéktelenedése is – gyorsul.
